A háztartás

A házimunka kínaiul 家务 jiāwù. A 家 jiā a ház; a 务 wù az az ügy, amely az emberre van bízva, ugyanaz, amely a 任务 rènwu, vagyis a feladat, és a 服务 fúwù, vagyis a szolgálat szóban áll. A 家务 szó szerint „a ház ügyei” ⟶ a házimunka. Azt mondják: 做家务 zuò jiāwù, „elvégezni a ház ügyeit”. A bútorok, az eszközök és a helyiségek A lakás berendezése című oldalunkon vannak. Itt most kitakarítjuk őket.

A 扫 sǎo, seperni, a kéz 扌 és a seprű 帚 zhǒu, amelynek régi formái összekötött ágnyalábot mutatnak, fejjel lefelé. Ugyanezt a 帚 jelet találjuk a 妇 fù, vagyis a férjes asszony írásjegyében, amelyet régen így írtak: 婦, azaz 女 a nő és 帚 a seprű. A seprűs asszony, tehát. Ezt a magyarázatot olvasni mindenütt, és óvatosan kell bánni vele: több szakember inkább azt a rituális seprűt látja ebben a 帚 jelben, amellyel az ősök templomát tisztították meg, és az nem ugyanaz, mint a reggeli robot. Nem tudok dönteni a kettő között.

A régi Kínában nem olvasni tanult meg először az ember: seperni tanult meg. Konfuciusz beszélgetései szerint Zixia fiatal tanítványai tudták a 洒扫应对进退 sǎsǎo yìngduì jìntuì jelentését (19. fejezet Konfuciusz beszélgetéseiből című oldalunk): „Zixia tanítványai nagyon jól tudják meglocsolni és felseperni a földet, felelni azoknak, akik szólítják vagy kérdezik őket, előrelépni és visszavonulni”, fordítja Couvreur. Figyeljék meg az első két mozdulat sorrendjét: a 洒 sǎ, vagyis a vízzel való meglocsolás megelőzi a 扫 jelet, a seprést, mert a döngölt agyagpadlón a száraz seprű csak felveri a port. Ez a részlet nagyon is gyakorlati. A tanulság kevésbé: Ziyou szájából szemrehányás, hogy ezek a gyerekek az ágat fogják, a 末 mò jelet, nem pedig a gyökeret, a 本 běn jelet.

Ma ugyanebben a szellemben idézik a 一屋不扫，何以扫天下 yì wū bù sǎo, héyǐ sǎo tiānxià mondást: „aki egy szobát sem seper fel, hogyan seperné fel a birodalmat?”. Csakhogy az eredeti szöveg nem ezt mondja. A 后汉书 Hòu Hàn shū szerint a fiatal 陈蕃 Chén Fān elhanyagolt udvarban fogad egy látogatót, és azt a kérdést kapja, miért nem seper fel a vendégeinek. Azt feleli: 大丈夫处世，当扫除天下 dà zhàngfu chǔ shì, dāng sǎochú tiānxià, vagyis az igaz férfi a birodalmat sepri fel, mit kezdene egyetlen szobával? A látogató pedig rendkívüli fiúnak tartja. A mai közmondás tehát a visszájára fordította annak a történetnek a tanulságát, amelyre hivatkozik. Hogy ki fordította meg először, azt nem találtam meg.

A nagytakarításnak megvan a maga napja: 腊月二十四，掸尘扫房子 làyuè èrshísì, dǎn chén sǎo fángzi, a tizenkettedik hónap huszonnegyedikén leporolják és felseprik a házat az újév előtt (Az ünnepek című oldalunk). Mindent a szójáték visz: a 尘 chén, vagyis a por ugyanúgy hangzik, mint a 陈 chén, vagyis az, ami régi, és az év végi takarítás neve 除陈布新 chú chén bù xīn, „eltávolítani a régit, kiteríteni az újat”. Utána viszont vigyázat: az év első napjaiban már nem sepernek, nehogy a porral együtt a szerencséjüket is kitolják az ajtón.

Két ige a szárításra. A 晾 liàng annyi, mint levegőre tenni; a 晒 shài annyi, mint napra tenni, és ezt az írásjegy a maga 日 rì elemével ki is mondja. A kínai bérházat arról ismerni meg, hogy jó időben paplanok lógnak az ablakokból. A sanghaji sikátorokban a ruhával megrakott bambuszrudakat úgy hívták: 万国旗 wànguóqí, „minden nemzet zászlaja”. A 晒 pedig egészen új jelentést kapott a közösségi hálón: 晒照片 shài zhàopiàn, közszemlére tenni a fényképeit, 晒娃 shài wá, mutogatni a gyerekét. Azt mondják, ez a jelentés az angol share szóból jön, amelyet 晒 gyanánt hallottak; szép magyarázat, de nem vagyok biztos benne.

A 垃圾 lājī, vagyis a szemét Tajvanon lèsè alakban hangzik, ugyanazzal a két írásjeggyel: ez a két part közti egyik legismertebb kiejtésbeli eltérés. 2019 óta Sanghaj szelektíven gyűjt, és az ország többi része követte, a maga szókincsével együtt: 干垃圾 gān lājī a száraz hulladék, 湿垃圾 shī lājī a nedves hulladék, 可回收 kě huíshōu az újrahasznosítható. A konténerek mellé állított önkéntesek tették fel a híressé vált kérdést: 你是什么垃圾 nǐ shì shénme lājī? Úgy fordítják, hogy „milyen szemetet hoz?”, de kihallani belőle azt is, hogy „te miféle szemét vagy?”, és éppen ezért nevetett rajta egész Kína. A magyar elbírja mindkét olvasatot, mert nálunk is szitokszó a szemét.

Ki végzi mindezt a munkát? A kérdés ott is felmerül, mint nálunk, és már találkoztunk vele, amikor a házasságról és a gyerekekről volt szó (A házasság és a gyerekek című oldal). A városoknak megvan a maguk 钟点工 zhōngdiǎngōng rétege, akiket órabérben fizetnek, a 家政 jiāzhèng szó pedig, szó szerint „a ház kormányzása”, ma egy egész ágazat cégtáblájául szolgál, ügynökségekkel és tanfolyamokkal.

A legújabb divat neve 断舍离 duànshělí: 断 duàn elvágni azt, ami bejön, 舍 shě kidobni azt, ami hever, 离 lí elszakadni attól, amit az ember megszokásból tart meg. A szó a japán 断捨離 alakból jön, és a kínaiban a 2010-es években honosodott meg. Az 一尘不染 yì chén bù rǎn, vagyis „egy porszem sem”, először buddhista formula volt: a 六尘 liù chén, a hat por, az érzékek tárgyai, amelyek beszennyezik az elmét. A jól vezetett házra mondott bók innen ered.

Marad az, hogy a takarítás az egyetlen házimunka, amelynek nem látszik az eredménye. Ha jól csinálják, láthatatlan. A por pedig visszatér.

Kattintson az oldal bármelyik írásjegyére: megjelenik a vonássorrendje vonásról vonásra, a nyíllal, amely az írás irányát mutatja.