A házasság és a gyerekek

„Megházasodni” kínaiul úgy mondják, 结婚 jiéhūn, szó szerint „megkötni a házasságot”. A 婚 hūn írásjegy a nőt, 女, és a 昏 hūn, az alkonyat jelét egyesíti: a régi szótárak szerint a menyasszonyért szürkületkor mentek el. Csakhogy a 昏 a hangzást is adja, és nem tudnám megmondani, melyik szerepe volt előbb. A legtanulságosabb az a két ige, amelyet a kínai a két házastársnak külön tartogat. A nőről azt mondják, 嫁 jià: a 女 a 家, a ház mellett ⟶ elmegy a férje házába. A férfiról azt, 娶 qǔ: a 取 „venni” a 女 fölött ⟶ asszonyt vesz magának. Kínaiul tehát: 她嫁给了他, „férjhez ment hozzá”, és 他娶了她, „feleségül vette”, soha fordítva. A szókincs egy olyan világ nyomát őrzi, amelyben a fiatal nő elhagyta a családját: ez az a 外 „kint”, amelyről A rokonság című oldal beszél.

Ha a házastársunkról beszélünk, minden a stílusrétegen múlik. A 丈夫 zhàngfu és a 妻子 qīzi semleges. A 老公 lǎogōng és a 老婆 lǎopo, „öreg úr” és „öreg hölgy”, a mindennapok szavai, még a friss házasoknál is (az „öreg” itt kedveskedő, nem sértő). A 爱人 àiren, szó szerint „a szeretett személy”, a Kínai Népköztársaságban terjedt el bármelyik házastárs megnevezésére; vigyázat, Tajvanon inkább szerelmesre, sőt szeretőre gondolnak róla. Jegyezze meg azt is, hogy a férjes kínai nő megtartja a saját nevét: az irataiban nincs férjezett név, még ha szívesen szólítják is 王太太, „Wangné”, a férje neve után.

Régen nemigen választott magának párt az ember. A házasság egy 媒人 méiren, egy házasságközvetítő révén jött létre, és olyan családokat kellett összekötnie, amelyek 门当户对 mén dāng hù duì, „kapuja és kapuszárnya egymáshoz illik” ⟶ azonos rangúak. Azt is mondták, hogy 月老 yuèlǎo, a holdbéli öregember, már születésükkor piros fonállal köti össze a leendő házastársak bokáját. A 相亲 xiāngqīn, a megszervezett ismerkedés, nem tűnt el: Sanghajban, a Népparkban aggódó szülők minden hétvégén kiteszik egyedülálló gyermekük adatlapját. A 催婚 cuīhūn, a házasodásra való nyomás, újévkor hágja a tetőfokát (lásd A Tavasz Fesztiválja című oldalunkat), amikor az egész család azt kérdezi, miért nincs még mindig házas az ember. Ebben a légkörben jelent meg a 剩女 shèngnǚ, „a megmaradt nő” kifejezés a nagyjából huszonhét évesnél idősebb egyedülálló nőkre. Kemény szó. A törvény ezzel szemben csak annyit kér, hogy menjenek el az anyakönyvi hivatalba 领证 lǐngzhèng, „kiváltani az igazolást”, egy kis piros könyvecskét.

Az esküvő napján minden piros, és minden kettős. A 囍 írásjegyet, a 双喜 shuāngxǐ, „kettős boldogság” jelét ajtókra és ablakokra ragasztják. Egy legenda szerint 王安石 Wáng Ānshí találta ki, aki ugyanazon a napon tette le a vizsgáit és házasodott meg, de én annak tartom, ami: szép történetnek. Nem azt mondják, hogy „esküvőre megyünk”, hanem hogy 喝喜酒 hē xǐjiǔ, „megisszuk az öröm italát”, a vendégek pedig lakodalmi cukorkát, 喜糖 xǐtáng, visznek haza. A régi szertartás, a 拜堂 bàitáng, három meghajlásból áll: az ég és a föld előtt, a szülők előtt, végül a házastársak egymás előtt. Ma sok menyasszony a nap folyamán átöltözik: délelőtt piros kínai ruhát visel, este fehér menyasszonyi ruhát, 婚纱 hūnshā (a fehér, a gyász színe, csak lassan vált elfogadottá).

A közös életnek megvannak a maga tréfái. Az a férj, aki meghunyászkodik a felesége előtt, egy 妻管严 qīguǎnyán, „akit a felesége szigorúan kézben tart”, ami majdnem úgy hangzik, mint 气管炎 qìguǎnyán, a hörghurut: csak az első szótag tónusa más. A szójáték annyira ismert, hogy elég egy barátunkról annyit mondani, hogy „hörghurutja van”, és az egész asztal nevet. Ami a szakítást illeti, a közös megegyezéses válás, 离婚 líhūn, szintén az anyakönyvi hivatalban intéződik. 2021 óta viszont a Polgári Törvénykönyv harminc nap gondolkodási időt ír elő a házastársaknak, mielőtt megerősítik a kérelmüket: ez a 离婚冷静期 líhūn lěngjìngqī, „a lehiggadás időszaka”.

A gyerekvállalás sokáig államügy volt. 1980 és 2015 között az egykepolitika hozta létre a 独生子女 nemzedékét, akikről Az élet szakaszai című oldal szól; a második gyerek, 二胎 èrtāi, csak 2016-ban lett mindenkinek engedélyezett, a harmadik 2021-ben. Mégis sok fiatal pár csak egyet akar, vagy egyet sem: ők a 丁克 dīngkè, az angol DINK (double income, no kids) mintájára. A nyomás viszont régre nyúlik vissza. Mencius, 孟子 Mèngzǐ, azt mondta: 不孝有三，无后为大, „a gyermeki tisztelet elleni három vétek közül a legsúlyosabb, ha valakinek nincs utóda”. Mai tudósok vitatják a 无后 pontos értelmét, és én ebbe a vitába nem bocsátkozom. A kínai szülők azonban épp ezt az olvasatot jegyezték meg.

A nevelésben két szólás foglalja össze a becsvágyat: 望子成龙 wàng zǐ chéng lóng, „remélni, hogy a fiúból sárkány lesz”, és 望女成凤 wàng nǚ chéng fèng, „hogy a lányból főnix”. Mencius anyja, úgy mondják, háromszor költözött, 孟母三迁 Mèng mǔ sān qiān: elhagyta egy temető szomszédságát, aztán egy piacét, hogy végül egy iskola mellett telepedjen le. Az újabb szavak nyersebbek. Egy 虎妈 hǔmā, „tigrisanya”, megállás nélkül hajtja a gyerekeit (a szó Amy Chua 2011-es könyvével terjedt el). A 鸡娃 jīwá a 打鸡血 kifejezésből ered, a csirkevér-injekciókból, amelyektől az 1960-as években új energiát vártak ⟶ a gyereket különórákkal doppingolni. Az ellentéte, a 散养 sǎnyǎng, „szabad tartás”, hagyja a gyereket lélegezni. Én magam mindkét véglettől óvakodom: a túlhajszolt diák ráun, akit pedig sosem hajtanak, az megáll az első nehéz írásjegynél.

Mint mindig, ez a szókincs is kilép a mindennapi nyelvbe. A 宠 chǒng, „kényeztetni”, adta a 宠物 chǒngwù szót, „a dolog, amelyet kényeztetünk” ⟶ a háziállat, a kedvenc. A 惯 guàn, „mindent elnézni”, egyben a szokás írásjegye is, 习惯: a 惯坏了 gyerek olyan gyerek, akit hagytak rossz szokásokat felvenni. Két étel nevében még a házaspár is szerepel: a kantoni 老婆饼 lǎopo bǐng, „a feleség süteménye”, és a szecsuáni 夫妻肺片 fūqī fèipiàn, fűszeres marhahússzeletek (tüdő általában nincs benne), amelyeket a mondás szerint egy csengtui házaspár árult az 1930-as években. Végül a párkereső nő egy színdarabból lépett elő: 红娘 hóngniáng az a szolgálólány, aki úrnője szerelmét egyengeti a 西厢记, „A nyugati pavilon” című darabban.

Ez az oldal A rokonság című oldalt folytatja, ahol megtalálja a nagyszülőket, a nagybácsikat, az unokatestvéreket és a házastárs családját. Az ismerkedés, a szerelem és a veszekedések a „Kapcsolatok” alkategóriában kapnak majd helyet. Mindent a maga idejében.

Kattintson az oldal bármelyik írásjegyére: megjelenik a vonássorrendje vonásról vonásra, a nyíllal, amely az írás irányát mutatja.