A külső megjelenés

Ha valakinek a külsejét írja le, a kínai egy meglepő igét használ: 长 zhǎng, „nőni, felnőni”. 他长得很高 tā zhǎng de hěn gāo, szó szerint „magas módon nőtt” ⟶ magas. A 长得 zhǎng de tehát azt jelenti, „valamilyen a külseje”, a 长相 zhǎngxiàng pedig „az a külső, amelyet növés közben kapott az ember” ⟶ az arcvonások. Figyelem: ugyanennek az írásjegynek cháng az olvasata, amikor „hosszú” a jelentése, mint a 长发 chángfà (hosszú haj) szóban. A testrészeket, a 头发 és a 身材 szót is beleértve, A test című oldalon találja.

Második meglepetés, inkább kulturális. A 你胖了 nǐ pàng le, „meghízott”, egy kínai nagynéni szájából egyáltalán nem sértés: megállapítás, sőt néha bók (aki jól eszik, az jól is van). A városi fiatalok viszont egyre rosszabbul viselik. A nyelv egyébként megőrzött egy ízes eufemizmust az érett kor pocakjára: 发福 fāfú, szó szerint „meggazdagodni”.

A szépség mércéi viszont a szókincsből olvashatók ki. Egy közmondás szerint 一白遮百丑 yì bái zhē bǎi chǒu, „a fehér arcbőr száz csúnyaságot eltakar”: a világos bőr, 白皙 báixī, ma is eszmény, innen a napernyők a nyár közepén. A barnás arcszín, 小麦色 xiǎomàisè, „búzaszín”, azonban teret nyer a fiatalok körében (nem tudnám megmondani, valódi ízlésváltozásról van-e szó, vagy csak magazinok diktálta divatról). Ugyanez a helyzet a szemmel: a redős szemhéj, 双眼皮 shuāng yǎnpí, annyira keresett, hogy egy nagyon elterjedt plasztikai műtét tárgya.

Az arcoknál a kínai a képeket kedveli. 瓜子脸 guāzǐliǎn, „tökmag alakú arc” ⟶ keskeny ovális, amely az áll felé elvékonyodik, a régi festmények szépségeinek arca. 国字脸 guózìliǎn, „a 国 írásjegy formájú arc” ⟶ szögletes, széles arc, a filmhősöké. Az írás szolgál mintául.

A 颜值 yánzhí jóval újabb: 颜 „arc” + 值 „érték” ⟶ szépségindex, egy interneten született szó, amely azóta a köznyelvbe is átkerült. A 土 tǔ, „föld”, a maga részéről a „falusi” jelentést vette fel ⟶ parasztos, ciki. De hát vigyázzon, kinek mondja.

Az utolsó rész pedig a téma olyan írásjegyeit gyűjti össze, amelyek máshol élnek. A 美国 Měiguó nem azt jelenti, hogy „a szép ország”: a 美 a 亚美利加 Yàměilìjiā szóból, az „Amerika” átírásából származik. A „szép” jelentés alighanem közrejátszott az írásjegy kiválasztásában, de elsősorban egy hangról van szó. Hogy a 五官 miért jelöli az arcvonásokat is, azt Az öt érzék című oldal magyarázza el.

Kattintson az oldal bármelyik írásjegyére: megjelenik a vonássorrendje vonásról vonásra, a nyíllal, amely az írás irányát mutatja.