A barátság és a szerelem

A „barát” kínaiul 朋友 péngyou, és mindkét írásjegynek megvan a maga története. A 友 yǒu a legrégebbi feliratokon két, egy irányba forduló jobb kezet ábrázol ⟶ két ember, aki segíti egymást. A 朋 péng rejtélyesebb. A paleográfusok két kagylófüzért látnak benne, a régi fizetőeszközt, az első kínai szótár viszont, a 2. század elején, főnixnek tartotta, amelyet madarak ezrei követnek. Én a kagylók felé hajlok (két egymás mellett lógó füzér, ez már maga a barátság képe), de biztos nem vagyok benne. A régi kommentátorok egyébként meg is különböztették a két szót: 同门曰朋，同志曰友, „akiknek ugyanaz a mesterük, azok 朋, akiknek ugyanaz a törekvésük, azok 友”. Ez magyarázza Couvreur fordítását az 1. fejezet Konfuciusz beszélgetéseiből című oldalon: a messziről érkező barátok ott „a bölcsesség barátai”, vagyis tanítványok.

A 爱 ài, „szeretni”, az írásjegyek egyszerűsítése óta sok vitát váltott ki. A hagyományos 愛 alak közepén szív, 心 áll; az egyszerűsített alak elvesztette, és a helyén a 友, a barát található. Innen a tréfa, amely évtizedek óta kering: a kontinentális Kínában szív nélkül szeretnek, de legalább barátok között. Figyelem, ez csak játék: a 友 elemnek, amely a 爱 jegyben áll, semmi köze a barátsághoz, a folyóírásból származó rövidítés. A szerelmi érzés 爱情 àiqíng, a kapcsolat 恋爱 liàn’ài, és ezt a kapcsolatot „megbeszélik”: 谈恋爱 tán liàn’ài, szó szerint „szerelemről beszélni” ⟶ járni valakivel. Kínaiul nem beleszeretünk, hanem beszélünk róla.

A 我爱你 wǒ ài nǐ ritkán hangzik el. Sok szülő soha nem mondta ki a gyerekeinek, és sok pár inkább a 我喜欢你, „tetszel nekem” mellett marad, vagy semmit sem mond: a szeretet gesztusokban mutatkozik meg, egy meghámozott gyümölcsben, egy kérdésben, hogy evett-e már a másik. Az internetes nemzedék viszont talált egy kiskaput. Azt írják: 520, 五二零 wǔ èr líng, ami majdnem úgy hangzik, mint a 我爱你, és május 20. második Valentin-nappá vált, virágokkal és 520 jüanos jelképes átutalásokkal. A 情人节 Qíngrénjié február 14-én is ünnep, akárcsak nálunk. A sajátosan kínai ünnep a hetedik holdhónap hetedik estéjére esik: ez a 七夕 Qīxī, a Pásztor és a Szövőlány ünnepe, amelyről A kínai Szent Valentín-nap című oldalunk szól.

Az ismerkedésre a kínainak két olyan szava van, amelyet a magyar nehezen ad vissza. A 一见钟情 yí jiàn zhōng qíng, a szerelem első látásra, szó szerint azt jelenti: „egyetlen pillantással összegyűjteni az érzéseit” (a 钟 itt „összpontosítani” jelentésű). A 缘分 yuánfèn nehezebb eset. A szó a buddhizmusból ered, ahol a 缘 azokat a feltételeket jelöli, amelyek folytán a dolgok megtörténnek: az a kötelék, amely jóval előttünk szövődött, és amely miatt két ember találkozik. 有缘, mondják, ha egy héten háromszor is összefutnak, és 没有缘分, ha egy kapcsolat nem működik, anélkül hogy bárki hibás volna. A „sors” túl súlyos, a „véletlen” túl könnyű. Nem találtam jobbat, mint megtartani a kínai szót.

A féltékenységnek íze van: az eceté. A 吃醋 chīcù, „ecetet enni”, amellyel már Az öt érzék című oldalunkon találkoztunk, állítólag a Tang-korig nyúlik vissza. Taj-cung császár ágyast akart ajándékozni 房玄龄 Fáng Xuánlíng miniszterének; a miniszter felesége ezt visszautasította, a császár pedig választás elé állította: az ágyas vagy egy kupa méreg. Egy hajtásra kiitta. Ecet volt. A történet szép, valószínűleg túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, de ránk hagyta a 醋坛子 cùtánzi, „ecetes korsó” kifejezést a javíthatatlanul féltékenyekre.

Ami a barátokat illeti, megszaporodtak a szavak. A lányok legjobb barátnőjét 闺蜜 guīmì néven emlegetik: 闺, a női lakosztály a régi házban, és 蜜, a méz, amely a vele azonos kiejtésű 密 „bizalmas” helyére került. Északkeleten a fiúk 老铁 lǎotiě néven szólítják egymást, „öreg vas” ⟶ a vasnál is szilárdabb barát (a szó az élő közvetítésekkel járta be Kínát, ahol a műsorvezetők így köszöntik a nézőiket). A klasszikusok viszont óvakodtak a túl meleg barátságoktól. Csuang-ce azt írta: 君子之交淡若水，小人之交甘若醴, a nemes emberek barátsága ízetlen, mint a víz, a kisembereké édes, mint a mézbor. Az élő nyelvben ebből 君子之交淡如水 lett, a második fele pedig feledésbe merült. Kár, pedig éppen az magyarázza az elsőt.

Az internetes szleng sokat tréfálkozik az egyedülállókon. A szingli önmagát 单身狗 dānshēngǒu, „szingli kutya” néven emlegeti; ha egy pár mutogatja magát, akkor 撒狗粮 sǎ gǒuliáng, „kutyatápot szór” az említett kutyáknak. Aki pedig két szerelmes között ülve marad, abból 电灯泡 diàndēngpào, villanykörte lesz: világít, és senki sem kérte rá. Érdekes módon a francia ugyanezt a képet választotta: „tenir la chandelle” (szó szerint „tartani a gyertyát”), a magyar pedig ilyenkor ötödik kerékről beszél. Bizonyára véletlen.

A távollétről szóló legszebb vers mégis a 诗经 Shījīng, a Dalok könyve egyik dalából való. Ez a dal három versszakban mondja el: egy nap nélküled olyan, mint három hónap; mint három ősz; mint három év. A 一日不见，如隔三秋 yí rì bú jiàn, rú gé sān qiū közmondás csak az őszöket őrizte meg. De mennyi idő három ősz? A kommentátorok nem értenek egyet: egyesek szerint három év, mások szerint kilenc hónap, hiszen egy évszak három hónapig tart. Nem fogok dönteni. A váró szerelmes viszont tudja, hogy hosszú.

Ez az oldal nyitja meg a „Kapcsolatok” alkategóriát. A házasságkötés, az esküvő és a válás A házasság és a gyerekek című oldalunkon szerepel. A szomszédok, az udvariasság, a meghívások, a híres 关系 guānxi és a veszekedések saját oldalt kapnak. Ez lesz a következő.

Kattintson az oldal bármelyik írásjegyére: megjelenik a vonássorrendje vonásról vonásra, a nyíllal, amely az írás irányát mutatja.