Az emlősök és a haszonállatok

Az állat kínaiul 动物 dòngwù, szó szerint „mozgó dolog”: 动 mozogni + 物 dolog. A növény pedig 植物 zhíwù, az „ültetett dolog”. A legtöbb vadállat nevét a kutya gyökével 犭 írják: 狼 a farkas, 狐 a róka, 狮 az oroszlán, 猴 a majom, sőt 猪 a disznó is. A tanya állatainak nincs rá szükségük. A 牛 niú, a 马 mǎ, a 羊 yáng és a 鹿 lù magának az állatnak a rajza, és maguk is gyökként szolgálnak. A növények és az állatok című oldalunk a kutyával, a macskával és az aranyhallal foglalkozott. Ez itt kilép a házból: előbb az erdőbe, aztán az istállóba.

Sok név egyszerűen leírás. A zsiráf 长颈鹿 chángjǐnglù, „hosszú nyakú szarvas”. A víziló 河马 hémǎ, „folyami ló”, pontosan úgy, mint a görögben, és majdnem úgy, mint a magyarban. A kenguru, 袋鼠 dàishǔ, „erszényes patkány”, a mókus, 松鼠 sōngshǔ, „fenyőpatkány”. A panda pedig, 熊猫 xióngmāo, „medvemacska”. Tajvanon inkább azt mondják, 猫熊, „macskamedve”, és azt mesélik, hogy a szárazföldön egyszerűen fordítva olvasták el a szót egy múzeumi feliraton (a történetet sosem tudtam ellenőrizni). Vigyázat: a 小熊猫 xiǎoxióngmāo nem pandabocs, hanem a vörös panda, egy másik állat.

A magyarnak külön szava van a hímre, a nőstényre és a kicsinyre: bika, tehén, borjú. A kínainak egyetlenegy van, a 牛, és csak akkor pontosít, ha kell: 公 gōng a hím, 母 mǔ a nőstény, 小 a kicsi. Innen a 公鸡 gōngjī kakas, a 母鸡 mǔjī tyúk, a 小鸡 xiǎojī csibe. Ugyanez a takarékosság a 羊 esetében, amely éppúgy juh, mint kecske. Ha valaki ragaszkodik a különbséghez, a kecske „hegyi juh”, 山羊 shānyáng, a juh pedig „gyapjas juh”, 绵羊 miányáng. Ezért van az, hogy a 羊 éve egyes könyvekben a Kecske, másokban a Juh éve. Mindkét fordítás helyes.

Amit a kínai megspórol a neveken, azt behozza a számlálószavakon. A marhát és a disznót fejenként számolják, 头; a lovat a 匹 szóval; a juhot, a tyúkot, a tigrist és a majmot a 只 szóval (3. és 5. mondat). Eleinte ez nem magától értetődő. De a 只 szinte minden állatra elmegy, és egy kínai nagyon jól meg fogja érteni Önt.

A disznó megérdemel egy bekezdést. A 家 jiā írásjegy, a ház, a család, egy tető 宀 egy disznó 豕 fölött. Régen minden parasztháztartás tartott egyet, és újévre vágták le (18. mondat). Ha pedig egy étlapon csak annyi áll, hogy 肉, az sertéshús (lásd A hús és a hal). Ma a szó főleg ugratásra szolgál: 懒猪 lǎnzhū, „lusta disznó”, mondják annak, aki nem akar felkelni, és ez inkább kedveskedés.

A Nagy Faltól északra már nem szántanak, hanem legeltetnek. A pásztor 牧民 mùmín, a nomád élet 游牧 yóumù, a jószág őrzése pedig 放, „elengedni”: 放羊 fàng yáng, 放牛 fàng niú. A vers, amelyet minden kínai a sztyeppével köt össze, a Cse-lö dal, az Északi dinasztiák korának éneke (23. mondat): a szél lefekteti a füvet, és előtűnnek a nyájak. Jegyezze meg, hogy a 见 olvasata itt xiàn, „megjelenni”, és nem jiàn. A táj szavai A Föld és tájai című oldalunkon vannak.

A lónak külön helye van. A 千里马 qiānlǐmǎ, a ló, amely egy nap alatt ezer lit fut, a tehetséges embert jelenti, 伯乐 Po-lö pedig, az ókori lószakértő, azt, aki fel tudja ismerni. Han Jü ebből faragta azt a mondatot, amelyet minden sikertelen pályázó idéz: jó ló van elég, Po-löből van kevés (20. mondat). Konfuciuszt viszont kevésbé érdekelték a lovak, mint az emberek. Egyszer, amikor leégett az istállója, megkérdezte, megsérült-e valaki, az állatokról pedig egy szót sem kérdezett (25. mondat, lásd 10. fejezet Konfuciusz beszélgetéseiből). A szöveg veszi a fáradságot, hogy ezt feljegyezze. Tehát a dolog meglepő volt.

Kínában az állatok királya nem az oroszlán, hanem a tigris: a homlokán a csíkokból egyébként a 王, „király” írásjegyet olvassák ki. Az oroszlán, 狮子 shīzi, sosem élt Kínában. Az elsők ajándékba érkeztek a Han-korban, és a szó valószínűleg egy közép-ázsiai nyelvből származik (hogy melyikből, arról a szakértők még vitatkoznak). A tigris ott van mindenütt a nyelvben. A róka, amely előtte megy, és azt hiszi, hogy az állatok az ő láttán menekülnek, adta a 狐假虎威 hú jiǎ hǔ wēi kifejezést (21. mondat). Az a hatalom, amely ijesztő, de veszélytelen, 纸老虎 zhǐlǎohǔ, papírtigris; a félelmetes asszony 母老虎 mǔlǎohǔ; a szeptemberben visszatérő hőség pedig „őszi tigris” (lásd Az időjárás).

Még két történet, mert nélkülük ezeket a kifejezéseket nem lehet megérteni. A Csin-korban Csao Kao miniszter egy szarvast vezetett az ifjú császár elé, és azt állította, hogy ló. Tudni akarta, ki mer neki ellentmondani. Akik azt mondták, „szarvas”, drágán megfizettek érte: ez a 指鹿为马 zhǐ lù wéi mǎ. A másik Liu Cung-jüan Tang-kori meséje. Egy szamarat visznek Kujcsouba, ahol még sosem láttak ilyet. A helybeli tigris, akit lenyűgöz a mérete és a hangja, napokig messziről figyeli. Aztán közelebb megy, a szamár rúg egyet, és a tigris megérti, hogy mást nem is tud. 黔驴技穷 Qián lǘ jì qióng: a kujcsoui szamár kifogyott a mutatványaiból.

A marha viszont a városban jelentést váltott. Ha valakire azt mondják, hogy 牛, az azt jelenti, hogy nagyon tud. Az emelkedő piac 牛市 niúshì, bikapiac, az angol tükörfordítása. Aki panasz nélkül dolgozik, az 老黄牛 lǎohuángniú, „öreg sárga ökör”. A 黄牛 huángniú magában viszont a jegyüzér a pályaudvarok és a koncerttermek előtt (nem tudom, honnan ered ez a használat). A makacs természet 牛脾气 niúpíqi, aki pedig megköti magát egy részletnél, az „befúrja magát a szarv hegyébe”: 钻牛角尖 zuān niújiǎojiān.

Maradnak a szavak, amelyeket mindennap hallani. Hízelegni úgy mondják, 拍马屁 pāi mǎpì, „megveregetni a ló farát”: azt mesélik, hogy a mongol lovasok így köszöntötték egymást, megdicsérve a másik hátasát. A kibírhatatlan gyerek 熊孩子 xióngháizi, „medvegyerek”. A hátizsákos túrázó 驴友 lǘyǒu, „szamárbarát”, szójáték a 旅 lǚ, utazni szóval, és azért is, mert úgy cipeli a zsákját, mint egy szamár. Ami pedig sosem történik meg, azt 猴年马月 hóu nián mǎ yuè idejére halasztják, a majom évére és a ló havára. A számítás azt mutatja, hogy ez a dátum tizenkét évente visszatér. Senki sem várja ki.

Kattintson az oldal bármelyik írásjegyére: a vonássorrendje vonásról vonásra megjelenik, a nyíllal, amely a húzás irányát adja.