Alkohol, kávé és gyümölcslé

A 酒 jiǔ szó minden szeszes italt jelöl, és ez már csapda: szívesen fordítják „bornak”, pedig a kínai 酒 elsősorban gabonából készül, kölesből, cirokból vagy rizsből. Az írásjegy a vizet, 氵, a 酉 yǒu elemmel kapcsolja össze, amely egy szűk nyakú korsót rajzol. A jóslócsontokon a korsó egymagában is elég volt az alkohol jelölésére; a víz csak később került mellé. A korsó mindenben ott van, ami erjed: 醉 zuì „részeg”, 醋 cù „ecet”, 酱 jiàng „szósz”. És az „orvos” hagyományos írásjegyében is, 醫: alkohollal gyógyítottak, mondja a klasszikus magyarázat, amelyet hihetőnek tartok, de szavatolni nem tudom.

A teának saját oldala van (A tea és szokásai); ez az oldal a többivel foglalkozik. Az „inni” kínaiul 喝 hē, a „szomjasnak lenni” 渴 kě. A két írásjegynek ugyanaz a hangjelölő eleme, 曷, de nem ugyanaz a gyöke: a száj 口 az ivásé, a víz 氵 a szomjúságé. Az írott nyelv viszont inkább a 饮 yǐn írásjegyet használja, amely a 饮料 yǐnliào szóban is megvan, szó szerint „ivásra való anyag” ⟶ ital.

Kínában melegen isznak. Az állomásokon, a vonatokon, az irodákban forróvíz-automata várja az utasokat, és sok család tart hűvös helyen egy kancsó 凉白开 liángbáikāi vizet, vagyis felforralt, majd kihűlni hagyott vizet. A jeges vizet a gyomorra ártalmasnak tartják. A 多喝热水, „igyál több forró vizet” tanácsból egyébként vicc lett: ezt feleli a fiú, aki nem tudja, mit mondjon, ha a barátnője beteg. (Sokáig azt hittem, egészségügyi kérdés; inkább szokás, és a csapvizet forralás nélkül nem lehet inni.)

A máshonnan érkezett italok szép átírási feladvány elé állították a kínait. A 可口可乐 Kěkǒu Kělè azt jelenti: „kellemes a szájnak, boldoggá tesz”; ennél jobbat nehéz kitalálni. Azt mesélik, hogy korábban sanghaji kereskedők 蝌蝌啃蜡, „az ebihal viaszt rág” néven árulták; a történet túl szép ahhoz, hogy szavatoljam. A 雪碧 Xuěbì, vagyis a Sprite, „a hó zöldje”. A 咖啡 kāfēi semmit sem jelent: két írásjegy a száj gyökével, a hangzásuk miatt választották őket. A 拿铁 nátiě „vasat fog”, a 鸡尾酒 jīwěijiǔ pedig tükörfordítás: „kakasfarok-alkohol”.

A tea hazája rászokott a kávéra. Az első 星巴克 Xīngbākè 1999-ben nyílt meg Pekingben, a kínai láncok ma ezrével nyitják az üzleteiket. Figyelem, a kínai kávé nem mind import: Jünnanban terem, Pu-er környékén, éppen abban a városban, amelyről a tea is a nevét kapta. Jünnan első kávécserjéit állítólag egy francia misszionárius ültette a 20. század elején, északabbra, egy Tali környéki faluban; ennél jobbat, mint egy „állítólag”, nem találtam.

A 珍珠奶茶 zhēnzhū nǎichá, a bubble tea, Tajvanon született az 1980-as években, és két teaház ma is vitatja egymással az atyaságát. Megrendelni jó gyakorlat: ki kell választani a méretet, 大杯 vagy 中杯, a cukrot, 全糖, 半糖 vagy 无糖, és a jeget, 少冰 vagy 去冰. Az eladó pedig nem vár. Ez azon ritka helyzetek egyike, amikor egy kezdőnek már az első napon gyors kínai beszédet kell értenie.

Térjünk vissza az alkoholhoz. A 白酒 báijiǔ, „fehér alkohol”, cirokból főzött pálinka, gyakran ötven foknál is erősebb. A 黄酒 huángjiǔ, „sárga alkohol”, erjesztett rizsbor, amilyen a saohszingi, és a konyhában is használják. Mikor kezdtek párlatot főzni? Li Si-csen a 16. században azt írta, hogy a pálinka nem régi eljárás, és a Jüan-korból való; egyes régészek szerint sokkal régebbi. A vita nincs lezárva. A pekingi 二锅头 èrguōtóu, „a második üst feje”, a nevében őrzi a lepárlás egyik mozdulatát, a kujcsoui 茅台 Máotái pedig az állami bankettek pohárköszöntőinél szolgált, 1972-ben Nixonnal is.

Az alkohol feltalálója állítólag 杜康 Dù Kāng, egy legendás alak volt, és a neve végül magát az alkoholt jelölte. Cao Cao egy versében örökítette meg: 何以解忧？唯有杜康, „Mivel oszlassam bánatom? Csakis Tu Kanggal.” A szőlőbor, 葡萄酒 pútaojiǔ, később érkezett, a nyugati vidékekről: ezt énekli meg Vang Han a lista 23. mondatában (Liangcsoui dal), jádekupájával és a határ katonáival, akik indulás előtt isznak.

Az asztalnál koccintanak, 干杯, szó szerint „kiszárítani a kupát” (lásd Mozdulatok és testtartások). A házigazda inni unszolja a vendégeit, 劝酒 quàn jiǔ, és felmérik mindenki 酒量 jiǔliàng értékét, vagyis az „alkoholbírását”. De a dolgok változtak: 2011 óta az ittas vezetés bűncselekmény, és a 10. mondat jelmondata minden út mentén olvasható. Ha pedig megered a nyelv, 酒后吐真言, „ital után kiköpi az ember az igazat”: a rómaiak latinul ugyanezt mondták.

A költők sokat ittak, vagy legalábbis sokat írtak ivás közben. Tu Fu azt mondta Li Póról, hogy egy véka ital száz verset ad neki. A 24. mondat Li Póé, aki egyedül ül a hold alatt a kupájával: meghívja a holdat, az árnyéka is csatlakozik, és máris hárman vannak (leghíresebb verse, szintén a holdról, a Gondolatok egy csendes éjszakán című oldalunkon olvasható). Azt mesélik, hogy vízbe fulladt, amikor meg akarta ölelni a hold tükörképét a vízben. A legenda kései, nem sokat adok rá, de illik hozzá. Oujang Hsziu, aki „vén részegnek”, 醉翁 zuìwēng nevezte magát, bevallotta, hogy öröme nem az italban, hanem a hegyekben és a folyókban van: innen ered a 醉翁之意不在酒.

Az alkohol a hétköznapi szavakban is nyomot hagyott. A 酒店 jiǔdiàn szálloda, nem kocsma. A 水平 shuǐpíng a szint, szó szerint „lapos víz”. Aki „tintát ivott”, 喝墨水, az tanult ember; aki külföldit ivott, az külföldön tanult. Az interneten pedig a 杯具 bēijù, „ivóedény”, szójátékkal tragédiát jelent, 悲剧, mert szinte ugyanúgy ejtik.

A lista utolsó mondata a Beszélgetésekből való (10. fejezet Konfuciusz beszélgetéseiből): 惟酒无量，不及乱. Couvreur így fordítja: „Az erjesztett ital mennyisége, amelyet fogyasztott, nem volt meghatározva; de sosem jutott odáig, hogy megzavarja az eszét.” Ugyanez a fejezet hozzáteszi, hogy Konfuciusz nem ivott piacon vásárolt alkoholt. Higiéniai okból vagy a rítusok tiszteletéből? A kommentátorok nem tudnak dönteni. Mérték tehát nem volt. De határ igen.

Kattintson az oldal bármelyik írásjegyére: a vonássorrendje vonásról vonásra megjelenik, a nyíllal, amely a húzás irányát adja.