A tea és szokásai

A 茶 chá szó egyaránt jelenti a cserjét, a leveleit és a belőlük készült italt. Isszuk, 喝茶 hē chá, de főleg elkészítjük, 泡茶 pào chá, szó szerint „beáztatjuk a teát”, és itt kezdődik egy egész kultúra. Az írásjegyet szívesen bontják fel fűre 艹, emberre 人 és fára 木: az ember a növények között. Jó emlékeztető, de nem etimológia. A 茶 a 荼 tú írásjegyből származik, amely egy keserű növény neve a Dalok könyvében; állítólag a Tang-kor táján vettek el belőle egy vonást, hogy a teát megkülönböztessék a többi növénytől. Hogy pontosan mikor, azon a szakértők ma is vitatkoznak. Az írott nyelvben más régi nevek is fennmaradtak, például a 茗 míng, amely a 品茗杯 pǐnmíngbēi, a kis kóstolócsésze nevében is ott van.

Az első teáról szóló könyv a 茶经 Chájīng, A tea klasszikus könyve, amelyet a 8. század második felében írt 陆羽 Lù Yǔ, akit a hagyomány 茶圣 cháshèng, „a tea szentje” néven tisztel. A lista 25. mondatával kezdődik: 茶者，南方之嘉木也, „a tea a Dél kiváló fája”. Figyelem, Lu Jü teája nem hasonlít a miénkre: lepényekbe préselték, ezeket megpirították, összetörték, majd egy csipet sóval megfőzték. Lu Jü ennyivel beérte. Aki viszont újhagymát, gyömbért, jujubát, narancshéjat vagy mentát tett bele, az szerinte „árokba öntött vizet” ivott. Nem volt kíméletes.

A Szung-korban a porított tea jön divatba, amelyet bambuszhabverővel vernek fel fekete tálakban: ez a 点茶 diǎnchá. A tudósok a 斗茶 dòuchá, a teaverseny során mérték össze tudásukat, ahol a legfehérebb és legtartósabb hab győzött. Egy japán szerzetes, Eiszai, a 12. század végén viszi haza Japánba ezt a felvert teát; máig ott van, matcha néven: ez a 抹茶 mǒchá. Kínában viszont eltűnik. 1391-ben a Ming-dinasztia alapítója eltörölte a tealepény-adót, és helyette egész leveleket kért, állítólag hogy megkímélje a parasztokat a fáradságtól, és a teát ettől kezdve kannákban áztatják. Ekkor születnek meg a jihszingi 紫砂壶 zǐshāhú kannák. A 茶道 chádào, „a tea útja” szó ugyan a Tang-kor óta létezik a kínaiban, ma azonban Japánt idézi: ezért inkább a 茶艺 cháyì, „a tea művészete” szót használják, amelyet Tajvanon vezettek be az 1970-es évek végén, ha nem tévedek, éppen azért, hogy elhatárolódjanak tőle.

A kínaiak a teát 六大茶类 liù dà chálèi, hat nagy családba sorolják aszerint, hogyan kezelik a levelet a szedés után: 绿茶 lǜchá zöld, 白茶 báichá fehér, 黄茶 huángchá sárga, 乌龙茶 wūlóngchá oolong (a „fekete sárkány”), 红茶 hóngchá és 黑茶 hēichá. Vigyázat, csapda: a 红茶, kínaiul „vörös tea”, az, amit mi fekete teának hívunk. A kínaiak a főzet színét nézik, mi a levélét. A 黑茶, a kínaiak „fekete teája” pedig egészen más: sötét tea, amelyet téglákba vagy lepényekbe préselnek, és évekig érlelnek, ilyen a jünnani 普洱茶 pǔ'ěrchá. Mindezekre a családokra azt mondják, 发酵 fājiào, „erjesztés”. Valójában a levél oxidációjáról van szó; igazán csak a 黑茶 erjed.

A nagy teák költői neveket viselnek. A hangcsoui 龙井 Lóngjǐng „a sárkány kútja”, és a legjobb a 明前茶 míngqiánchá, amelyet a Csingming ünnep előtt, április elején szednek. A 铁观音 Tiěguānyīn a „vas Kuan-jin”, a 大红袍 Dàhóngpáo pedig „a nagy vörös köntös”: mindegyiknek megvan a maga legendája, gyakran több is, és egyik sem ellenőrizhető. A 碧螺春 Bìluóchūn, „a tavasz jádespirálja”, állítólag eredetileg 吓煞人香 xiàshārénxiāng néven volt ismert, „halálra rémisztő illat”, amíg Kanghszi császár, aki a Taj-tónál járt, kissé közönségesnek nem találta, és át nem keresztelte. Szép a történet. Ami a lapsang souchongot, a 正山小种 Zhèngshān xiǎozhǒng teát illeti, a „souchong” a 小种, „kis fajta” fucsieni kiejtése; a „lapsang” eredetéről pedig senki sem tud megegyezni.

A tea egyébként kétféle kiejtéssel járta be a világot. Ahová tengeren jutott el, a fucsieni kikötőkből, ott megtartotta a helyi te kiejtést, amelyet a hollandok vittek tovább: innen az angol tea, a német Tee, a francia thé és a mi tea szavunk is. Ahová szárazföldön vagy Makaón át jutott el, ott a cha maradt meg: a portugál chá, az orosz чай, a török çay, az arab shāy. A világ többi része nagyjából e két család között oszlik meg. Már a nevéből kitalálható, merre vándorolt a tea. A 茶马古道 chámǎ gǔdào, a régi tea- és lóút pedig Jünnanból és Szecsuánból vezetett fel Tibetig, ahol teatéglákat cseréltek lovakra.

A leggondosabb elkészítési mód a fucsieni és a csaocsoui 功夫茶 gōngfuchá. A 功夫 ugyanaz, mint a kungfuban (lásd Kungfu című oldalunkat): az idő, a türelem és a mesterség, amelyet valamibe beleteszünk. Írják 工夫茶 alakban is, és mindkét írásmódnak megvannak a hívei. Leforrázzák a csészéket, 温杯 wēn bēi, leöblítik a leveleket, 洗茶 xǐ chá (az első főzetet nem isszák meg), aztán sok nagyon rövid felöntés következik egy kis kannában vagy egy 盖碗 gàiwǎn fedeles csészében. A főzetet ezután átöntik a 公道杯 gōngdàobēi nevű kiöntőbe, szó szerint „az igazságosság csészéjébe”: nélküle az utoljára töltött csésze erősebb lenne az elsőnél. A jó oolong 耐泡 nàipào, hét-nyolc felöntést is kibír.

A tea mindenekelőtt a vendégfogadás gesztusa: 客来敬茶, „ha vendég jön, teával kínálják”. Aki meg akarja köszönni, hogy töltenek neki, két behajlított ujjal megkopogtatja az asztalt, ez a 叩指礼 kòuzhǐlǐ. Azt mesélik, hogy Csien-lung császár inkognitóban utazva teát töltött a szolgáinak; ők nem borulhattak le előtte anélkül, hogy elárulják, ezért ujjaikkal utánozták a leborulást. Bájos. Semmi sem bizonyítja, hogy igaz. A Csing-kori mandarinoknál viszont, ha valaki felemelte a csészéjét, de nem ivott, az a kihallgatás végét jelentette: ez a 端茶送客 duān chá sòng kè. Aki pedig nem iszik alkoholt, az 以茶代酒 yǐ chá dài jiǔ koccint, „teával az alkohol helyett”. A kifejezés a Három királyság korára nyúlik vissza, egy tudósra, aki nem bírta a bort, és akinek az uralkodója titokban teát töltetett.

A tea a házasságban is szerepet kap. Régen az eljegyzési ajándékokat 茶礼 chálǐ néven emlegették, mert a teacserjét, úgy mondták, nem lehet átültetni: a menyasszony többé nem cserél családot. A botanikusok erről mást gondolnának, de a jelkép megmaradt. A menyasszony ma is teát kínál az apósának és az anyósának. És a szerzeteseknek is megvan a maguk része: 赵州 Zhàozhōu csan mester minden látogatótól megkérdezte, járt-e már nála; igennel vagy nemmel feleltek, ő pedig mindenkinek ugyanazt mondta: 吃茶去 chī chá qù, „Menj, igyál teát!” Türelmetlen válasz, vagy meghívás a jelen pillanat megélésére? A kommentátorok ezer éve vitatkoznak rajta.

A mindennapokban a tea mindenütt ott van. Ott vannak a csengtui 茶馆 cháguǎn, ahol egész nap kártyáznak vagy mahjongoznak, és Lao Sö róluk szóló színműve, A teaház; a kantoni 茶楼 chálóu és az ottani 早茶 (lásd Kína és a világ konyhái című oldalunkat); az irodában a 茶水间 cháshuǐjiān, a teakonyha, a konferenciákon pedig a 茶歇 cháxiē, a szünet. A 下午茶 xiàwǔchá viszont Angliából jött vissza. És ott van a 保温杯 bǎowēnbēi, a levelekkel teli termosz, amelyet minden negyven év feletti kínai magával hord (az interneten gúnyolják érte őket, de nem vagyok biztos benne, hogy a szemükre vethetem). A kantoni 凉茶 viszont becsapós: ez nem tea, hanem gyógynövényfőzet (lásd A gyógykezelés című oldalunkat).

A nyelv kifejezéseket is őrzött meg belőle. A tea a 开门七件事 kāimén qī jiàn shì egyike, annak a hét dolognak, amelyre szükség van, amikor reggel kinyitjuk az ajtót: 柴米油盐酱醋茶, tűzifa, rizs, olaj, só, szójaszósz, ecet és tea (lásd A rizstől a desszertig című oldalunkat). 粗茶淡饭 cū chá dàn fàn, „durva teán és ízetlen rizsen” élni annyi, mint egyszerűen élni. A 人走茶凉 rén zǒu chá liáng, „az ember elmegy, a tea kihűl” pedig a távozást követő feledést jelenti, például a nyugdíjasét, akit már senki sem látogat meg. A többi ital, az alkohol, a kávé és a gyümölcslé a következő oldalra kerül.

A lista 24. mondata 卢仝 Lú Tóng, a Tang-kori költő, Han Jü barátja verséből való (lásd A Tang-dinasztia költészete című oldalunkat): megköszöni benne egy barátjának, hogy friss teát küldött neki. Számolja a csészéket: 一碗喉吻润，两碗破孤闷, „egy csésze megnedvesíti a torkot és az ajkakat, két csésze elűzi a magányt és az unalmat”. Az ötödiknél megkönnyülnek a csontjai; a hatodiknál a halhatatlanokkal érintkezik. A hetediket már meg sem tudja inni: csak azt érzi, hogy szellő kerekedik a hóna alatt. A másodiknál álljon meg.

Kattintson az oldal bármelyik írásjegyére: a vonássorrendje vonásról vonásra megjelenik, a nyíllal, amely a húzás irányát adja.