A szertartások és a szerencsehozó jelképek

A boldogság, a jó szerencse értelmében, kínaiul 福 fú. Bal oldalon a 礻 gyök, a 示, vagyis az áldozati oltár rövidített alakja; jobb oldalon a 畐, amelyet a régi formák jól megtöltött korsónak rajzolnak ⟶ az oltárra helyezett teli korsó, az ősöktől és az istenektől kért kegyek. A kínai 福 tehát nem elsősorban érzés: bőség, valami, ami megérkezik és megtölt. Az átélt boldogságra inkább a 幸福 xìngfú szót használják.

Újévkor a 福 jelet fejjel lefelé ragasztják ki (lásd Az ünnepek című oldalunkat). Azt, hogy „fejjel lefelé van a 福”, úgy mondják: 福倒了 fú dào le, pontosan úgy, mint 福到了 fú dào le, „megérkezett a boldogság”. A történet szerint egy írástudatlan szolga egy Csing-kori herceg házában fordítva ragasztotta fel, és egy intéző ezzel a szójátékkal mentette meg a fejét. A történetnek több változata is van, különböző hercegekkel, és nem tudnám megmondani, melyik az igazi. A bejárati ajtóra viszont sokan rendesen ragasztják fel: a megfordított 福 egy kiürülő korsó is.

Az egész rendszer a 谐音 xiéyīn, vagyis a hangzásbeli egyezés elvén nyugszik. A 八 bā, nyolc, majdnem úgy hangzik, mint a 发 fā, meggazdagodni; ezt a divatot gyakran a kantoni nyelvvel magyarázzák, amelyben a két szó még közelebb áll egymáshoz, és a Dél 1980-as évekbeli fellendülésével. A magyarázat csábító, de bizonyítékom nincs rá. Tény viszont, hogy a pekingi olimpia 2008. augusztus 8-án nyílt meg. Ezzel szemben a 四 sì a 死 sǐ, meghalni, szóra emlékeztet, és sok épületben nincs negyedik emelet. A hal, 鱼 yú, úgy hangzik, mint a 余 yú, a többlet, ezért kerül hal a szilveszteri vacsorára; a denevér, 蝠 fú, úgy, mint a boldogság, ezért röpködnek denevérek a régi porcelánokon.

Ugyanez a mechanizmus szüli a tabukat. Órát nem ajándékoznak, mert a 送钟 sòng zhōng úgy hangzik, mint a 送终 sòngzhōng, elkísérni egy haldoklót (A társas élet című oldalunk már szól erről); esernyőt sem, mert a 伞 sǎn a 散 sàn, elválni, szót idézi; a szerelmesek pedig nem osztoznak egy körtén. Ha eltörik egy tál, nincs minden veszve: azonnal azt mondják, 碎碎平安 suìsuì píng'ān, mert a 碎, „darabokra”, ugyanúgy hangzik, mint a 岁, az év ⟶ „béke minden évben”.

A színek ugyanezt a logikát követik. A piros az öröm, a lakodalmak és az újév színe; a fehér a gyászé. Vigyázat tehát a borítékokkal: a lakodalmi pénz piros borítékba kerül, a temetési fehérbe. Mégis beszélnek 红白喜事 hóng bái xǐshì, „piros és fehér örömteli eseményekről”, mert egy nagyon idős, békésen elhunyt ember halála is a boldogság egy formája volt.

A születésnapot régen alig ünnepelték, kivéve a gyerekekét és az idősekét. Az időseknek 做寿 zuòshòu jár, vagyis a hosszú életüket ünneplik, 长寿面 chángshòumiàn tésztával, amelyet semmi szín alatt nem vágnak el, és 寿桃 shòutáo süteménnyel. Egyes vidékeken a hatvanadik születésnapot már ötvenkilenc évesen megtartják: 做九不做十, „a kilencet ünnepeld, ne a tízet”. Egyesek szerint a 九 úgy hangzik, mint a 久 jiǔ, sokáig; mások szerint a tízes, amely túlságosan teli, a hanyatlást jelzi előre. Mindkét magyarázat forgalomban van, és nincs mi alapján döntenem.

Az internet hozzátette a saját számait. Az 520, amely nagyjából úgy hangzik, mint a 我爱你 wǒ ài nǐ, május 20-át második Valentin-nappá tette, az 1314 pedig, kiejtve yāo sān yāo sì, 一生一世 yìshēng yíshì, „egy egész életet” ígér. Régebbi a 二百五 èrbǎiwǔ, „kétszázötven”, ami a mafla embert jelenti. Miért épp ez a szám? Azt mesélik, hogy egy ezüstrúd ötszáz unciát ért, és a fele, a 半封, úgy hangzott, mint a 半疯, „félbolond”. Ez az egyik magyarázat. Vannak mások is.

Az évek is számítanak. A saját állatövi jegy éve, a 本命年 běnmìngnián, veszélyes évnek számít, ezért ilyenkor 红绳 hóngshéng, vagyis piros zsinór kerül a csuklóra, ha éppen nem piros fehérnemű (a tizenkét jegyet A kínai naptár tizenkét állata című oldalunk mutatja be).

Marad a régiek bölcsessége, az óvatosabb fajta. Egy határvidéki öregembernek elszökik a lova; a szomszédok sajnálják, ő azt feleli, hogy sosem lehet tudni. A ló visszatér egy vad kancával; a fia lovaglás közben leesik róla, és eltöri a lábát; kitör a háború, és a sánta fiú megússza a besorozást. Ez a 塞翁失马，焉知非福. Lao-ce tíz írásjegyben mondta ki ugyanezt, abban a mondatban, amely példáinkat zárja: „A boldogság a szerencsétlenségből születik, a szerencsétlenség a boldogság ölében rejtőzik”, a Laozi 58. fejezet című oldalunk fordítása szerint.

Egy utolsó szó, mosolyogva. Ha egy barátunk pocakot eresztett, udvariasan azt mondják róla: 发福 fāfú, szó szerint „kibontakozott a boldogsága”. Kétélű bók.

Kattintson az oldal bármelyik írásjegyére: megjelenik a vonássorrendje vonásról vonásra, a nyíllal, amely az írás irányát mutatja.