A lakás

Lakni kínaiul 住 zhù. Bal oldalon az ember, 亻; jobb oldalon a 主 zhǔ, amely a hangot adja. A 主 régi formái egy lámpa lángját rajzolják, és egyesek a helyben maradás gondolatát is kiolvassák belőlük: az ember, aki megáll valahol ⟶ megtelepedni, lakni. A magyarázat szép, de semmivel sem tudom bizonyítani. Maga a lakás 房子 fángzi. A 房 írásjegyben a 户 hù gyök egyszárnyú ajtót ábrázol, míg a 门 mén kétszárnyút (a hagyományos 門 alak ezt még jobban mutatja). A 家 jiā, a tető és a disznó, már megkapta a helyét A rokonság című oldalunkon. Itt a falakkal foglalkozunk.

A hagyományos házak éghajlatonként nagyon különböznek. Pekingben a 四合院 sìhéyuàn a jellemző, szó szerint „a négy oldalról zárt udvar” ⟶ négy épületszárny, amely egy belső udvarra néz, a 胡同 hútòng, vagyis a sikátorok végén (lásd a Peking című oldalunkat). A löszfennsíkon a dombba vájnak: a 窑洞 yáodòng nyáron hűvös, télen langyos. A fucsieni hakkák 土楼 tǔlóu épületeket emeltek, szó szerint „földépületeket” ⟶ hatalmas kerek erődöket, amelyekben egy egész nemzetség élt; délnyugaton pedig 吊脚楼 diàojiǎolóu, „lelógó lábú épületek” állnak, vagyis cölöpházak.

Városban viszont többnyire lakóparkban élnek, kínaiul 小区 xiǎoqū, szó szerint „kis körzet” ⟶ zárt épületegyüttes, rácsokkal; a bejáratnál egy 保安 bǎo'ān, azaz biztonsági őr áll, az ügyeket pedig egy üzemeltető cég, a 物业 wùyè intézi. Minden épület 单元 dānyuán egységekre, vagyis lépcsőházakra oszlik, így egy cím koordinátákra emlékeztet: 5号楼2单元1301, 5-ös épület, 2-es lépcsőház, 1301-es lakás, azaz a tizenharmadik emelet 1-es ajtaja. Figyelem az emeletek számolásánál: a 一楼 yī lóu, „az első emelet”, a földszint, a mi első emeletünk pedig 二楼 èr lóu.

Újabb meglepetés egy európainak: az új lakást gyakran 毛坯房 máopīfáng állapotban, „nyers lakásként” adják el ⟶ csupasz beton, padlóburkolat és konyha nélkül. A felújítást, kínaiul 装修 zhuāngxiū, a vevő maga intézi, ami hónapokig tart (a szomszédok pedig élvezhetik a fúrógépet, a lakópark által engedélyezett órákban). Ezzel szemben egy kiadó lakás hirdetése szívesen ígér 拎包入住 līnbāo rùzhù állapotot, szó szerint „beköltözni, kézben a táskával” ⟶ minden kész, csak le kell tenni a bőröndöket.

Bérléskor a 房东 fángdōng, vagyis a tulajdonos a tárgyalópartner, gyakran egy 中介 zhōngjiè, azaz ingatlanközvetítő révén, a 押一付三 yā yī fù sān formula pedig összefoglalja a feltételeket: egy havi kaució, három havi lakbér előre. A 包租婆 bāozūpó, szó szerint „a nő, aki egészben bérel” ⟶ az albérletbe kiadó házinéni, Stephen Chow A pofonok földje (2004) című filmjének köszönheti hírnevét: csavarókkal a fején, cigarettával a szájában uralkodik benne egy nyomorúságos bérház felett.

A lakás aggodalmak forrása is. Aki túl nagy lakáshitelt (房贷 fángdài) törleszt, így nevezi magát: 房奴 fángnú, „a lakás rabszolgája”. A 学区房 xuéqūfáng, egy jó iskola körzetébe eső lakás, négyzetméterenként egy vagyonba kerül, mert a gyerek beiratkozása a lakcímtől függ. A 蜗居 wōjū, „csigaház” szót pedig már régen is használták, szerénységből, a saját otthonra; egy 2009-es tévésorozat a rosszul lakó fiatal városiak jelképévé tette.

A fűtésnek is van határa. Egy vonaltól északra, amely nagyjából a Csinling-hegységet és a Huaj folyót követi, az épületekben van 暖气 nuǎnqì, vagyis központi fűtés, amelyet a város meghatározott napon kapcsol be és ki; délen semmi, pedig ott is fagy néha. A déliek szívesen mondják, hogy télen otthon jobban fáznak, mint a harbiniak. Készséggel elhiszem.

A házak nyomot hagytak a nyelvben is. A régi lakóházban a 堂 táng, a fogadóterem, az udvarra nyílt, a 室 shì, a hálószoba, pedig mögötte volt. Egyik, még kissé nyers tanítványáról Konfuciusz azt mondja, hogy „feljutott a terembe, de a hálószobába még nem lépett be”, innen a 登堂入室 dēng táng rù shì: elérni a mesteri szintet. Couvreur francia fordításában ebből „a bölcsesség temploma” és „a szentély” lett (lásd a 11. fejezet Konfuciusz beszélgetéseiből című oldalunkat): az értelem megvan, de a ház eltűnt.

A mondat, amely példáinkat zárja, egy másik fejezetből való. Konfuciusz azon gondolkodik, hogy a keleti barbárok közé költözik; azt vetik ellene, hogy azok durvák. Így felel: „Ha egy bölcs ember közöttük lakik, mi durva maradna még bennük?” (a 9. fejezet Konfuciusz beszélgetéseiből című oldalunk). A Tang-korban a költő 刘禹锡 Liú Yǔxī erre építette a 陋室铭 Lòushì míng, azaz „Felirat egy szerény hajlékra” című művét, amely éppen ezekkel a szavakkal zárul. Nála a 陋 a hajlékot minősíti; Couvreur-nél az emberek a durvák. A klasszikus kínai mindkét olvasatot nyitva hagyja.

Végül az internet is átvette a képet. Egy kínai fórumon az első hozzászólás szerzője a 楼主 lóuzhǔ, „a ház tulajdonosa”, és minden válasz egy emeletet tesz hozzá: a beszélgetés második, harmadik emeletéről beszélnek. Mindenkinek megvan a maga emelete.

Kattintson az oldal bármelyik írásjegyére: megjelenik a vonássorrendje vonásról vonásra, a nyíllal, amely az írás irányát mutatja.