A játékok és a társasjátékok

Kínaiul a játszani ige 玩 wán. Az írásjegyben a jáde, 王 (a 玉 rövidített alakja), hordozza a jelentést, a 元 pedig a hangzást; a Shuowen a 弄 nòng szóval magyarázza: „kézben forgatni”. Eleinte tehát szép tárgyakkal „játszottak”, amelyeket kézben tartottak. A játékszer 玩具 wánjù, „játszóeszköz”, a játék mint tevékenység pedig 游戏 yóuxì. A téli sportok, a torna és a verseny című oldalunk után ez az oldal nyitja a szabadidő sorozatát.

Több, világszerte ismert játék Kínából származik. A tangram 七巧板 qīqiǎobǎn, „a hét ügyes lapocska”: Kínában a 18. és a 19. század fordulóján jelenik meg, és 1818 körül egész Európában divatba jön. A keljfeljancsi 不倒翁 bùdǎowēng, „az öreg, aki nem esik el”, és a kifejezés azt a politikust is jelöli, aki minden változást túlél. Papírjátékok készítéséhez lásd: Játékok origamija.

Az iskolaudvari játékok országról országra hasonlítanak, a nevük viszont nem. A mi szoborjátékunk kínaiul 一二三木头人, „egy, kettő, három, faember”: mindenkinek meg kell dermednie, mint egy faszobornak. Az ugróiskola 跳房子 tiào fángzi, „házakat ugrani”. A 老鹰捉小鸡, „a sas elkapja a csibéket” játékban pedig a tyúk a háta mögött egymásba kapaszkodó gyerekek sorát védi.

A go 围棋 wéiqí, szó szerint „bekerítő sakk”: 围 „körülvenni” + 棋 „bábus játék” ⟶ go. A Shiben Jao császárnak tulajdonítja a feltalálását, a Bowuzhi pedig hozzáteszi, hogy fiát, Tan-csut akarta vele nevelni; persze ez csak legenda. A játékban a fekete kövek, 黑子 hēizǐ, amelyek kezdenek (11. mondat), állnak szemben a fehérekkel. 2017-ben a kínai bajnok, Ke Jie mindhárom játszmáját elvesztette az AlphaGo ellen, amelyet a kínaiak 阿尔法狗 Ā'ěrfǎgǒu, „Alfa kutya” néven becéznek (a kutya szó kínaiul majdnem úgy hangzik, mint a Go; 21. mondat).

A kínai sakknak, 象棋 xiàngqí, saját bábui vannak. Figyelem: a 车, a harci szekér, olvasata jū, nem pedig chē. A tábla közepén folyik a 楚河汉界 Chǔ hé Hàn jiè, „a Csu folyó, a Han határa”, Hsziang Jü és Liu Pang háborújának emléke. A katona, 卒 zú, soha nem lép hátra; ha átkelt a folyón, oldalra is léphet. Innen a 过河卒子 guò hé zúzǐ, aki előtt már csak az előrehaladás marad. Hu Si 1938-ban a fényképe alá írta, amikor washingtoni nagykövet lett (24. mondat).

A mahjong, 麻将 májiàng, a 19. században született, de a pontos helyén senki sem tud megegyezni. Tréfásan 国粹 guócuì, „nemzeti kincs” néven emlegetik. Még egy figyelmeztetés: ha megnyerjük a leosztást, a 和 olvasata hú, innen a 和牌 hú pái; sokan egyébként 胡 jeggyel írják. Mondják azt is, hogy 搓麻将 cuō májiàng, „dörzsölni a mahjongot”, a kövek zaja miatt, amelyeket teli marokkal kevernek az asztalon. Ha pedig hiányzik egy játékos, akkor 三缺一 sān quē yī a helyzet (13. mondat).

A kártyáknak megvannak a maguk képei. A kőr 红桃 hóngtáo, „piros barack”, mert a szív formája a barackéra emlékeztet. Napjaink egyik legtöbbet játszott kártyajátéka, a 斗地主 dòu dìzhǔ, „harcolni a földesúrral”, állítólag Hupejből származik. A dobókockára a 骰子 tóuzi szót adom meg, az írásjegyek olvasatát; de leginkább shǎizi hallható, amit a szótár 色子 alakban ír. Maguk a kínaiak is bizonytalanok.

Konfuciusz inkább a tétlenséget kárhoztatja, mint a játékot (25. mondat, lásd: 17. fejezet Konfuciusz beszélgetéseiből): jobb játszani, mondja, mint semmit sem csinálni. Couvreur a 博弈 kifejezést így fordítja: „táblácskák és sakk”. Valójában a 弈 akkoriban a go játékot jelölte (a Shuowen 围棋 szóval magyarázza), a 博 pedig egy mára eltűnt kockás-bábus játékot. A Zuozhuan már beszél arról a játékosról, aki 举棋不定 jǔ qí bú dìng, „felemeli a bábut, és nem tudja, hová tegye”. Osztálytermi játékokhoz lásd: Osztálytermi játékok a kínai nyelv tanulásához.

Kattintson az oldal bármelyik írásjegyére: a vonássorrendje vonásról vonásra megjelenik, a nyíllal, amely a húzás irányát adja.