A gyógykezelés

Orvoshoz menni kínaiul 看病 kànbìng, szó szerint „nézni a betegséget”. A beteg és az orvos ugyanazt az igét használja: 我去看病, orvoshoz megyek, 医生给我看病, az orvos megvizsgál. A tünetekről, a betegségekről és a balesetekről ez az oldal szól: Az egészség és a betegség; ez itt a beteget kíséri, miután elhatározta, hogy kezelteti magát.

Kínában szinte senki sem a körzeti háziorvoshoz fordul. Az ember egyenesen kórházba megy, 医院 yīyuàn „az orvoslás udvara”, és az első lépés az ablak: 挂号 guàhào, szó szerint „számot akasztani” ⟶ bejelentkezni és osztályt választani. Az embernek tehát magának kell tudnia, hogy a belgyógyászatra 内科 nèikē „a belső részleg”, vagy a sebészetre 外科 wàikē „a külső részleg” tartozik. Ma mindez telefonon intézhető, de a nagy pekingi kórházak előtti sorok máig híresek (a nagy szakorvosokhoz szóló sorszámok néhány perc alatt elfogynak).

Másik meglepetés egy európainak: az infúzió, 输液 shūyè „folyadékot szállítani”, közvetlenebbül 打点滴 dǎ diǎndī. Sokáig egy egyszerű náthára is adták, és egész termek teltek meg ülő betegekkel, fejük fölött a zacskóval. Az egészségügyi hatóságok nagyjából tíz éve próbálják visszaszorítani ezt a szokást. Nem tudnám megmondani, hol tart ma ez a gyakorlat a kisvárosokban.

A kínai orvoslás, 中医 zhōngyī, nem a boltokba száműzött különlegesség: saját kórházai vannak, és sok „nyugati” kórháznak is van 中医 osztálya. Az akupunktúra magyar neve egyébként csak a felét mondja el. A 针灸 zhēnjiǔ ugyanis 针 „tű” + 灸 „moxaterápia”, vagyis a bőr közelében égetett üröm ⟶ két technika, amelyet a nyelv nem választ szét. A gyógyszert jelentő 药 yào írásjegy tetején pedig a fű gyöke áll, 艹: az első orvosságok növények voltak.

A kínai orvos a 望闻问切 wàng wén wèn qiè szerint vizsgál: nézni, hallgatni és szagolni, kérdezni, pulzust tapintani. Figyelje meg, hogy a 闻 egyszerre jelenti azt, hogy „hallani”, és azt, hogy „szagolni” (erről ez az oldal is szól: Az öt érzék). Viszont néhány fogalom nem igazán fordítható. A 上火 shànghuǒ, „a felszálló tűz”, egyszerre jelent aftát, pattanást, kapart torkot vagy pocsék hangulatot, és az ok szinte mindig ugyanaz: az ember túl csípősen vagy túl zsírosan evett. Nem ismerek rá magyar megfelelőt. Gyógyteával kezelik, ez a 凉茶 liángchá, „hűs tea”.

Ami a szólásokat illeti, 华佗 Huà Tuó a Han-kor végének legendás orvosa, és ha valakiről azt mondják, 华佗再世, „Hua Tuo visszatért a világba”, az a legszebb dicséret, amit orvos kaphat. A mindennapokban a 你吃错药了吧 nǐ chī cuò yào le ba, „rossz gyógyszert vett be?”, azt jelenti: „megőrült?”. Az orvosának inkább ne mondja.

Kattintson az oldal bármelyik írásjegyére: megjelenik a vonássorrendje vonásról vonásra, a nyíllal, amely az írás irányát mutatja.