A fa kínaiul 树 , az anyaga, a faanyag pedig 木头 . A 木 írásjegy egy fa rajza: törzs, két ág, két gyökér. Önmagában ma már alig használják „fa” jelentésben, összetevőként viszont mindenütt ott van. Két fa, 林 , ligetet ad; három, 森 , erdőt, innen a 森林 (lásd A Föld és tájai című oldalunkat). A fa tövébe húzott vonás a gyökeret jelöli: ez a 本 , az eredet, ugyanaz, mint a 根本 szóban és a 日本, vagyis Japán nevében, amely „a nap eredete”. A fának támaszkodó ember, 休 , pihen.
Szinte minden fa neve ezzel a bal oldalra kerülő gyökkel, a fa gyökével íródik: 松 a fenyő, 柳 a fűz, 柏 a ciprus, 枫 a juhar, 槐 a japánakác. Beszédben hozzájuk teszik a 树 szót: 松树, 柳树. Figyelem: a bambusz nem tartozik közéjük. A 竹 saját gyökkel rendelkezik, amely az írásjegy tetejére kerül, és azt jelzi, amit bambuszból készítettek: az ecsetet 笔 , az evőpálcikát 筷 , a kosarat 篮 , a ládát 箱 . A botanikusok egyébként a füvek közé sorolják. A kínai írás viszont sem a fákhoz, sem a füvekhez nem tette.
A virág, 花 , a fű gyökével íródik, amely a hangot adó 化 fölé kerül. Kései írásmód ez (ha nem tévedek, az ötödik század táján terjed el). A régi írásjegy a 華 volt, ma 华 , amelynek már csak a „pompa” jelentése maradt meg, és Kína megnevezésére szolgál: 中华 . A fű gyöke kerül mindannak a tetejére, ami nő, de nem fásodik meg: 草 , 茶 , 菜 , az orvosság 药 , és az oldalon szereplő virágok többsége (a zöldségekről lásd A gyümölcsök és a zöldségek című oldalunkat).
A fát nem úgy számoljuk, mint a virágot. Egy fa: 一棵树 (6. mondat). A 棵 mindenre való, ami a saját szárán áll, egy fej káposztát is beleértve. Egy virág: 一朵花 (2. mondat), és a 朵 a felhőket is számlálja. Egy csokor 一束花 (3. mondat), egy levél 一片叶子. Ami az igéket illeti, a virágok „kinyílnak”, 开 , aztán „búcsút vesznek”: 谢 . Ugyanaz az írásjegy, mint a 谢谢 szóban. Eredetileg azt jelenti: visszavonulni, elhárítani. A hervadó virág távozik, és aki köszönetet mond, az is.
A kínaiak jellemet adtak a növényeknek, a szó erkölcsi értelmében. Négy közülük a „négy nemes”, 四君子 (19. mondat): a szilvafa 梅, az orchidea 兰, a bambusz 竹 és a krizantém 菊, évszakonként egy. A szilvafa a tél közepén virágzik, csupasz ágon, és 王安石 Vang An-si tíz írásjegyben rajzolta meg a portréját (22. mondat). A bambusz hajlik, de nem törik; üreges, tehát szerény. A fenyővel együtt ez a kettő alkotja „a tél három barátját”, 岁寒三友 . Ezeken a témákon dolgozott minden írástudó festő (lásd A bambusz a kínai gongbi festészetben című oldalunkat).
A krizantém, 菊花 , az ősz virága, és azoké, akik visszavonulnak a világtól, amióta 陶渊明 Tao Jüan-ming otthagyta a hivatalát, hogy a sövénye tövében szedjen belőle (23. mondat). Ajándékba viszont ne adjon: akár fehér, akár sárga, ma a temetések virága, mint nálunk halottak napján (14. mondat). A lótusznak két neve van egyetlen növényre: 荷花 a beszédben, 莲花 a szövegekben és a templomban. Iszapban nő, és tisztán emelkedik ki belőle, amit 周敦颐 Csou Tun-ji a tizenegyedik században egyszer s mindenkorra megmondott (24. mondat). A bazsarózsa, 牡丹 , Lojang virága (10. mondat), a gazdagságot jelenti, erkölcsi igény nélkül. A szilvavirággal verseng a nemzeti virág, 国花 címéért, amelyet a Népköztársaság hivatalosan soha nem ítélt oda.
Néhány fának története van. A ginkgó, 银杏 , szó szerint „ezüstbarack”. Hívják úgy is: 公孙树, „a nagyapa és az unoka fája”, mert olyan lassan nő, hogy aki elülteti, nem éri meg a termését (12. mondat). Ezt mondja a közmondás is: 前人栽树,后人乘凉. A 梧桐 az a fa, amelyre a főnix leszáll. De a 法国梧桐, a Sanghaj és Nanking sugárútjait szegélyező „francia vutungok” valójában platánok: a vutungra csak a levelük hasonlít, a nevük pedig állítólag a hajdani francia koncesszióból ered. A fűzfaágat pedig annak adták, aki útra kel: a 柳 majdnem úgy hangzik, mint a 留 , vagyis marasztalni.
Az oldal kifejezéseinek gyakran évszáma is van. A 胸有成竹 egy Szung-kori festőtől, 文同 Ven Tungtól ered, akiről azt mondták, hogy az egész bambusz készen van a mellkasában, mielőtt az ecsetet a papírra tenné (20. mondat). A 百花齐放 , „virágozzék száz virág”, az a jelszó, amelyet Mao 1956-ban adott ki, hogy megszólalásra biztassa az értelmiséget. A következő évben azokat, akik megszólaltak, „jobboldaliként” ítélték el, és a kifejezést ma is ezzel a hátsó gondolattal olvassák. Régebbi Konfuciusz mondása egy tanítványról, aki fényes nappal aludt: 朽木不可雕也 (25. mondat, lásd 5. fejezet Konfuciusz beszélgetéseiből című oldalunkat). A 朽木 , a korhadt fa, ma is olyasvalakit jelent, akiből nem lesz semmi.
A növények a hétköznapi szavakba is belenőttek. A 花 ige is, azt jelenti, költeni: 花钱, 花时间 (nem tudom, honnan ered ez a jelentés). A gyökér, 根 , adja a 根据 , „szerint” szót. A lent élő egyszerű emberek „fűgyökerek”, 草根 , az angol grassroots tükörfordítása. A gimnázium legszebb lánya „az iskola virága”, 校花 . A közösségi oldalakon kedvet csinálni a vásárláshoz annyi, mint „füvet ültetni”, 种草 ; ha megvolt a vásárlás, a füvet „kitépik”, 拔草 . A kert és a szobanövények A növények és az állatok című oldalunkon találhatók. Ami pedig a füvet illeti, 白居易 Po Csü-ji mindent elmondott róla (21. mondat). Mindig újra kinő.
Kattintson az oldal bármelyik írásjegyére: a vonássorrendje vonásról vonásra megjelenik, a nyíllal, amely a húzás irányát adja.
Használati útmutató: minden szó a saját szintjét viseli. ① a legszükségesebb, ② a mindennapi, ③ a pontos. Kezdje az ① szavakkal: már ezek is elegendők ahhoz, hogy megnevezze egy park fáit, vegyen egy csokrot, vagy a kedvenc virágairól beszéljen. A ▶ gomb megszólaltatja a kiejtést, az írásjegyre kattintva pedig megnyílik a vonássorrend.
A fa
fa
nagy fa
(számlálószó fákra és növényekre)
falevél
fa (anyag), faanyag
fát ültet
faág
fatörzs
gyökér (fáé)
fakéreg
fa árnyéka
fák (gyűjtőnév)
fákat ültet, erdősít
vág, kivág
vörös (őszi) lomb
facsemete
fa csúcsa
évgyűrűk
ágak és levelek, lombozat
örökzöld
A fafajták
bambusz
fenyő
fűzfa
őszibarackfa
ginkgó (páfrányfenyő)
juharfa
juharlevél
eperfa
nyárfa
bambuszlevél
ciprus
japánakác
kínai ernyőfa, vutung (pontatlanul a platán is)
banjánfa
kínai szúrósfenyő
tölgyfa
pálma
fenyő és ciprus (az állhatatosság)
A virág
virág
(számlálószó virágokra)
friss virág
virágot ajándékoz
virágot vesz
vadvirág
virág (a virágfej)
szirom
virágcsokor
teljes virágában áll
virágnézőbe megy
virágpor
bimbó
elhervad, lehull
virágzási idő
nemzeti virág
A virágok név szerint
rózsa
szilvavirág
lótusz (a virág)
krizantém
barackvirág
bazsarózsa
orchidea
cseresznyevirág
illatcserje (osmanthus)
jázmin
napraforgó
liliom
lótusz (az írott nyelvben és a buddhizmusban)
tulipán
nárcisz
azálea
szegfű
kínai rózsa
hajnalka
lilaakác
kamélia
repcevirág
a négy nemes (szilva, orchidea, bambusz, krizantém)
a tél három barátja (fenyő, bambusz, szilva)
A füvek és a növények
fű
fűszál
virágok és növények
zöld levél
gyökér
vadon nőtt fű
zöld fű
tüske
lótuszlevél
vadon élő, vad
termés (növénytani értelemben)
buja, dús
gyom, gaz
szár
inda, kúszó szár
cserje, bokor
nád
moha
pitypang
lóhere
levendula
fotoszintézis
növényzet
A fák és a virágok a szólásokban
virágozzék száz virág
kész bambusz van a mellkasában: pontosan tudja, mit akar
mint amikor bambuszt hasítanak: feltartóztathatatlan előrenyomulás
sötét fűzfák, ragyogó virágok: kiút a zsákutca után
egyetlen éjszakán át nyíló virág: tiszavirág-életű dolog
más virágát ajánlja fel Buddhának
mélyen gyökerező
minden fűszálban katonát lát
egy fa nem erdő
tíz év kell egy fa felneveléséhez, száz egy ember kiműveléséhez
az elődök fát ültetnek, az utódok hűsölnek alatta
a fa nyugalmat szeretne, de a szél nem áll el
csak úgy ledugott fűzfaág, és lám, árnyat ad
A fák és a virágok a hétköznapi szavakban
időt tölt (szó szerint „elkölti”)
alapvető; egyáltalán (nem)
szerint, alapján
költ, ráfordít; kiadás
szikra
káprázik a szeme
az iskola legszebb lánya
„fűgyökerek”: az egyszerű emberek
kedvet csinál a vásárláshoz (internetes szleng)
csíra, kezdemény
főgerenda: (az ország) támasza
Példamondatok
A parkban sok fa van.
Milyen szép ez a virág!
Szeretnék venni egy csokor virágot anyukámnak.
Itt a tavasz, minden virág kinyílt.
Melyik a kedvenc virágod?
A házunk előtt áll egy nagy fa.
A panda a bambuszt szereti a legjobban.
Megjött az ősz, a levelek mind megsárgultak.
Minden év márciusában sokan mennek Vuhanba megnézni a cseresznyevirágzást.
A bazsarózsa Lojang leghíresebb virága.
Nyáron gyakran üldögélünk a fa árnyékában, és beszélgetünk.
Ez a ginkgófa már több mint ezeréves.
Kinyílt az illatcserje, az egész utca illatozik.
Krizantémot általában nem adunk barátnak.
Ne szedd le a park virágait!
Gyönyörűen virágzik a lótusz a tóban.
Március 12-én van Kínában a faültetés napja.
Ősszel rengetegen mennek az Illatos-hegyre megnézni a vörös lombot.
A szilvát, az orchideát, a bambuszt és a krizantémot „a négy nemesnek” nevezik.
Ebben az ügyben már régóta pontosan tudja, mit akar, ne aggódj.
A futótűz sem tudja kiirtani: a tavaszi szélben újra kinő.
A fal sarkában néhány szilvaág; a hideggel dacolva, magányosan virágzik.
Krizantémot szedek a keleti sövény alatt; a távolban, békésen, megpillantom a Déli-hegyet.
Az iszapból nő ki, mégsem szennyeződik be, tiszta hullámokban fürdik, mégsem kacér.
Korhadt fát nem lehet megfaragni.





