A tér és az irányok

A tér kínaiul 空间 kōngjiān: 空 „üres” + 间 „köz” ⟶ a tér, a szabad hely. Ez a szó azonban ritkán kell, amikor azt mondjuk meg, hol vannak a dolgok. Erre a kínainak van egy igéje, a 在 zài „valahol van”, és egy szórendi szabálya: a hely megelőzi a cselekvést. 我在北京工作 wǒ zài Běijīng gōngzuò, szó szerint „én Pekingben dolgozni”. Ez az oldal ennek a folytatása: A holdnaptár és az időtartam. Az idő után a tér jön, és a kettő a szavai jó részén osztozik.

A magyar olvasónak ismerős a sorrend: az asztal fölött, az asztal alatt, a helyet jelölő szó a főnév után áll. A kínaiban ugyanígy van: 桌子上面 zhuōzi shàngmiàn, szó szerint „asztal fent” (2. mondat). Ezek a helyjelölő szavak egy egyszerű írásjegyből (上, 下, 里, 外, 前, 后) és egy képzőből állnak, ez a 面 „oldal” vagy a 边 „szél”. A 上边 shàngbian éppúgy hallható, mint a 上面, és én nem látok jelentésbeli különbséget a kettő között. Főnév után gyakran az írásjegy egymaga is elég: 桌子上 zhuōzi shang, 房间里 fángjiān li. Vigyázat: ország vagy város neve mellé nem kerül 里. Azt mondjuk, 在中国 zài Zhōngguó, és soha nem azt, hogy 在中国里.

Az „itt”, az „ott” és a „hol” szóra az oldal a 这里 zhèlǐ, a 那里 nàlǐ és a 哪里 nǎlǐ alakot adja. Északon inkább azt mondják: 这儿 zhèr, 那儿 nàr és 哪儿 nǎr; mindkét sor mindenütt helyes. A 哪里 tartogat egy meglepetést: megkettőzve, 哪里哪里 nǎlǐ nǎlǐ, ez a szerény válasz egy bókra, szó szerint „hol, hol?” (értsd: hol látja ezt?).

Az égtájakat nem a mi sorrendünkben sorolják. Azt mondják, 东南西北 dōng nán xī běi, kelet, dél, nyugat, észak, a nap járását követve. A mellékégtájak is fordítva állnak: a 东南 dōngnán, „keletdél”, a mi délkeletünk, a 西北 xīběi, „nyugatészak”, a mi északnyugatunk. Pekingben, a sakktáblaszerűen kimért városban szívesen igazítanak útba az égtájakkal: 往北走 wǎng běi zǒu, „menjen észak felé” (az a látogató, aki nem tudja, merre van észak, ettől nem lett okosabb). Az útbaigazítás szavai ezen az oldalon vannak: Gyalog, biciklivel, autóval.

Három szót fordítunk úgy, hogy „felé”. A 往 wǎng mozgást kísér (9. mondat). A 向 xiàng azt jelzi, mi felé fordulunk, és átvitt értelemben is használják: 向他学习 xiàng tā xuéxí, „tanulni tőle”. A 朝 cháo inkább azt mondja meg, mivel állunk szemben, akár mozdulatlanul is, mint egy délre néző ablak. A 向 és a 朝 közti határ viszont nem éles, és a kínaiak gyakran használják az egyiket a másik helyett. Nem magától értetődő.

Két pont távolságát a 离 lí fejezi ki, „el van választva valamitől”: 我家离学校很近 wǒ jiā lí xuéxiào hěn jìn, szó szerint „az én házam, az iskolától elválasztva, nagyon közel” (4. mondat). A klasszikus hiba az, hogy a helyére a 从 cóng kerül. A 从 egy út kiindulópontját jelöli, és a 到 dào a párja: 从… 到…, „valahonnan… valahová…” (10. mondat). A 离 ezzel szemben távolságot mér, és semmilyen mozgást nem feltételez.

A mozgást jelentő igék azt is megmondják, hol áll a beszélő (a magyar ugyanezt teszi a jön és a megy igével). A 来 lái felé közelít, a 去 qù tőle távolít. A „Gyere be!” ezért 进来 jìnlai, ha bent vagyunk, a „Menj be!” pedig 进去 jìnqu, ha kint maradtunk (6. mondat). Ugyanígy van a 上去 shàngqu és a 下来 xiàlai esetében. A második szótagot semleges tónusban ejtik. A kínaiban ez minden mozgásigére kiterjed, de a gyakorlat mindent a helyére tesz: fölösleges mindent kiokoskodni.

A 方 fāng azt jelenti, „négyzetes”, és ott van a 方向 fāngxiàng irány, a 地方 dìfang hely és a 方便 fāngbiàn kényelmes, praktikus szóban. A régi kozmológia elfér négy írásjegyben: 天圆地方 tiānyuán-dìfāng, az ég kerek, a föld négyzet alakú, akárcsak a régi kínai pénzérmék, amelyek kerekek, a közepükön négyzetes lyukkal. A körző és a derékszögű vonalzó, a 规矩 guīju, végül a viselkedés szabályait jelöli (23. mondat). A méretek nevét a kínai úgy alkotja meg, hogy összeragasztja a két ellentétet: 大小 dàxiǎo, „nagy-kicsi” ⟶ a méret. Jegyezze meg a 粗 cū és a 细 xì szót is: ezek átmérőt mérnek (kötél, vonal, tészta), ott, ahol a magyar pontosítás nélkül azt mondja, „vastag” és „vékony”. A ruhaméretek ezen az oldalon vannak: A szövetek, a színek és a méretek.

Az oldal legfurcsább szava a 东西 dōngxi: „kelet-nyugat” ⟶ a dolog, a tárgy (8. mondat). Több magyarázat is forog közszájon, és én egyetlen biztosat sem ismerek. A 左右 zuǒyòu, „bal-jobb”, számnév után azt jelenti, „körülbelül” (17. mondat). A munkába fölmennek, és onnan lejönnek: 上班 shàngbān, 下班 xiàbān. Az utolsó mondat a Beszélgetések és mondásokból való (25. mondat, lásd: 9. fejezet Konfuciusz beszélgetéseiből). Nem Konfuciusz beszél, hanem a tanítványa, Jen Jüan: azt hiszi, maga előtt látja a Mester tanítását, és az egyszer csak mögötte van. Még ő is eltévedt benne.

Kattintson az oldal bármelyik írásjegyére: a vonássorrendje vonásról vonásra megjelenik, a nyíllal, amely a húzás irányát adja.