Gyalog, biciklivel, autóval

Közlekedni mindenekelőtt járást jelent, a járni pedig kínaiul 走 zǒu. A régi bronzokon azonban az írásjegy egy karját lóbáló embert (夭) mutat egy láb (止) fölött: az ember fut. Ez a 走 jelentése a klasszikus kínaiban, ahol a járás 行 xíng volt, egy útkereszteződés rajza, és ahol a 步 bù, két láb egymás előtt, a lépést jelentette. Hogy mikor lassult le a szó, nem tudnám pontosan megmondani. Nyomai azonban maradtak: a 走马观花 zǒu mǎ guān huā kifejezésben a ló nem sétál, hanem vágtat, és a lovas a virágokból csak egy színfoltot lát ⟶ futólag átsiklani egy témán. (Maga a 走 ige a Mozdulatok és testtartások című oldalunkon szerepel.)

Ha azt akarjuk mondani, hogy gyalog megyünk, azt mondjuk: 走着去 zǒuzhe qù, „gyalogolva menni oda”, írásban pedig 步行 bùxíng. A pekingieknek saját változatuk van, a 腿着 tuǐzhe, „lábon menni oda”, ami mindig mosolyt fakaszt. A gyalogos 行人 xíngrén, „az ember, aki megy”, és nagy próbatétele a 过马路 guò mǎlù, az átkelés az úttesten. A kínai internetezők még nevet is adtak neki, 中国式过马路, „átkelés kínai módra”: 凑够一撮人就可以走了，和红绿灯无关, „ha elegen összegyűltünk, indulunk, a lámpának ehhez semmi köze”. Vicc, de nem egészen (a lámpa és a zebra A város és negyedei című oldalunkon szerepel).

Ha eltévedtünk, 迷路 mílù, útbaigazítást kérünk, 问路 wènlù, és arra számítunk, hogy 往左拐 wǎng zuǒ guǎi vagy 往右拐 wǎng yòu guǎi lesz a válasz, „forduljon balra, forduljon jobbra”. Vigyázat: északon, főleg Pekingben, inkább azt felelik, hogy 往东走 vagy 往北拐, „menjen kelet felé, forduljon észak felé”. Ezt a főváros sakktáblaszerű, égtájak szerint tájolt alaprajzával magyarázzák. Nem tudom, ez-e az egyetlen ok, de a szokás nagyon is valós, és zavarba ejtő, ha az ember nem tudja, merre van észak. Aki mindenütt eltéved, az 路痴 lùchī, „az út bolondja”, akinek nulla a tájékozódási érzéke (21. mondat). A 痴 az őrültséget jelenti, de a szenvedélyt is: a 书痴 a könyvek megszállottja.

A 导航 dǎoháng előtt ott voltak a lovak. A 韩非子 Hánfēizǐ elmeséli, hogy Huan, Csi állam hercegének serege, amely tavasszal Ku-csu királysága ellen vonult, télen a hazaúton eltévedt. Kuan Csung miniszter elengedtetett egy öreg lovat, követték az állatot, és az megtalálta az utat (24. mondat). Innen ered a 老马识途 lǎo mǎ shí tú, „az öreg ló ismeri az utat”, amit a tapasztalt emberre mondanak. A GPS felváltotta a lovat. A ló viszont sosem merült le.

A kerékpár kínaiul 自行车 zìxíngchē, szó szerint „a magától menő jármű” ⟶ 自 maga, 行 menni, 车 jármű (azért tekerni csak kell). Nem tudom, ki alkotta a szót, de érthető a csodálkozás egy gép láttán, amely ló nélkül halad. Éppen ezért a biciklit nem vezetik, hanem 骑 qí, megülik, mint a lovat, és az írásjegy bal oldalán ott a 马. Amit meg lehet ülni, azt mind 骑, a motort éppúgy, mint a robogót. Ezzel szemben az autót, a hajót vagy a repülőt 开 kāi, „kinyitják”, abban az értelemben, hogy működésbe hoznak egy gépet: a 开车 kāichē azt jelenti, vezetni.

Az 1980-as években Kína „a kerékpár királysága” volt, 自行车王国. Egy 永久 „Örök” vagy 飞鸽 „Repülő galamb” kerékpár azok közé a javak közé tartozott, amelyekről házasság előtt álmodtak. Aztán az autók mindent elárasztottak, majd a kerékpár a telefonnal tért vissza: 2016 és 2017 táján a 共享单车 gòngxiǎng dānchē, a dokkoló nélküli közbringák, amelyeket egy kód beolvasásával lehet feloldani, olyan gyorsan szaporodtak el, hogy egyes városoknak a fölösleges bicikliket üres telkeken kellett felhalmozniuk, a „kerékpártemetőkben”. A divat lecsillapodott. A biciklik maradtak.

Az utca igazi királya ma az 电动车 diàndòngchē, az elektromos kétkerekű, amelyet 电瓶车 diànpíngchē néven is emlegetnek az akkumulátora, a 电瓶, „villanypalack” után. Több százmillió van belőlük, és van egy hibájuk: nem hallani, ahogy közelednek. 2020-ban a rendőrség elindította a 一盔一带 yì kuī yí dài, „egy sisak, egy öv” kampányt: 头盔 tóukuī a kétkerekűeken (17. mondat), 安全带 ānquándài az autókban (7. mondat).

A 车 chē írásjegy egy felülről nézett szekér: középen a kocsiszekrény, rajta keresztül a tengely, a régi formákon pedig a két kerék. A hagyományos 車 ebből a lényeget őrzi. A kínai sakkban az ezt az írásjegyet viselő figura olvasata jū, és úgy lép, mint a mi bástyánk. Az autó 汽车 qìchē, „gőzszekér”. Vigyázat: japánul ugyanez a 汽車 (kisha) a vonatot jelenti, a gőzmozdonyosat, az autót pedig másképp mondják. Még egy hamis barát.

A vezetéshez jogosítvány kell, 驾照 jiàzhào, és autósiskola, 驾校 jiàxiào. A 驾 nem más, mint 马 a 加 alatt ⟶ befogni a lovat, és a 驾驶 jiàshǐ megőrizte a fogathajtás értelmét. A vizsga négy 科目, „tantárgy” részből áll; a 科目二, a pályán végzett manővereké, a 倒车入库, „tolatás a garázsba” miatt hírhedt, amelyen sokan elbuknak. Ezután rendszám kell: Pekingben kisorsolják, Sanghajban árverésen veszik meg, Pekingben pedig az autó hetente egy napig a garázsban marad a 车牌 chēpái utolsó számjegye szerint (20. mondat). Végül: 2011 óta az ittas vezetés bűncselekmény. Innen a 代驾 dàijià, „vezetés valaki helyett” sikere: egy jól megöntözött vacsora után egy alkalmazáson sofőrt hívunk, aki hazaviszi az autót és a gazdáját. Egy kis összecsukható robogóval érkezik, amelyet bepakol az Ön csomagtartójába (19. mondat).

A szólások viszont még ma is szekéren járnak. A 南辕北辙 nán yuán běi zhé, „a rúd délnek, a keréknyom északnak”, a 战国策 műből származik: egy ember, aki délre, Csu királyságába akar eljutni, észak felé hajt, és a lovával, a pénzével meg a kocsisával dicsekszik, nem látva, hogy minél jobbak, annál messzebb kerül. A 前车之鉴 qián chē zhī jiàn az előttünk felborult szekér, amely tanulságul szolgál. Laozi arra emlékeztet, hogy az ezer 里 hosszú út is egy lépéssel kezdődik (23. mondat, lásd a Laozi 64. fejezet című oldalt), Konfuciusz pedig egy prefektussá lett tanítványára hagyja, hogy 欲速则不达, „aki siet, nem jut messzire” (25. mondat, lásd a 13. fejezet Konfuciusz beszélgetéseiből című oldalt). Jó tanács csúcsforgalom idejére.

A hétköznapokban 开夜车 kāi yèchē, „éjjel vezetünk”, amikor reggelig dolgozunk vagy tanulunk, anélkül hogy kormányt fogtunk volna; 走弯路, „kanyargós úton megyünk”, amikor tévútra tévedünk; aki pedig 开倒车, „hátramenetben hajt”, az maradi. A busz, a metró, a vonat, a repülő és a taxi a következő oldalon vár, „A tömegközlekedés” címűn. Addig is gyalogolni kell.

Kattintson az oldal bármelyik írásjegyére: a vonássorrendje vonásról vonásra megjelenik, a nyíllal, amely a húzás irányát adja.