A hadsereg, a háború és a béke

A hadsereg kínaiul 军队 jūnduì, és az első írásjegy, a 军 jūn, egy harci kocsit, a 车 jegyet ábrázolja egy burok alatt. A Suo-ven szótár a bekerítéssel magyarázza: a tábor, ahol a kocsikat körbe állították. A katona pedig 兵 bīng, és ez az írásjegy eredetileg a fegyvert jelölte: két kéz, amely egy baltát tart. A fegyvertől jutottak el ahhoz, aki viseli.

A 武 wǔ, katonai, írásjegy híresebb. A Cuo-csuan krónikában Csu egyik királya 止 zhǐ, megállítani, és 戈 gē, alabárd, elemekre bontja, és tanulságot von le belőle: az igazi katonai erény a fegyverek megállítása. A magyarázat szép. A paleográfusok viszont inkább úgy gondolják, hogy a 止 itt láb, és hogy a 武 egyszerűen egy embert ábrázol, aki alabárddal a kezében lépked.

A hadviselés a beszélt nyelvben 打仗 dǎzhàng, és a háborúban az ember nyer (打赢 dǎyíng) vagy veszít. A béke kínaiul 和平. A szerződésekről és a diplomáciáról külön oldal szól: A választások és a diplomácia; itt megmaradunk a tárgyalásoknál, a 停火 tínghuǒ, „megállítani a tüzet” (20. mondat) kifejezésnél és a galambnál, 和平鸽 hépínggē.

A nagy könyv a 孙子兵法 Sūnzǐ Bīngfǎ, A háború művészete. Leghíresebb tétele szerint harc nélkül kell meghódoltatni az ellenséget, 不战而屈人之兵 bú zhàn ér qū rén zhī bīng. Vigyázat a másikkal, a legtöbbet idézettel: a szöveg így szól, 知彼知己 zhī bǐ zhī jǐ, előbb az ellenséget ismerni, aztán önmagunkat (24. mondat, lásd: Szun-ce 3. fejezet). A köznyelv megfordította a sorrendet, 知己知彼 lett belőle, és ezt a formát hallani mindenütt, egészen az üzleti világig, ahol szívesen alkalmazzák A háború művészetét (18. mondat).

A többit a Három királyság adta. A Vörös-szikláknál vívott csatában, 赤壁之战 Chìbì zhī zhàn, 208-ban, Cao Cao áll szemben Liu Pej és Szun Csüan szövetségével. 诸葛亮 Zhūgě Liàng, a stratéga, itt szerez varázslói hírnevet. Később a regényben, az északi hadjáratok idején egy védtelen város falán citerázik, hogy csapdát sejtessen: ez a 空城计 kōngchéngjì, az üres város csele. A történet már a regény előtt is közszájon forgott, de a történészek valószínűtlennek tartják.

A harminchat cselt, 三十六计 sānshíliù jì, jóval később gyűjtötték egybe, valószínűleg a Ming-kor végén. Az utolsó közülük, 走为上计 zǒu wéi shàng jì, „a menekülés a legjobb csel” (23. mondat), azonban egy szó eltéréssel már a Déli Csi történetében olvasható: 498-ban egy lázadó hadvezér egy híres elődjének tulajdonítja, hogy kigúnyolja a trónörököst, aki már a menekülésére készült. A mondás minden hadvezért túlélt.

Külön alak: 花木兰 Huā Mùlán, a lány, aki férfinak öltözve háborúba megy, hogy apját helyettesítse. A róla szóló ballada az északi dinasztiák korából való, de családneve, Hua, csak a 16. században tűnik fel, egy színdarabban. Az első császár agyaghadseregéről (兵马俑) lásd: A földrajz, a csillagászat és a történelem.

Konfuciusz viszont nem volt hajlandó beszélni róla. Amikor Vej fejedelme a csapatok felállításának módjáról kérdezi, azt feleli, hogy az áldozati edényekhez ért, de a hadseregek vezetését nem tanulta, és már másnap elhagyja az országot (25. mondat, lásd: 15. fejezet Konfuciusz beszélgetéseiből, XV.1).

A háború megmaradt a mindennapi nyelvben. A párok, akik nem beszélnek egymással, hidegháborúban állnak, 冷战 (13. mondat), a szupermarketek árháborút vívnak egymással, 价格战 jiàgézhàn, az internetes vita pedig 口水战 kǒushuǐzhàn lesz, „nyálháború”. Aki rossz terméket vesz, 踩雷 cǎiléi, „aknára lép” (21. mondat), a rossz tanácsokat adó tanácsadó pedig 狗头军师 gǒutóu jūnshī. Már nem harcolnak, beszélnek.

Kattintson az oldal bármelyik írásjegyére: a vonássorrendje vonásról vonásra megjelenik, a nyíllal, amely a húzás irányát adja.