A népesség és a társadalom

A népesség kínaiul 人口 rénkǒu, szó szerint „az emberek szájai”. Az embereket aszerint számolják, hány szájat kell etetni, és a szó a legbanálisabb kérdésben is előkerül: 你家有几口人？ Nǐ jiā yǒu jǐ kǒu rén?, „hány száj van nálatok otthon?”, ahol a 口 számlálószóként szerepel. Nem ismerek olyan európai nyelvet, amely így számolná a hozzátartozóit (de szívesen veszem, ha valaki megcáfol).

A társadalom, 社会 shèhuì, kacskaringósabb utat járt be. A 社 a földisten oltára volt, a 会 pedig a falusiak gyülekezése az oltár körül ⟶ a falusi ünnep. A „társadalom” jelentés viszont a japánból jön: a Meidzsi-korban Japán ezt a régi kínai szót vette elő az angol society fordítására, Kína pedig a 20. század elején visszavette. A 少子化 shǎozǐhuà, a gyerekek megfogyatkozása, ugyanezt az utat járta be, csak jóval később.

A népes lakosság örömmel töltötte el Konfuciuszt. Amikor megérkezett Vej fejedelemségbe, felkiáltott: 庶矣哉 shù yǐ zāi, „milyen sokan vannak!”, tanítványa pedig megkérdezte, mit kell ezután tenni: gazdaggá tenni őket, aztán tanítani őket (25. mondat, XIII.9, lásd a 13. fejezet Konfuciusz beszélgetéseiből című oldalunkat). Laozi az ellenkezőjéről álmodott, egy kis államról kevés néppel, amelynek eszébe sem jutna kivándorolni (24. mondat, lásd: Laozi 80. fejezet). A kínai történelem inkább Konfuciuszt követte.

A születésszabályozás, 计划生育 jìhuà shēngyù, szó szerint „tervezett születés”. 1980-tól kötelező az egyke; 2016-ban áttérnek a két gyerekre, majd 2021-ben a háromra, 三胎 sāntāi. A 胎 a magzatot jelöli ⟶ a gyerekeket terhességek szerint számolják. Közben a fiúk iránti régi előszeretet, 重男轻女 zhòng nán qīng nǚ, „nehéz a fiú, könnyű a lány”, felborította a nemek arányát, és férfiak milliói maradnak 光棍 guānggùn, „csupasz botok”. Azt mondják, ez a levél és termés nélküli ág, amelyből nem lesz utód. Kemény kép.

Ma a probléma megfordult: a születésszám zuhan, az ország öregszik (11. és 19. mondat, lásd még: Az élet szakaszai). A 养儿防老 yǎng ér fáng lǎo közmondás, „fiút nevelni, hogy az öregség ellen biztosítsuk magunkat”, nemigen áll meg, ha egyetlen gyereknek kell eltartania két szülőt és négy nagyszülőt.

Kínában mindenkit a lakhelynyilvántartás, a 户口 hùkǒu köt a származási helyéhez (lásd: A város és negyedei). Akik máshol élnek, ők a 流动人口 liúdòng rénkǒu, „az áramló népesség”: a 2020-as népszámlálás szerint csaknem 380 millió ember. Minden évben az újév előtt szinte mind egyszerre térnek haza (12. mondat). A víz képe visszatér a 北漂 běipiāo szóban, „Pekingben sodródni” ⟶ ott élni, de sosem letelepedni (20. mondat).

Messzire menni régi szokás. A santungi parasztok Mandzsúria felé indultak, ez volt a 闯关东 chuǎng Guāndōng, „nekivágni a hágótól keletre” (a sanhajkuani hágóról van szó, a Nagy Fal végén); a sanhszi parasztok Mongólia felé, ez volt a 走西口 zǒu Xīkǒu, „átkelni a Nyugati hágón”; a fucsieniek és a kuangtungiak pedig 下南洋 xià Nányáng, vagyis „leereszkedtek a Déli-tengerekhez” (21. mondat). Falvaik 侨乡 qiáoxiāng lettek, és a kuangtungi Kajpingban ma is meg lehet nézni azokat az erődtornyokat, amelyeket a kivándorlók az Amerikában keresett pénzből építtettek.

Az önkéntes kínaiul 义工 yìgōng: a 义 az, ami igazságos, és tágabb értelemben az, amit ingyen, a közjóért tesznek (义卖, a jótékonysági vásár). Az önfeláldozás hivatalos példaképe továbbra is 雷锋 Léi Fēng, egy katona, aki 1962-ben halt meg, és akit Mao a következő évben állított követendő példának; március 5-én „Lej Fengtől tanulnak” (15. mondat). A nevet azonban félmosollyal is használják arra, aki kicsit túl feltűnően tesz szívességet.

A higiénia, 卫生 wèishēng, azt jelenti: „őrizni az életet”. A Hazafias Egészségügyi Kampány 1952-ben indult, 1958-ban pedig jött a 除四害 chú sì hài, a négy kártevő kiirtása: patkányok, legyek, szúnyogok és verebek. Vigyázat, a verebeket 1960-ban törölték a listáról, és a poloska került a helyükre, amikor kiderült, hogy nélkülük elszaporodnak a rovarok. A harc a 随地吐痰 suídì tǔtán, vagyis a földre köpködés ellen tovább tartott (23. mondat).

A társadalom a szlengbe is beszivárgott. Aki félénk és retteg az idegenektől, az 社恐 shèkǒng, a „szociális fóbia” rövidítése; az ellentéte, aki mindenkivel szóba elegyedik, az 社牛 shèniú (a teljes alaktól megkímélem az olvasót, nem túl udvarias). És ha valaki befurakszik a sorba, azt mondják rá, hogy nincs 素质 sùzhì. Ez a kínai nyelv legudvariasabb sértése.

Kattintson az oldal bármelyik írásjegyére: a vonássorrendje vonásról vonásra megjelenik, a nyíllal, amely a húzás irányát adja.