Kínai nyelvtanfolyam – 1. lecke: bevezetés

Kína hatalmas ország: területe 9,6 millió km², nagyjából százszor akkora, mint Magyarország! Lakossága igen sokszínű: 56 népcsoport alkotja, köztük a hanok, a „tősgyökeres” kínaiak, akik a többséget adják. Minden népcsoportnak saját nyelve van (kivéve a huikat, de ez egy másik történet), gyakran számos változattal, amelyek az akcentustól a nyelvjárásig terjedhetnek.

A kínaiaknak több nagy nyelvjárásuk van, de mindegyiken belül akkorák a különbségek, hogy még ugyanazon a nyelvjáráscsoporton belül sem mindig értik meg egymást két különböző város lakói. Ekkora sokféleség mellett közös nyelvre van szükség: ez a mandarin. Kínaiul a neve Pǔtōnghuà (ejtsd nagyjából: phu-thung-hua), szó szerint „általános érintkezési beszéd”, vagyis közös nyelv.

A chine-culture.com online kínai kurzusai a mandarin kínait tanítják.

Beszélt nyelv és írás

A kínai nyelvnek van egy sajátossága, amely a varázsát, de egyben a nehézségét is adja: az írás nem jelöli (vagy csak kevéssé és soha nem pontosan) a kiejtést. Így meg lehet tanulni kínaiul beszélni anélkül, hogy tudnánk olvasni vagy írni. Ez a kurzus a kínai beszédet és írást egyaránt tanítja, de a szókincs egyes írásjegyeit nem kötelező megtanulni, hogy az írás ne fékezze a nyelvtanulást.

A fonetikus átírás: a pinjin

Mivel a kínai írás nem jelöli a kiejtést, fonetikus átírásra van szükség. Az 1950-es évek óta a hivatalos kínai fonetikus átírás a pinjin, ami kínaiul azt jelenti: „a hangok betűzése”. Az 1950-es évek előtt minden országnak saját átírása volt. Ezért van az, hogy a Kínáról szóló régi könyvekben a kínai szavak átírása nem egyezik a pinjinnel. Például Konfuciusz szülőföldjének nevét a régi francia átírás „lou” alakban jegyezte le, mert a franciában az „ou” betűkapcsolat jelöli az u hangot. A pinjinben ez a szó „lu”, mert az „u” betűt úgy ejtjük, mint a magyar u-t (de néha ü-nek is, erről a következő leckékben lesz szó). A pinjin és a magyar kiejtés közötti összes különbség megtanulása nagyon fárasztó, sőt lehetetlen és teljesen elkedvetlenítő volna egy kezdő számára. Nagy haszna sem lenne. Ez a kínai kurzus ezért apránként mutatja be a különbségeket. Az összefoglalót bármikor megtalálja A pinjin című oldalon.

A pinjin tónusai

A kínaiban minden írásjegynek egy szótag felel meg. A kínai szavak általában egy vagy két szótagból állnak, néha háromból, ritkán négyből. Minden szótagnak van jelentése. Például a nǐhǎo („jó napot”) szóban a nǐ jelentése „te”, a hǎo jelentése pedig „jól van”. Amikor kínaiul köszönünk, jólétet kívánunk a másiknak, ahogy magyarul is jó (jó) napot (nap) kívánunk.
A mandarin kínaiban minden szótagnak tónusa van. Vagyis a szótag hangmagassága mély és magas között változik. Ez nehéz pont a nyugati kezdők számára. A tónusok érzékelése (fülre való megkülönböztetése) és megvalósítása (kiejtése) gyakorlással sajátítható el, és általában több hónapig tart. Ne csüggedjen hát el.

A kínaiban négy különböző hanglejtés létezik, ezeket a kínai nyelv négy tónusának nevezzük. A négy tónust ékezetszerű jelekkel jelöljük az egyes szótagokon. Előfordul, hogy egy szótagnak nincs tónusa. Ilyenkor semleges tónusról beszélünk.

A négy tónus és a semleges tónus a ma szótagon bemutatva:

- 1. tónus: mā 妈 (anya) ez a magas tónus, más néven első tónus
hallgassa meg:

- 2. tónus: má 麻 (kender) ez az emelkedő tónus, más néven második tónus
hallgassa meg:

- 3. tónus: mǎ 马 (ló) ez a mély tónus, más néven harmadik tónus
hallgassa meg:

- 4. tónus: mà 骂 (szidni) ez az ereszkedő tónus, más néven negyedik tónus
hallgassa meg:

- 5. tónus: ma 吗 (kérdő partikula: a mondat végére kerül, és kérdéssé alakítja) ez a semleges tónus, más néven ötödik tónus. Valójában a tónus hiányáról van szó, ezért ritkán nevezik 5. tónusnak. Jobb semleges tónusnak hívni.
hallgassa meg:

A pinjinben a tónusjelet a magánhangzókra írjuk. Hogy melyik magánhangzóra, azt a következő fontossági sorrend dönti el: a, o, e, u, i (kivéve, ha az u az i előtt áll: ilyenkor a tónusjel az i-re kerül). Példák: mǎi, huā, jiā, dōu, shuō, què, suì, xiě, jiǔ…

Az első lecke szókincsének kiejtése

Az 1. lecke szókincsének összefoglalása:

wǒ: én

nǐ: te

tā: ő (férfi)

hǎo: jól van, jó

nǐhǎo: jó napot, szia

hěn: nagyon

ma: egyszerű kérdő partikula

ne: kérdő partikula (visszakérdez. Példa: Nǐ ne ? És te?)

xièxie: köszönöm

bù: tagadás (nem)

zàijiàn: viszontlátásra

Ismételje el többször ezeket a szavakat, a felvételen hallható hangot utánozva.

Megjegyzés a fonetikához

A kínai helyes kiejtéséhez a lehető legpontosabban utánozni kell a felvételek kiejtését. Semmiképpen ne próbálja „kiolvasni” a pinjint.

A tónusok miatt az elején ne aggódjon túlságosan. Egyszerűen ismételje a felvételeket, és próbálja utánozni a hanglejtést.

Tartalomjegyzék Következő oldal →

Ez a kurzus a Learn-chinese.online együttműködésével készült.