A 成语 szó azokat a megszilárdult, szinte mindig négy írásjegyből álló kifejezéseket jelöli, amelyeket a kínai mindenhová beilleszt: 成 „befejezett, kész” + 语 „beszéd” ⟶ kész beszéd. Kész a szó szoros értelmében: egyetlen írásjegyét sem lehet megváltoztatni, egyet sem lehet áthelyezni. Ennek a tematikus szókincsnek minden oldalán volt már egy chengyu-szakasz, és a leghíresebbek régóta ott sorakoznak (a 塞翁失马 például az Egyetérteni, kételkedni, tanácsot adni oldalon található). Ez az oldal összegyűjti, ami maradt, és főleg azokat a szavakat, amelyekkel magukról a kifejezésekről beszélünk.
A chengyu egy kis klasszikus kínai mondat a modern kínai közepén. A 杞人忧天 szavanként: 杞 Csi állam, 人 ember, 忧 aggódni, 天 az ég; se partikula, se kötőige, csak a tartalmas szavak ⟶ fölöslegesen aggódni (15. mondat). A történet a Lie-ce című könyvben olvasható: egy Csi-beli ember nem tudott aludni, mert attól félt, hogy a fejére szakad az ég. Vigyázat, az írásjegyek nem mindig elegendők, és éppen ezt mondja a 望文生义 , „ránézni a szövegre, és értelmet kihozni belőle” ⟶ félreérteni (19. mondat). A 司空见惯 kifejezésben a 司空 nem „az üresség”, hanem egy miniszteri cím: azt mesélik, hogy a költő 刘禹锡 egy miniszternél olyan fényűzést látott, amely a miniszternek mindennapos volt, neki magának viszont rendkívüli.
Sok közülük a címére zsugorodott tanmese. A 邯郸学步 a Csuang-céből való: egy fiatalember elmegy Han-tanba, hogy ellesse a városiak elegáns járását, nem sikerül neki, a sajátját elfelejti, és négykézláb megy haza (22. mondat). Ugyanígy a 东施效颦 : a szép 西施 azért ráncolta a szemöldökét, mert fájt a szíve, csúnya szomszédasszonya, Tung Si pedig utánozta, hogy szép legyen. Némelyik chengyunak van folytatása, amelyet már nem mondanak ki: a 鹬蚌相争, „a szalonka és a kagyló összevesznek”, maga után vonja ezt: 渔翁得利, „a halász húzza a hasznot” (21. mondat). A kínai szereti elhallgatni a végét, lejjebb még találkozunk ezzel.
Mások a mítoszokból erednek. A 夸父逐日 a Hegyek és tengerek könyvében szerepel: Kua-fu üldözi a napot, útközben szomjan hal, botjából pedig erdő lesz (lásd: 8. fejezet a Hegyek és tengerek könyvéből). De csodálni kell, vagy sajnálni? A régi szótárak olyan embert látnak benne, aki túlbecsüli az erejét, vagyis az értelme 贬义 , pejoratív; a mai tankönyvek inkább az akarat példaképét látják benne, 褒义 . Nem tudnám megmondani, melyik győz a beszélt nyelvben. A 精卫填海 esetében, ahol a madár gallyakkal tölti fel a tengert, a csodálat nem kétséges.
Konfuciusz Beszélgetései és mondásai chengyuk tucatjait adták, gyakran egy mondat kellős közepéből kivágva. A legmeglepőbb a 不亦乐乎 . A könyv elején Konfuciusz azt mondja, öröm, ha messziről barát érkezik: „hát nem öröm ez?”. Ma a 忙得不亦乐乎 jelentése „ész nélkül elfoglalt”, és az öröm eltűnt (16. mondat). A 后生可畏 , szó szerint „az utánunk születettektől tartani kell”, hűségesebb maradt: ígéretes fiatalra mondják (25. mondat, lásd: 9. fejezet Konfuciusz beszélgetéseiből).
A 大器晚成 , „a nagy edény későn készül el”, a későn kibontakozó tehetségről szól, és szívesen nyújtott vigasz. A Laoziból való (24. mondat, lásd: Laozi 41. fejezet). Csakhogy Laozi mondata tagadásokat sorakoztat fel: a nagy négyzet szöglet nélkül, a nagy hang zengés nélkül, a nagy kép forma nélkül. A 马王堆 selyemkézirata, ha nem tévedek, így írja: 大器免成, „a nagy edénynek nincs befejezése”, ami sokkal jobban illik a többihez. Oldalunk fordítása egyébként erre hajlik. De a vigasztaló értelem győzött. Megint a nyelvszokás.
A közmondások, 谚语 vagy 俗语 , hosszabbak, és gyakran két, egymásnak felelő félre oszlanak: 吃一堑,长一智 , „árokba esni, bölcsességben gyarapodni” (17. mondat). A 俗话说 fordulattal vezetik be őket: „ahogy a közmondás tartja” (2. mondat). A 说曹操,曹操到 a mi „farkast emlegetünk, s a kert alatt jár” mondásunk (3. mondat). A 三个臭皮匠,顶个诸葛亮 mondásban három büdös varga felér a nagy hadvezérrel, aki nem más, mint 诸葛亮 (14. mondat). Gyakran olvasni, hogy a 皮匠 a 裨将 („alacsony rangú tiszt”) elferdítése volna, ami katonásabb értelmet adna neki. Az ötlet csábító, de bizonyítékot még sosem láttam rá.
A 歇后语 a legmulatságosabb különlegesség: 歇 „megállni” + 后 „után” + 语 „beszéd” ⟶ kimondjuk az elejét, megállunk, és a másik kiegészíti. Némelyik egyszerűen logikus: 竹篮打水,一场空, „bambuszkosárral vizet merni: semmi sem marad”. A legjobbak szójátékon alapulnak. 外甥打灯笼, „az unokaöcs lámpást visz”, vagyis a nagybátyjának világít, 照舅 ⟶ 照旧 , a régi módon, semmi sem változik (18. mondat). 孔夫子搬家, „Konfuciusz költözik”: csupa könyv, 书 , amit úgy hallunk, mint 输 , veszíteni (a madzsongasztalnál a hatás garantált). Figyelem: a szójátékot a célzott értelem írásjegyével írják, ezért nem kiolvasni, hanem meghallani kell.
A 惯用语 kifejezések három írásjegyből álló képek, nagyon szóbeliek, szinte mindig gúnyosak. A 碰钉子 , „szögbe ütközni”, azt jelenti: elutasításba ütközni, lepattanni (13. mondat). A 背黑锅 , „a hátán cipelni a kormos fekete üstöt”, azt jelenti: más helyett elvinni a balhét. A 敲竹杠 esetében, „bambuszrudat ütögetni” ⟶ túl sokat kérni valamiért, több történet is kering (egy üreges rúd, amelyben ópiumot rejtettek, egy vámos, aki megkopogtatja, hogy értésre adja: tud róla), és egyik sem tűnik biztosnak.
Egy utolsó tanács, tanártól. A chengyukat nem listáról tanulja az ember, és az a diák, aki minden mondatba hármat tesz, végül úgy beszél, mint egy vezércikk. Jobb sokat felismerni és keveset használni, a megfelelő pillanatban: a 马马虎虎 és a 一模一样 mindennap jól jön, a 和光同尘 szinte soha. Erre való a szintszűrő.
Kattintson az oldal bármelyik írásjegyére: a vonássorrendje vonásról vonásra megjelenik, a nyíllal, amely a húzás irányát adja.
Használati útmutató: minden szó a saját szintjét viseli. ① a legszükségesebb, ② a mindennapi, ③ a pontos. Kezdje az ① szavakkal: már ezek is elegendők ahhoz, hogy megértse és használja a chengyukat, a közmondásokat és a képes kifejezéseket. A ▶ gomb megszólaltatja a kiejtést, az írásjegyre kattintva pedig megnyílik a vonássorrend.
Beszélni a kifejezésekről
chengyu, megszilárdult kifejezés, többnyire négy írásjegyből, „kész beszéd”
négy írásjegyből álló chengyu
szólás, népi beszéd
ahogy a közmondás tartja
a történet, amelyből egy chengyu ered
közmondás
xiehouyu, kétütemű szójáték, „beszéd, amelynek a folytatását elhallgatják”
a szó szerinti jelentés
népi kifejezés
guanyongyu, képes szólás, gyakran három írásjegyből
ahogy mondani szokás, „a közkeletű beszéd mondja”
forrás (idézeté, chengyué)
jelmondat, „felirat az ülőhely jobbján”
dicsérő jelentés
pejoratív jelentés
az írásjegyekből kitalálni a jelentést (és tévedni)
Tanmeséből vagy mítoszból született chengyuk
fölöslegesen aggódni, „a Csi-beli ember attól fél, hogy leszakad az ég”
önmagát és másokat is becsapni
mindent elveszíteni, „a tyúk elrepül, a tojás összetörik”
szerény ötletet vetni fel, hogy jobbakat csaljon elő, „téglát dobni, hogy jádét csalogasson”
két ellenfél egy harmadik javára meríti ki egymást, „a szalonka és a kagyló összevesznek”
másokat utánozni, amíg az ember a saját módját is elveszíti, „Han-tanban járni tanulni”
ügyetlenül utánozni, „Tung Si a szemöldökráncolást majmolja”
a lehetetlennel is makacsul küzdeni, „a Csing-vej madár feltölti a tengert”
mértéktelen becsvágy, „Kua-fu üldözi a napot”
nem látni a lényeget, „egy levél eltakarja a szemet”
az eredetihez méltatlan folytatás, „kutyafarok a coboly helyett”
szertefoszlott nagyravágyó álom, „a Nan-ko-álom”
A történelemből született chengyuk
kitartóan felkeresni valakit, „háromszor a nádfedeles kunyhónál”
újra előtérbe kerülni, „felemelkedni a Keleti-hegyről”
újra egymásra talált házastársak, „a törött tükör újra kerek”
nélkülözni, hogy felkészüljön a visszavágásra, „rőzsén aludni, epét ízlelni”
cselből megszerezni az ellenfél eszközeit, „szalmás csónakokkal nyilat kölcsönözni”
a tanítvány tisztelete a mestere iránt, „a hóban várni Cseng kapujában”
a tanulást a katonaságra cserélni, „eldobni az ecsetet, fegyvert fogni”
annyira jól érezni magát, hogy elfelejti a hazáját, „olyan elégedett, hogy már nem gondol Su országára”
tehetetlennek érezni magát egy hatalmas feladat előtt, „sóhajtozni az óceán láttán”
újra meg újra elismételni az utasításokat, „három parancs, öt figyelmeztetés”
csekély vagy kétes tehetségek, „kakasként kukorékolni, kutyaként lopni”
gyors tehetség, „hét lépés alatt verset írni”
A Beszélgetésekből és a Laoziból származó chengyuk
ész nélkül, vég nélkül; eredetileg „hát nem öröm ez?”
a fiatalok félelmetesek (túlszárnyalhatnak minket)
a túl sok annyi, mint a túl kevés, „túllőni olyan, mint el sem érni”
nem kitérni, amikor kell, „az erény előtt nem átadni a helyét”
nehéz a teher, és hosszú az út
a nagy tehetségek későn érnek, „a nagy edény későn készül el”
tudni, mennyit ér az ember, „az önismeret tisztánlátása”
tisztelni, de távolságot tartani
mindent egyetlen fonallal összekötni
a legjobbakhoz igyekezni felnőni, „bölcset látva arra gondolni, hogy hozzá hasonló legyen”
egyszerre kifinomult és őszinte; művelten udvarias
beolvadni a világba, nem ragyogni, „tompítani a fényét, elvegyülni a porban”
felindulni a kegytől éppúgy, mint a kegyvesztéstől
Chengyuk a munkáról és a kapcsolatokról
teljes szívből
megjárja; összecsapott, „ló ló tigris tigris”
mindent megtenni, minden módot megkeresni
egy emberként, „különböző szájak, azonos hang”
két lábbal a földön járni, komolyan dolgozni
kitartani
gyerekjáték, „könnyű és könnyen felemelhető”
teljesen elmerülni abban, amit csinál
osztozni örömben és bánatban, „édesben és keserűben”
ugyanazokat az eszméket és ugyanazt a célt vallani
mást mondani, mint amit gondol, „a száj igent mond, a szív nemet”
egyszerű és közvetlen
mosoly mögé rejteni a rosszindulatot, „kés a mosolyban”
a földön fekvőbe is belerúgni, „követ dobni a kútba, amelybe valaki beleesett”
Chengyuk a hangulatról és a hétköznapokról
tökéletesen egyforma, mint két tojás
észrevétlenül
magában beszélni
szabad és fesztelen
röviden, összegezve
majd kiugrik a bőréből örömében, lelkes
csekélységen csodálkozni, nagy ügyet csinálni belőle
alig várni
szórakozott, „hármat elveszít, négyet elfelejt”
sietség nélkül, nyugodtan
várakozáson felül boldog
lehangolt, lógó fejjel
bolhából elefántot csinálni, „nagy mű kis témáról”
siralmas, szánalmas állapotban
mindennapos, „a miniszter (sze-kung) hozzá van szokva”
A közmondások és a szólások
minden kezdet nehéz
farkast emlegetünk, s a kert alatt jár, „Cao Caóról beszélünk, és Cao Cao megérkezik”
lassan járj, tovább érsz, „aki siet, nem eheti meg a forró tofut”
Rómát sem egy nap alatt építették, „egy falattól senki sem hízik meg”
semmi sincs ingyen, „az ég alatt nincs ingyen ebéd”
hiszem, ha látom, „amit a szem lát, az igaz”
több szem többet lát, „három büdös varga felér egy Zhuge Lianggal”
a hibáiból tanul az ember, „aki árokba esik, okosabb lesz”
elfelejteni a leckét, amint elmúlt a baj, „begyógyult a seb, feledve a fájdalom”
erőszakkal semmire sem lehet menni, „az erővel leszakított dinnye nem édes”
a jó felkészülés nem időveszteség, „a fejszeélezés nem késlelteti a favágót”
a nagy dolgoknak régi okai vannak, „három láb vastag jég nem egyetlen fagyos naptól lesz”
a távoli segítség semmit sem ér a bajban, „a távoli víz nem oltja el a közeli tüzet”
tiszta számla, jó barátság, „testvérek közt is világos elszámolás”
aki elfogad, az lekötelezett, „rövid a kéz, ha elvett, puha a száj, ha evett”
vakok között félszemű a király, „ha nincs tigris a hegyen, a majom kiáltja ki magát királynak”
kettős mérce, „a prefektus gyújthat tüzet, a nép nem gyújthat lámpást”
forog a szerencse kereke, „harminc év a Folyó keleti partján, harminc év a nyugatin”
A xiehouyuk, kétütemű szójátékok
semmi sem változik, „az unokaöcs lámpást visz: a nagybátyjának világít” (照舅, a nagybátyjának világítani; 照旧, a régi módon)
hiábavaló fáradság, „bambuszkosárral vizet merni: semmi sem marad”
szenvedni és nem panaszkodhatni, „a néma koptiszgyökeret eszik: keserű, és nem mondhatja el”
tiszta és világos, „újhagyma tofuval: zöld és fehér” (青, zöld; 清, tiszta)
olyasmibe avatkozni, ami nem rá tartozik, „a kutya, amely egeret fog”
mindenki gyűlöli, „patkány megy át az utcán: mindenki azt kiáltja, üssétek”
mindig veszíteni, „Konfuciusz költözik: csupa könyv” (书, könyv; 输, veszíteni)
mindenfelől rossz szemmel nézik, „Csu Pa-csie tükörbe néz: egyik oldalról sem emberi az ábrázata”
hátsó szándék, „a menyét újévi jókívánságokat visz a tyúknak”
csak az önkénteseket fogadni el, „Csiang herceg horgászik: az harap, aki akar”
szándék, amelyet mindenki kitalál, „Sze-ma Csao szívét minden járókelő ismeri”
se Isten, se törvény, „szerzetes napernyő alatt: se haj, se ég” (发, haj; 法, törvény)
A guanyongyuk, a mindennapok képei
elutasításba ütközni, „szögbe ütközni”
éjjeli bagoly, „éjszakai macska” (valójában a bagoly)
csak a forma kedvéért csinálni, „átvonulni a színpadon”
más helyett elvinni a balhét, „cipelni a fekete üstöt”
túl sokat kérni valamiért, megvágni, „bambuszrudat ütögetni”
visszakozni, feladni, „verni a tárgyalás végét jelző dobot”
hízelgő, talpnyaló
a nők, „az ég fele”
árulkodni, „kis jelentést tenni”
félművelt, „egy fél üveg ecet”
nyájas arcú képmutató, „mosolygó arcú tigris”
akadály, nehézség, „az utat elálló tigris”
amatőr, kontár, „második kés”
Példamondatok
Mit jelent ez a chengyu?
Ahogy a közmondás tartja, minden kezdet nehéz.
Farkast emlegetünk! Épp jókor jöttél.
Ez a két csésze tökéletesen egyforma.
Ne idegeskedj: aki siet, nem eheti meg a forró tofut.
Mindig szórakozott: megint elfelejtette a kulcsait.
Észre sem vettük, és besötétedett.
Minden chengyu mögött egy történet áll.
Nyelvet nem lehet sietve megtanulni: egy falattól senki sem hízik meg.
Mást mond, mint amit gondol, ne higgy neki.
Mi ketten egyformán gondolkodunk: ha találkozunk, nem tudjuk abbahagyni a beszélgetést.
Ez csak egy kis probléma, ne csinálj bolhából elefántot.
Elment a főnökéhez fizetésemelést kérni, de lepattintották.
Három varga felér egy Zhuge Lianggal: keressünk együtt megoldást.
Ne aggódj fölöslegesen, a holnapi vizsga nem olyan nehéz.
Közeleg az újév, anya ész nélkül sürög-forog.
A hibáiból tanul az ember: legközelebb vigyázni fogok.
Tíz éve mondja, hogy leszokik a dohányzásról: az unokaöcs még mindig lámpást visz, semmi sem változik.
Sok chengyut nem lehet szó szerint érteni: előbb ismerni kell a forrását.
Tíz éve csődbe ment, most pedig újra előtérbe került.
A két cég úgy marakodott, mint a szalonka és a kagyló, és végül egy harmadik vitte el a hasznot.
Másokat utánozni, rendben, de nem úgy, mint Han-tanban, hogy az ember már azt is elfelejti, hogyan jár ő maga.
Ez az ember kést rejt a mosolyában: szemtől szemben nagyon udvarias, a hátad mögött pedig rosszat mond rólad.
Ez egy nagy négyzet, amelynek nem látni a szögleteit; egy nagy edény, amely mintha messze volna a befejezéstől; egy nagy hang, amelynek a zengése nem hallható; egy nagy kép, amelynek nem látszik a formája. (Laozi, 41)
A Mester mondta: Vigyáznunk kell, nehogy a fiatalok túlszárnyaljanak minket. Ki tudja, nem érik-e majd utol korunk embereit? (Konfuciusz, Beszélgetések és mondások, IX.22)


