A foglalkozások (1): gyógyítani, tanítani, építeni

A foglalkozás az űrlapokon 职业 zhíyè, de beszélgetés közben egyszerűen azt kérdezzük: 你做什么工作？ Nǐ zuò shénme gōngzuò?, „milyen munkát végzel?” (1. mondat). Az ágazat, amelyben valaki dolgozik, a 行业 hángyè. Vigyázat: a 行 olvasata itt háng, „sor, oszlop”, és nem xíng, „menni”. Minden mesterség egy sor, és a hagyomány háromszázhatvanat tart számon: 三百六十行 sānbǎi liùshí háng (20. mondat).

Ez a háng olvasat egy egész szócsaládban visszatér: 同行 tóngháng szaktárs, 改行 gǎiháng szakmát váltani, 行话 hánghuà zsargon, 行家 hángjia hozzáértő. A csapda az, hogy ugyanazokat az írásjegyeket olykor mindkét módon olvassák. A 同行 tóngxíng olvasattal azt jelenti: „együtt úton lenni”. Csak a szövegkörnyezet dönt, és ez eleinte nem magától értetődő.

Ha valakinek a foglalkozását akarjuk megmondani, elég a 是 shì: 我爸爸是工程师 wǒ bàba shì gōngchéngshī (5. mondat). A 当 dāng igével, amely szó szerint annyi, mint „valakinek a helyét betölteni”, inkább azt a foglalkozást mondjuk, amelyet valaki űzni szeretne, vagy amelynél végül kikötött (3. mondat). A foglalkozásnevek egy maroknyi képzővel alakulnak: 师 shī a mester (工程师, 建筑师), 家 jiā az elismert szakértő (科学家), 员 yuán egy testület tagja (研究员), 工 gōng a munkás (电工), 匠 jiàng a kézműves (木匠). Viszont semmi sem segít kitalálni, melyik képző melyik foglalkozáshoz jár. Megint a szokás.

Az orvos 医生 yīshēng, megszólításban pedig 大夫 dàifu (a rendelés és a kórház szavai ezen az oldalon vannak: A gyógykezelés). A szakterület elöl áll, a 科 kē, azaz osztály szóval: 外科医生 wàikē yīshēng, szó szerint „a külső osztály orvosa” ⟶ sebész; 儿科医生 érkē yīshēng gyermekorvos. A történelem hátrahagyott egy külön szót: 赤脚医生 chìjiǎo yīshēng, a „mezítlábas orvosok”, azok a néhány hónap alatt kiképzett parasztok, akik az 1960-as és 1970-es években a falvakat gyógyították.

A tanárra három szó van, és nem cserélhetők fel. A 老师 lǎoshī a mindennapok szava, és ezt tesszük a név után: 王老师 Wáng lǎoshī (4. mondat). A 教师 jiàoshī a foglalkozás neve, a statisztikáké és az űrlapoké, és soha nem mondjuk azt, hogy 王教师. A 教授 jiàoshòu egyetemi rang. Jegyezze meg, hogy a 老师 messze túllép az iskolán: udvariasságból így szólítanak egy művészt, egy műsorvezetőt, bárkit, akinek elismerik a tudását. Másik csapda a 教 olvasata: jiāo, ha az ige egyedül áll, vagy a 教书 jiāoshū szóban (9. mondat), jiào a többi összetételben (教师, 教授, 教学, 教练).

A kézművest a 匠 jiàng írásjegyről ismerjük fel. Az írásjegy a 匚, a láda, és a 斤, a fejsze egyesítése (ugyanaz a 斤, amellyel ma a zöldséget mérik): ez a szerszámosládába tett fejsze, és az első 匠 ács volt. Ami a kiejtést illeti, a szótárak a legrégibb mesterségeknél könnyű második szótagot adnak meg, 木匠 mùjiang, 铁匠 tiějiang, a 工匠 gōngjiàng szóban pedig teljes negyedik tónust. A többinél nem mindig értenek egyet egymással, és füllel a különbség csekély.

Két szót ejtünk úgy, hogy shīfu. A 师傅 shīfu az, amellyel a taxisofőrt vagy a szerelőt szólítjuk meg (lásd ezt az oldalt: A társas élet). A 师父 shīfu, benne a 父 az apa, az a mester, aki kitanított bennünket: az ő 徒弟 túdì tanítványai vagyunk, és csak azután önállósodunk, hogy kitöltöttük nála az időnket, 出师 chūshī (13. mondat). A közmondás úgy tartja: 一日为师，终身为父 yí rì wéi shī, zhōngshēn wéi fù, „mester egyetlen napig, apa egy életen át”.

Házat építeni: 盖房子 gài fángzi. A 盖 gài először is azt jelenti: „befedni”; akkor épült fel a ház, amikor a tető a helyén van. A 建 jiàn választékosabb, a 造 zào arra való, amit gyártanak, hídra vagy hajóra. Az ácsok és a kőművesek védőszentje 鲁班 Lǔ Bān, egy Lu országbeli mesterember, aki állítólag az időszámításunk előtti ötödik század táján élt. Az ő kapuja előtt mutogatni, milyen ügyesen bánunk a fejszével, 班门弄斧 bān mén nòng fǔ, annyi, mint kioktatni azt, aki többet tud nálunk (22. mondat).

Végül a kutatás: 研究 yánjiū, 研 „dörzsölni” (a tust a kövön) + 究 „a végére járni” ⟶ alaposan tanulmányozni. Megkettőzve a szónak más a csengése. A 我们研究研究 wǒmen yánjiū yánjiū, „megvizsgáljuk a kérdést”, gyakran udvarias módja annak, hogy semmit se ígérjünk (a tréfamesterek pedig azt hallják ki belőle: 烟酒 yānjiǔ, „cigaretta és szesz”, vagyis azt, amit vinni kellene, hogy az ügy előrehaladjon).

Az utolsó két mondat a Beszélgetések és mondásokból való. A 诲人不倦 huì rén bú juàn, „fáradhatatlanul tanítani”, az, amit Konfuciusz önmagáról mond, kérdés formájában (7. fejezet a Konfuciusz beszélgetéseiből). És éppen Zigongnak, aki az erényről kérdezte, nem pedig a barkácsolásról, feleli azt, hogy a mesterember azzal kezdi, hogy megélezi a szerszámait (15. fejezet a Konfuciusz beszélgetéseiből). A kereskedelem, a művészetek és a termelés foglalkozásai a következő oldalon vannak. Előbb a szerszámok.

Kattintson az oldal bármelyik írásjegyére: a vonássorrendje vonásról vonásra megjelenik, a nyíllal, amely a húzás irányát adja.