A foglalkozások (2): eladni, alkotni, termelni

A kereskedelem kínaiul 生意 shēngyi, kereskedni pedig 做生意 zuò shēngyi (7. mondat). A szó a 生 „születni, élni” és az 意 „gondolat, szándék” írásjegyet kapcsolja össze, és eredetileg az életerőt jelentette, azt, ami nő. Hogy innen hogyan jutott el az üzletig, az nem magától értetődő (a pénz, amely fiadzik?). Élőbeszédben azt is mondják: 买卖 mǎimai, „venni-eladni”. Vigyázat a második szótaggal: könnyű tónussal ez a kereskedés; teljes tónussal, mǎimài, a két ige, venni és eladni.

A régi Kína négy rendbe sorolta az embereket, 士农工商 shì nóng gōng shāng: írástudók, földművesek, kézművesek, kereskedők (24. mondat). A kereskedő áll az utolsó helyen, mert nem termel semmit. Mégis ő hagyta a nyelvre a legtöbb szólást: 和气生财 hé qì shēng cái, „a nyájasság pénzt szül”; 童叟无欺 tóng sǒu wú qī, amelyet régi boltok ajtaján ma is olvasni; 薄利多销 bó lì duō xiāo, kis haszon és nagy forgalom. Figyelje meg a 薄 olvasatát: bó a tudós összetételekben, báo, amikor a szó egyedül áll, és azt jelenti: „vékony”.

A főnök 老板 lǎobǎn, a főnökasszony 老板娘 lǎobǎnniáng (aki adott esetben a főnök felesége is). A regényekben és a kosztümös sorozatokban inkább a 掌柜 zhǎngguì szóval találkozik, szó szerint „aki a pultot tartja”, a segédje pedig a 伙计 huǒji. Ez utóbbi szó másképp élt tovább: Északon így szólítják meg a barátot, ahogy mi azt mondanánk: „öregem”.

A foglalkozások (1): gyógyítani, tanítani, építeni című oldalunkon a foglalkozások 师, 家 vagy 匠 végződést kaptak. Itt az uralkodó képző az 员 yuán, „a tag”: 店员 diànyuán, 售货员 shòuhuòyuán, 公务员 gōngwùyuán, 飞行员 fēixíngyuán. Ez az alkalmazottak képzője, és a nyelv ezt veszi elő az újonnan megjelenő foglalkozásokhoz is: 快递员 kuàidìyuán a csomagfutár, 外卖员 wàimàiyuán az ételfutár. Aki vezet, az 司机 sījī, „aki a gépet irányítja”, előtte a jármű nevével (a busz, a vonat és a repülő szavai itt vannak: A tömegközlekedés).

A művészeknél a 家 marad a szabály: 画家 huàjiā, 音乐家 yīnyuèjiā, 书法家 shūfǎjiā. A színpadnak viszont megvannak a maga szavai. A 演员 yǎnyuán, a színész, egyszerűen „tag, aki játszik”. A 歌手 gēshǒu „éneklő kéz”: a 手 azt jelöli, aki valamit űz, ahogy a 水手 shuǐshǒu, a matróz szóban, vagy az előző oldal 新手 és 老手 szavában. A 导演 dǎoyǎn pedig „vezetni a játékot” ⟶ a rendező.

Egy pontosítás: a 编辑 biānjí nem az, aki kiadja a könyvet, hanem az, aki a szövegeket gondozza. A cég neve 出版社 chūbǎnshè (15. mondat). A 主播 zhǔbō a tévéhíradó műsorvezetőjét jelentette. Ma mindenkire mondják, aki egy telefon kamerája előtt beszél, a 直播 zhíbō, az élő adás pedig az eladás egyik módja lett (14. mondat). Ami a 网红 wǎnghóng szót illeti, az „piros a hálón”: a kínaiban a siker piros.

A parasztok és a mozdulataik itt vannak: A gyógynövények és a szántóföldek. Ezen az oldalon azokat találja, akiket arról neveznek el, amit árulnak, 菜农 càinóng a zöldségtermesztő, 果农 guǒnóng a gyümölcstermesztő, és a gyár világát: 车间 chējiān a műhely, 流水线 liúshuǐxiàn, „a folyó víz vonala” ⟶ a futószalag. Végül egy új keletű szó: 打工人 dǎgōngrén. A 打工 dǎgōng szót a vidékről jött munkásokra mondták. 2020 táján az irodai alkalmazottak kezdték így hívni egymást, öngúnyból.

A kínai szembeállítja a 体力劳动 tǐlì láodòng fogalmát, a test erejének munkáját, a 脑力劳动 nǎolì láodòng fogalmával, az agy erejének munkájával. A megkülönböztetés régi. Már Menciusz azt mondta, hogy akik az elméjükkel fáradoznak, kormányoznak, akik pedig a karjukkal fáradoznak, azokat kormányozzák (ő mondja).

Az utolsó mondat a Beszélgetések és mondásokból való (7. fejezet a Konfuciusz beszélgetéseiből). Konfuciusz ott kijelenti, hogy ha illő volna a gazdagság után futni, kész volna 执鞭之士 zhí biān zhī shì, „az ostort tartó ember” lenni. Kocsis, vagy őr, akinek a piacon a tömeget kell félreterelnie? A magyarázók haboznak. Mindkét esetben a ranglétra alja. Ő inkább tanított.

Kattintson az oldal bármelyik írásjegyére: a vonássorrendje vonásról vonásra megjelenik, a nyíllal, amely a húzás irányát adja.