A tömegközlekedés

A tömegközlekedés kínaiul 公共交通 gōnggòng jiāotōng, „nyilvános közlekedés”, amit 公交 gōngjiāo alakra rövidítenek. A busz tehát 公交车 gōngjiāochē, régebbi neve, 公共汽车 gōnggòng qìchē, „nyilvános kocsi”, ma is olvasható a táblákon. Nem a 3-as vonalra szállunk, hanem a 3路-ra: 路 lù, az út, a buszvonalat is jelöli, innen a kérdés: 坐几路车？, „hányas számú útra kell szállni?” (1. mondat). Az utca többi részéről, autókról, biciklikről és gyalogosokról, lásd a Gyalog, biciklivel, autóval oldalt.

A buszra 上车 shàngchē, róla pedig 下车 xiàchē, szó szerint „felszállni” és „leszállni” a kocsiról, akárcsak magyarul. Régen kalauznő árulta a jegyeket, derekán táskával; ma a busz 无人售票, „senki sem árul jegyet”, az ember leérinti a kártyáját, vagy bedob egy bankjegyet egy dobozba, amely nem ad vissza (19. mondat). Felvett hang mondja be a 下一站 xià yí zhàn, a következő megálló nevét, a nagyvárosokban kínaiul, aztán angolul. Ha viszont elalszik, senki sem ébreszti fel: ez a 坐过站 zuò guò zhàn, „ülve túlmenni a megállón” (15. mondat).

A metró 地铁 dìtiě, „vas a föld alatt” ⟶ a 地下铁道, „föld alatti vasút” rövidítése. Peking 1969-ben nyitotta meg első vonalát, és ma Peking és Sanghaj hálózata is a világ leghosszabbjai közé tartozik. A vonalak számozottak, 1号线, 2号线, az átszállás pedig 换乘 huànchéng, „lovat váltani” (9. mondat). Figyelem: a bejáratnál többnyire biztonsági ellenőrzésen kell átmenni, ez a 安检 (lásd A szolgáltatások és az ügyintézés). Csúcsidőben 挤地铁 jǐ dìtiě, „szorong az ember a metrón”; a 挤 egyszerre jelent szorítani, tolakodni és zsúfoltnak lenni.

A vonat neve 火车 huǒchē, „tűzszekér”, a gőzmozdonyok emléke. A régi, lassú, zöldre festett vonat 绿皮车 lǜpíchē, „zöld bőrű vonat” néven maradt meg az emlékezetben, osztályaival együtt: 硬座 kemény pad, 硬卧 kemény fekvőhely, 软卧 puha fekvőhely. Harminc óra ülve hazafelé, a szülőföldre (21. mondat), nem volt kivételes. 2008 óta Kína a világ legnagyobb nagysebességű hálózatát építette ki, ez a 高铁 gāotiě, „magas vas” ⟶ a „nagysebességű vasút” rövidítése; Pekingből Sanghajba valamivel több mint négy óra az út (11. mondat).

A jegyen a 车次 chēcì, a vonat száma, betűvel kezdődik: G, D, Z, T vagy K. Ezek egyszerűen a pinyinből jönnek: G mint 高 gāo (nagysebességű vonat), D mint 动 dòng (a 动车, gyorsvonat), Z mint 直 zhí (közvetlen), T mint 特 tè (expressz) és K mint 快 kuài (gyors). Nem tudom, kinek jutott eszébe, de a rendszer ritkán látott logikájú. A tavaszünnep előtt jön a 春运, a nagy tavaszi utazási hullám (lásd Az ünnepek): emberek százmilliói utaznak haza, és a jegyekért harc folyik az interneten, 抢票 qiǎngpiào (18. mondat). Akinek nem jutott semmi, 站票 zhànpiào, állójegyet vesz.

A repülő 飞机 fēijī, „gép, amely repül”, és utána elég maga a 机: 机场 a repülőtér, „a gépek tere”, 机票 a repülőjegy, 登机 beszállni, „felmenni a gépre”, 晕机 a légibetegség. A járat 航班 hángbān: 航 hajózni, 班 a rendszeres szolgálat, ugyanaz, amely a 班车, a transzferbusz szóban is szerepel. A légiutas-kísérő 空姐 kōngjiě, „a levegő nővére”. A késések pedig, vonatnál 晚点, repülőnél 延误, sokáig a kínai repülőterek csapásai voltak (a légtér jó része állítólag a hadseregnek van fenntartva; számokat nem tudok).

A taxi 出租车 chūzūchē, „bérelhető kocsi”. Délen 的士 dīshì a neve, az angol taxi kantoni átírása, és a szó felvándorolt északra a 打的, taxiba ülni, és a 的哥, „a taxi bátyja”, vagyis a sofőr kifejezéssel együtt. Figyelem: a 的, a nyelv leggyakoribb írásjegye, itt dī, és nem de. A sofőrt 师傅 shīfu, „mester” szóval szólítjuk meg (6. mondat), és megkérjük, hogy 打表 dǎbiǎo, kapcsolja be az órát (20. mondat), amit a 黑车, a fekete taxi, óvakodik megtenni. Ma a fuvarok többsége a 网约车 wǎngyuēchē, az alkalmazásból rendelt autó útján megy, például a 滴滴 Dīdī révén, amelynek neve a duda tütü hangját utánozza.

A hajó végül 船 chuán, de a régi szó 舟 zhōu, egy csónak rajza. Szinte csak szólásokban él tovább, meg gyökként: a 船, 航, 舱, 艇 mind bal oldalon hordja a csónakot. Figyelje meg, hogy a repülő a hajó szókincsét örökölte, akárcsak magyarul, ahol a gép fedélzetére szállunk, és az utastér kabin: a járat 航班, az első osztály pedig 头等舱 tóuděngcāng, „első rangú raktér”. A 舟 gyök tehát repülőre szállt.

A szólások viszont a kikötőben maradtak. Szun-ce megjegyzi, hogy Vu és Jüe népe gyűlöli egymást, de ugyanabban a csónakban, viharba kerülve úgy segítenek egymáson, mint a két kéz (23. mondat, lásd Szun-ce 11. fejezet): innen ered a 同舟共济 tóng zhōu gòng jì (22. mondat). A 刻舟求剑 kè zhōu qiú jiàn csui embere bevágást tesz a csónak peremébe ott, ahol a kardja leesett, majd megérkezéskor a bevágás alatt merül le, hogy megkeresse (24. mondat): a csónak haladt, a kard nem. A 破釜沉舟 pò fǔ chén zhōu, „összetörni az üstöket és elsüllyeszteni a csónakokat”, arra mondják, aki minden visszavonulási utat elvág maga mögött, ahogy Hsziang Jü a csülui csata előtt. Ami pedig a 水能载舟，亦能覆舟 mondást illeti, „a víz, amely a csónakot hordja, fel is boríthatja”, gyakran a Tang-dinasztia Taj-cung császárának tulajdonítják, de a kép már Hszün-cénél megvan: a fejedelem a csónak, a nép a víz.

A járműre szállásra az írott nyelv a 乘 chéng írásjegyet használja, amely a 乘客, utas, és a 换乘 szóban is megvan. A régi írásjegy egy fa tetejére kapaszkodott embert ábrázolt, innen „felszállni valamire”, átvitt értelemben pedig „kihasználni”: a 乘人之危 chéng rén zhī wēi annyi, mint kihasználni mások bajbajutását. Konfuciusz, elkeseredve, hogy senki sem alkalmazza a tanításait, bejelenti, hogy 乘桴浮于海, „tutajra száll, és hagyja, hogy a tenger vigye”, és hogy egyedül Ce-lu követi majd (25. mondat, lásd 5. fejezet Konfuciusz beszélgetéseiből). Ce-lu el van ragadtatva. Sosem tudtam eldönteni, hogy a Mester tréfált-e, de következő válasza alapján úgy tűnik, igen.

A hétköznapokban 马上 mǎshàng, „lóháton”, azt jelenti: „azonnal”; a nyeregben ülő lovas indulásra kész. A 末班车 mòbānchē, az utolsó busz, egyben az utolsó lehetőség is valamire. A 上车补票 shàngchē bǔpiào, „előbb felszállni, és utána megváltani a jegyet”, utólag rendbe tett helyzetre mondják, különösen olyan esküvőre, amelyet akkor tartanak, amikor a gyerek már úton van. Már csak le kell szállni: 终点站到了，请下车. Végállomás, mindenki kiszáll!

Kattintson az oldal bármelyik írásjegyére: a vonássorrendje vonásról vonásra megjelenik, a nyíllal, amely a húzás irányát adja.