A fizetés és a karrier

A fizetés kínaiul 工资 gōngzī, 工 „munka” és 资 „erőforrás, pénz” ⟶ a munka pénze. Ez a semleges szó, a bérjegyzéké, amely kínaiul 工资条 gōngzītiáo. De hallani a 薪水 xīnshui szót is, és ennek története van.

A 薪 tűzifa, a 水 víz. Amikor Tao Jüan-ming Peng-ce elöljárója volt, szolgát küldött a fiának, hogy segítsen neki „a fa és a víz körüli robotban”, ezekkel a szavakkal: ő is valakinek a fia, bánj vele jól. A fa és a víz a mindennapi kiadásokat kezdte jelenteni, aztán a pénzt, amiből ezeket fizetik. A 薪 megmaradt a 年薪 niánxīn, a 底薪 dǐxīn és a 加薪 jiāxīn szóban; a 薪水 szóban viszont a víz elvesztette a tónusát.

Figyelem, egy kínai álláskereső első kérdése nem mindig a fizetés. Ha nem tévedek, inkább ez: 有没有五险一金？, vagyis megvan-e a 五险一金 wǔ xiǎn yì jīn, „az öt biztosítás és az alap”? A biztosítások a nyugdíj-, az egészség-, a munkanélküli-, a baleset- és az anyasági biztosítás, az alap pedig a lakás-előtakarékosság. Nem garantálom, hogy a szám még mindenhol stimmel (az anyasági biztosítást néhány éve beolvasztották az egészségbiztosításba), de maga a kifejezés nem változott.

Az értekezleten, 开会 kāihuì, az ember 汇报 huìbào, beszámol: a 汇 az összefolyó vizekről mondják, a 报 jelentést tenni ⟶ összegyűjteni, hogy számot adjunk. Aki a végén dönt, az 拍板 pāibǎn, „rácsap a deszkácskára” (18. mondat). A képet általában azzal a kereskedővel magyarázzák, aki egy deszkácskára csapva zárta le az adásvételt; ez a szokásos magyarázat, magát a tárgyat nem láttam. Mielőtt döntene, gondoskodik róla, hogy 集思广益 jí sī guǎng yì, hogy „összegyűjtse a gondolatokat a haszon gyarapítására”, ezt a fordulatot Csu-ko Liangnak tulajdonítják.

A szerződés 合同 hétong, 合 „összeilleszteni” és 同 „azonos”. Régen két példányt készítettek, és a pecsétet úgy nyomták rá, hogy mindkettőre átérjen: elég volt egymás mellé tenni őket, hogy kiderüljön, összetartoznak-e. A cégpecsét ma is megvan, és még mindig többet számít az aláírásnál (lásd ezen az oldalon: Az álláskeresés és az irodai élet).

A karrierben a 升职 shēngzhí, „feljebb lépni a beosztásban”, és ellentéte, a 降职 jiàngzhí, semmi nehézséget nem okoz. A 提拔 tíbá beszédesebb: 提 „emelni” és 拔 „kitépni”, ahogy egy növényt kitépnek ⟶ előléptetni. Az ember nem maga lép feljebb, valaki felhúzza. A ragyogó sikerre azt mondják: 飞黄腾达 fēi huáng téng dá; a 飞黄 isteni ló Han Jünél, ugyanannál a szerzőnél, akitől az előző oldal Po-löje származik. Megint a lovak.

Aki távozik, az 辞职 cízhí, „búcsút vesz a hivatalától”. Ha a cég dönt, akkor 辞退 cítuì. Élőszóban azt mondják, hogy a cég 炒鱿鱼, „megpirítja a tintahalat”: a serpenyőben úgy összetekeredik, mint az elbocsátott alkalmazott batyuja (lásd ezen az oldalon: A hús és a hal). Aki pedig magától megy át egy versenytárshoz, az 跳槽, „jászolt ugrik” (lásd ezen az oldalon: Mozdulatok és testtartások). A 下岗 xiàgǎng, „lelépni az őrhelyről”, egy korszakhoz tartozik: az 1990-es évekhez, amikor az állami vállalatok reformja munkásmilliókat hagyott munka nélkül.

Az új szavak a kimerültségről szólnak. A 内卷 nèijuǎn Clifford Geertz antropológus „involúcióját” fordítja: egyre többet fáradni, semmivel sem több eredményért, mert mindenki ugyanígy tesz. A 躺平 tǎngpíng, „laposan fekve maradni”, 2021-ben felelt rá. A főnök, aki fizetésemelést ígér, de maga sem hisz benne, 画饼 huàbǐng, „lepényt rajzol”, olyat, amitől nem lakik jól senki. Aki pedig 甩锅 shuǎiguō, „lerázza az üstöt”, egy kolléga hátán landoltatja, aki aztán 背锅 bēiguō.

Az utolsó mondat a Beszélgetések és mondásokból való (2. fejezet Konfuciusz beszélgetéseiből). Ce-csang tanítvány azért tanult, hogy fizetett hivatalhoz jusson, 禄 lù, ez a hivatalnokok zsoldja, a fizetés régi szava. Konfuciusz a szavakban és a tettekben való óvatossággal felel neki, és hozzáteszi, hogy a zsold magától megjön. Ce-csang azt kérdezte, hogyan kaphat fizetést. Azt a választ kapta, hogyan viselkedjen.

Kattintson az oldal bármelyik írásjegyére: a vonássorrendje vonásról vonásra megjelenik, a nyíllal, amely a húzás irányát adja.