Az állam kínaiul 国家 , szó szerint „ország-család”: 国 , az ország, és 家 , a család ⟶ az állam, a nemzet. Az első írásjegy régi alakja, a 國, egy kerítést 囗 mutat a 或 körül, ami eredetileg egy alabárddal 戈 őrzött terület. Az egyszerűsített alak a fegyvert jádéra 玉 cserélte. Szelídségben nyerünk, értelemben veszítünk.
Kormányozni: 政 . Az írásjegyben a 正 , egyenes, igazságos, egy botot tartó kézzel, a 攵 elemmel társul. Konfuciusz már játszott az azonos hangzással: 政者,正也 , „kormányozni annyi, mint az egyenes útra vezetni” (25. mondat, lásd: 12. fejezet Konfuciusz beszélgetéseiből, XII.17). A botról inkább nem beszélt.
Ez az oldal az intézmények nevét úgy adja meg, ahogy a kínai sajtóban olvasni, semmi többet: az Országos Népi Gyűlés, 全国人大 , a kormány, 国务院 , „az ország ügyeinek udvara”, és a Párt, 中共 , a főtitkárával (总书记 ). Minden márciusban egyszerre ülésezik Pekingben az Országos Népi Gyűlés és a Politikai Tanácsadó Testület (政协 ): ez a 两会 , „a két ülésszak” (10. mondat). A választások, a pártok és a diplomácia a következő oldalra kerülnek.
Az ország felosztása lépcsőként olvasható. A tartomány, 省 , prefektúra szintű városokra oszlik, ezek megyékre, 县 , majd községekre és nagyközségekre, 乡 és 镇 ; a sort a falu, 村 , zárja. Figyelem: a 市 semmit sem mond a méretről. Sanghaj 直辖市 , tartományi rangú város (Csungking, egy másik ilyen rangú város, nagyjából akkora, mint Ausztria), Kanton prefektúra szintű város, egy megyei szintű városnak pedig akár csak néhány százezer lakosa is lehet. Magáról a városról, utcáiról és negyedeiről lásd: A város és negyedei.
A 省 szónak különös története van. Eredetileg a palotában a központi közigazgatás hivatalait jelölte; a Jüan-korban a „központi titkárság” kirendeltségeket küldött a vidékre, ezek voltak a 行中书省, a „vándorló központi titkárságok”, rövidítve 行省, majd egyszerűen 省. Ugyanez az írásjegy azt is jelenti, takarékoskodni (省钱 ), vagy olvasattal önmagunkat vizsgálni, mint a Beszélgetések és mondások 吾日三省吾身 mondatában (I.4). Három jelentés, amelyeknek nem sok közük van egymáshoz.
Minden tartománynak van 简称 , egyetlen írásjegyből álló rövid neve is, az, amelyik a rendszámtáblák elején látható (11. mondat). Sok közülük régi név: a 鲁 , Santung, Lu ősi állama, Konfuciusz hazája; a 冀 és a 豫 Nagy Jü kilenc legendás tartományának kettője; a 津 , Tiencsin, „a gázló”. A 川 , Szecsuan esetében mindenhol „a négy folyót” olvassuk, de a név inkább a Szung-kori négy körzetből eredhet: nem sikerült eldöntenem.
Az öt autonóm terület, 自治区 , közül háromnak a hivatalos nevében kifejezetten szerepel egy nép neve: a kuanghszi csuangoké (12. mondat), a ninghsziai hujoké és a hszincsiangi ujguroké (lásd: A népek és a nyelvek); Belső-Mongólia és Tibet esetében már a hely neve elárulja. Hongkong és Makaó pedig különleges közigazgatási terület, az 一国两制 , vagyis az „egy ország, két rendszer” elve szerint (20. mondat).
A hivatalnok 官 . A mi „mandarin” szavunk a portugálból jön, amely a maláj , miniszter szóból vette át: a szóban semmi kínai nincs. A hivatalokban a hierarchia a minisztériumtól a hivatalig, a hivataltól a főosztályig, a főosztálytól az osztályig vezet: 部长 , 局长 , 处长 , 科长 . Mindegyikük 长 , „idősebb”, és a közmondás kertelés nélkül kimondja: 官大一级压死人 , egy ranggal feljebb állni elég ahhoz, hogy a másikat agyonnyomja. A császárság idején a megyei elöljáró volt a 父母官 , „az apa-anya hivatalnok”: úgy kellett bánnia a rábízottakkal, mint a saját gyermekeivel.
Ami a szólásokat illeti, a legszebb Laozitól való (lásd: Laozi 60. fejezet): 治大国若烹小鲜 , úgy kormányozni egy nagy országot, ahogy egy kis halat főz az ember: nem forgatjuk folyton, különben szétesik. A 鞠躬尽瘁 , önmagunkat a kimerülésig odaadni, Zhuge Liang második „Beadvány a hadjárat előtt” című írásából való (a szöveget neki tulajdonítják, de hitelességét régóta vitatják). Mencius pedig a népet tette az első helyre, a fejedelmet az utolsóra (24. mondat).
A mindennapokban az állam mindenütt jelen van. A 老百姓 , az egyszerű emberek, „a régi száz családnév”. Aki úgy beszél, mint egy körlevél, az 打官腔 , „mandarinhangon szól” (22. mondat). A 中央空调 , a központi légkondicionáló pedig szlengben azt a fiút is jelenti, aki minden lánnyal túl kedves: mindenkit egyszerre melegít.
Kattintson az oldal bármelyik írásjegyére: a vonássorrendje vonásról vonásra megjelenik, a nyíllal, amely a húzás irányát adja.
Használati útmutató: minden szó a saját szintjét viseli. ① a legszükségesebb, ② a mindennapi, ③ a pontos. Kezdje az ① szavakkal: már ezek is elegendők ahhoz, hogy az államról, az intézményekről vagy a tartományokról beszéljen. A ▶ gomb megszólaltatja a kiejtést, az írásjegyre kattintva pedig megnyílik a vonássorrend.
Az állam és a nemzet
kormány
politika
nép
nemzeti zászló
nemzeti címer
köztársaság
Kínai Népköztársaság
alkotmány
szocializmus
politikai hatalom
szuverenitás
az egész ország; országos
az országon belül, belföldi
hatalom
A központi intézmények és a Párt
központ, központi hatalom
elnök (államé, bizottságé)
miniszterelnök, kormányfő
államelnök, a köztársaság elnöke
Államtanács, központi kormány
Országos Népi Gyűlés (rövidítés)
Országos Népi Gyűlés, „az egész ország népképviselőinek nagygyűlése”
népgyűlési képviselő
„két ülésszak” (az Országos Népi Gyűlés és a Politikai Tanácsadó Testület, minden év márciusában)
Kínai Népi Politikai Tanácsadó Testület (rövidítés)
miniszter
bizottság, testület
a Nép Nagy Csarnoka
Csungnanhaj, a hatalom székhelye Pekingben, „a közép és a dél tengerei”
képviselő; képviselni
kommunista párt
párt; a Párt
Kínai Kommunista Párt (rövidítés)
főtitkár
titkár (pártbizottságé)
a Párt Központi Bizottsága
Politikai Bizottság
az állandó bizottság tagja
Királyok, elnökök, parlamentek
király
elnök (köztársaságé)
királynő (uralkodó)
királyság
parlament
gyűlés, parlament
miniszterelnök (Japán, Egyesült Királyság)
politikus, államférfi
uralkodó, monarcha
Kormányzás: a hivatalnokok
hivatalnok, mandarin
tisztviselő, magas rangú hivatalnok
káder
politika (intézkedés), politikai irányvonal
reform; reformálni
reform és nyitás (1978-tól)
hivatalba lépni
megbízatási idő
hivatalos irat, „vörös fejlécű irat”
hivatal, igazgatóság (közszolgálat)
hivatalvezető
főosztályvezető
osztályvezető
A közigazgatási egységek
tartomány
város, municipium
megye (hszien)
falu
kerület, övezet
nagyközség
község
tartomány (mint az ország egyik tartománya)
autonóm terület
a központi kormányzat közvetlen irányítása alatt álló város
különleges közigazgatási terület
székhely (autonóm területé)
prefektúra szintű város
megyei szintű város
közigazgatási beosztás
„egy ország, két rendszer”
régió, vidék
falusi lakos
a szárazföldi Kína (Hongkong és Makaó felől nézve), az ország belseje
Hongkong és Makaó
A tartományok és rövid nevük
rövidítés, rövid név
Peking (rövidítés)
Sanghaj (rövidítés)
Tiencsin (rövidítés)
Csungking (rövidítés)
Kuangtung (rövidítés)
Szecsuan (rövidítés)
Hopej (rövidítés)
Santung (rövidítés)
Fucsien (rövidítés)
Honan (rövidítés)
A helyi hatalom
tartományi kormányzó
megyefőnök
falusi elöljáró
helyi kormányzat
tartományi párttitkár
falusi bizottság
alkerületi hivatal
helyi hivatalnok, „apa-anya hivatalnok”
lakos, helyi lakos
községek és nagyközségek, a legalsó szint
Az állam a szólásokban
virágzó ország, békés nép
gazdag ország, erős nép
a világ mindenkié
tartós béke és rend
a közügyek jól mennek, a nép harmóniában él
buzgón törekedni a jó kormányzásra
testestül-lelkestül odaadni magát, „meghajolni a kimerülésig”
a maga ura lenni, kézbe venni a dolgokat
mindenki a saját feje után megy, „mindenki magának kormányoz”
vezető nélküli csoport, „fej nélküli sárkánycsapat”
szigorú fegyelem, „elrendelve, végrehajtva; megtiltva, abbahagyva”
úgy kormányozni egy nagy országot, ahogy egy kis halat főzünk (Laozi)
feltétlen hűséggel szolgálni a hazát
Az állam a mindennapi szavakban
az egyszerű emberek, „a régi száz név”
hivatalos; a hatóságok
hivatalos honlap
központi légkondicionáló
hazai gyártású
tömegek, közönség
hivatalnok lenni, hivatalt viselni
hivatali üres frázisokban beszélni
közösségi, az állam (a magánszféra ellentéte)
az ország sajátos helyzete
Peking, Sanghaj és Kanton (a legnagyobb városok)
„egy ranggal feljebb agyonnyomja a másikat”: a hierarchia nagy súly
Példamondatok
Peking Kína fővárosa.
Apám a közigazgatásban dolgozik.
Melyik tartományból való vagy?
Ő a falunk elöljárója.
A családom egy kis faluból származik.
Az egyszerű embereket leginkább a mindennapi élet foglalkoztatja.
Az iskola bejáratánál fel van húzva a nemzeti zászló.
A miniszterelnök holnap Sanghajba utazik.
Kínában négy, a központi kormányzat közvetlen irányítása alatt álló város van: Peking, Tiencsin, Sanghaj és Csungking.
Minden év márciusában Peking ad otthont a „két ülésszaknak”.
A sanghaji rendszámok a „Hu” írásjeggyel kezdődnek.
Nanning a Kuanghszi-Csuang Autonóm Terület székhelye.
Húsz évig volt tartományi szintű káder.
Az új intézkedés jövő hónapban lép hatályba.
Ezzel az üggyel a kerületi önkormányzatnál lehet érdeklődni.
A cégünk központi légkondicionálót szereltetett be.
Az újévi páros feliratokon a „guo tai min an” négy írásjegye áll.
Ez a telefon kínai gyártmány, és jó a minősége.
Az alkotmány szerint az Országos Népi Gyűlés az államhatalom legfelsőbb szerve.
Hongkongra és Makaóra az „egy ország, két rendszer” elve vonatkozik.
Amint hivatalba lépett, reformokba kezdett.
Kímélj meg a hivatali szólamoktól, mondd meg az igazat.
Amint a főnök elment, senki sem irányítja a céget.
A nép a legbecsesebb; utána jönnek a föld és a termés oltárai; a fejedelem számít a legkevésbé. (Mencius, VII B 14)
Csi Kang-ce a kormányzás művészetéről kérdezte Konfuciuszt. Konfuciusz így felelt: Kormányozni, vagyis embereket vezetni annyi, mint az egyenes útra vezetni őket. Ha ön maga, uram, az egyenes úton jár előttük, ki merné nem követni? (Konfuciusz, Beszélgetések és mondások, XII.17)





