Éjszakai kikötés Fengqiaóban – Zhang Ji

张继 Zhāng Jì

七言绝句 Qīyán juéjù

Karakterek magyarázata

Kattints a vers egyik karakterére a magyarázat megjelenítéséhez itt.

yuè

„hold”. 月落 „a hold lemegy”.

luò

„leesik, lenyugszik”. 月落 „a hold lenyugszik”.

„varjú”. 乌啼 „a varjú károg”.

„kiált, károg (madár)”. 乌啼 „a varjú kiáltása”.

shuāng

„dér, zúzmara”. 霜满天 „a dér betölti az eget”.

mǎn

„tele, megtelt”. 满天 „teljes az ég”.

tiān

„ég”. 霜满天 „a dér az egész égbolton”.

jiāng

„folyó”. 江枫 „a folyóparti juharfák”.

fēng

„juharfa”. 江枫 „a folyó menti juharfák”.

„halász, halászat”. 渔火 „a halászok fényei”.

huǒ

„tűz, fény”. 渔火 „a halászcsónakok lámpásai”.

duì

„szembe, szemben”. 对愁眠 „szemben a bánatos álommal”.

chóu

„bánat, melankólia”. 愁眠 „a bánat álma”.

mián

„alszik, alvás”. 愁眠 „a bánatban alvás”.

„(Gu)”. 姑苏 „Gusu”, Szucsou régi neve.

„(Su)”. 姑苏 Szucsou városát jelöli.

chéng

„városfal, város”. 城外 „a város falain kívül”.

wài

„kívül, kívül”. 城外 „a városon kívül”.

hán

„hideg”. 寒山寺 „a Hideg-hegyi templom” (Hansan).

shān

„hegy”. A 寒山寺 név része.

„templom (buddhista)”. 寒山寺 „a Hansan-templom”.

„éjszaka”. 夜半 „éjfél”.

bàn

„fele”. 夜半 „éjfél”.

zhōng

„harang”. 钟声 „a harang hangja”.

shēng

„hang, hangzás”. 钟声 „a harang kongása”.

dào

„érkezik, eljut”. 到客船 „eljut az utas csónakjához”.

„vendég, utazó”. 客船 „az utas csónaka”.

chuán

„csónak, hajó”. 客船 „a külföldi csónaka”.

Szó szerinti fordítás

A hold lemegy, a varjú károg, a dér betölti az eget;
A folyó menti juharfák és a halászok fényei szemben állnak bánatos álmommal.
Gusu városfalain kívül, a Hideg-hegyi templomban,
Az éjféli harang hangja eljut az utas csónakjához.

Történelmi és életrajzi háttér

张继 (Zhāng Jì, VIII. század) hírnevét ennek a versnek köszönheti, amely a kínai költészet egyik legismertebb alkotása.

Ez a vers, a 枫桥夜泊 (Fēngqiáo yè bó), „Éjszakai horgony a Juhafa hídjánál”, egy álmatlan éjszakát idéz fel egy csónakon, Szucsou közelében; híressé tette a Hansan-templomot (寒山寺).

Irodalmi elemzés

Szerkezet és forma

Hétszótagú négysoros vers. Az első két sor éjszakai benyomásokat halmoz fel; a második a távolból érkező harang hangjával zárja a verset.

Képek és szimbolizmus

Lemező hold, varjú károgása, dér, halászfények: hideg és magány légköre, ahol minden részlet a utazó mélabúját táplálja.

Mozgás és gesztus

A második négysoros egyetlen „mozgása” hangzó: az éjféli harang, amely áthatja a teret és eléri a csónakot, megtörve a csendet.

Nyelv és hangnem

Sűrű és érzékletes nyelv; a hangnem egy nyugodt szomorúságé, ahol a távoli harang hangja enyhíti a magányt, ugyanakkor hangsúlyozza azt.

Főbb témák

Az utazó magánya

Otthonától távol, a költő egyedül virraszt az éjszaka közepén.

Az éjszakai mélabú

Az éjszaka, a hideg és a szétszórt hangok belső bánatának táját alkotják.

Hang és csend

A távolból felhangzó éjféli harang a csendnek ad mélységet.