Hungarian
English
French
Arabic
Bulgarian
Czech
Danish
German
Greek
Spanish
Finnish
Indonesian
Italian
Hebrew
Japanese
Korean
Dutch
Polish
Portuguese, International
Romanian
Russian
Slovak
Swedish
Thai
Turkish
Ukrainian
Tanuljunk kínaiul: a 9. lecke nyelvtana
A dátum
A magyarhoz hasonlóan a kínai dátum is a legáltalánosabbtól a legpontosabb felé halad:
Az évet úgy mondjuk ki, hogy felsoroljuk a számjegyeit az „év” jelentésű 年 szó előtt.
A 2028 tehát 二零二八年 : „kettő, nulla, kettő, nyolc év”. Nem mondjuk azt, hogy „kétezer-huszonnyolc”.
A hónapokat úgy képezzük, hogy a számjegyet (illetve a 10, 11 és 12 esetén a számot) a „hónap” jelentésű 月 szó elé tesszük:
január: 一月
február: 二月
március: 三月
…
október: 十月
november: 十一月
december: 十二月
Csak az évet mondjuk ki számjegyenként. Ezt jól jegyezze meg.
A hónap napját úgy képezzük, hogy a számjegyet vagy a számot a „nap” jelentésű 日 szó elé tesszük.
Figyelem
Az „ég, nap” jelentésű 天 szó időtartamot jelöl, mint a „három nap szabadság” kifejezésben. Ne tévessze össze a 日 szóval, amely a dátumot jelöli.
A hónap elseje 一日 , a második napja 二日 , a harmincadika 三十日 .
2028. december 21. tehát (a magyarral azonos sorrendben) így írandó: 二零二八年十二月二十一日.
Szóban a hónap napjára gyakran a 号 szót használjuk a 日 helyett: 一月五号 : január 5.
A dátum megkérdezése:
今天几月几日？ Hányadika van ma?
你几号回来？ Hányadikán jössz vissza?
Az időhatározó
A mandarin kínaiban a helyhatározó a cselekvést kifejező ige előtt áll:
她在中国学中文。 Kínában tanul kínaiul.
Ez a mandarin kínai általános szabálya: a határozók az ige elé kerülnek. Először felállítjuk a díszletet, aztán eljátsszuk a jelenetet.
Az időpontot kifejező határozó tehát ugyanezt a szabályt követi:
我今天打电话。 Ma telefonálok.
我明天去看他。 Holnap meglátogatom.
És ha a hely és az idő ugyanabban a mondatban szerepel, melyik kerül előre? Az időt általánosabbnak tekintjük a térnél, ezért az áll elöl.
我明天在你家打电话。 Holnap nálad telefonálok.
Figyelje meg, hogy a kínaiban nincs nyelvtani idő, így igeragozás sincs. Az időt kifejező szavak helyezik a cselekvést a jelenbe, a múltba vagy a jövőbe.
A 什么时候 szerkezet: mikor?
A „mikor?” kínaiul 什么时候 . Mint szinte minden kérdőszó, a válaszszó helyét foglalja el:
你什么时候回家？ Mikor mész haza?
我明天上午回家。 Holnap délelőtt megyek haza.
A 在 és a helyhatározó
Amikor a „lenni” jelentésű 是 igét tanultuk, azt mondtuk, hogy másként használjuk, mint a magyar „van” igét.
Így ha azt akarjuk mondani, hogy valaki „valahol van”, nem a 是, hanem a 在 igét használjuk:
他在北京。 Pekingben van.
A megfelelő kérdőszó a 哪儿 , „hol?”:
她在哪儿？ Hol van?
Ha azt akarjuk mondani, hogy valamit egy bizonyos helyen csinálunk, a helyet a 在 társigével vezetjük be, a cselekvést kifejező ige előtt:
我在中国学中文。 Kínában tanulok kínaiul.
Az időtartam
Az időtartam, az időponttal ellentétben, nem határozó. Ez egy igei kiegészítő, amely az ige után áll.
Ha az igének tárgya van, az időtartam két helyen állhat.
我学汉语两年。 Két évig tanultam kínaiul.
Itt a 学汉语 egy egységet alkot, és az időtartam az egészre vonatkozik.
我学两年汉语。 Két év kínait tanultam.
Itt az időtartam a főnév elé kerül, mint egy mennyiség. A magyarban is mondhatjuk hasonlóan: „két év kínai”.
Kínában mindkét sorrend gyakran hallható. Ne lepődjön meg azonban, ha egy tankönyv csak a másodikat adja meg: sok, külföldieknek írt nyelvtan az elsőt hibásnak tartja (a nyelvhasználat nem nekik ad igazat).
Figyelem
Ez a szabadság nem minden tárgyra érvényes. Ha a tárgy személyes névmás, az időtartam mindig utána áll. Ezt később látni fogjuk.
Hasonlítsa össze:
我学汉语两年。 Két évig tanultam kínaiul.
我学汉语两年了。 Két éve tanulok kínaiul.
我学两年汉语了。 Két éve tanulok kínaiul.
A mondat végi 了 az időtartammal együtt az „óta” gondolatát fejezi ki, mivel a helyzetet a jelenbe hozza. Két nagyon gyakori fordulat, amelyet érdemes változatlanul megjegyezni:
你学汉语几年了？ Hány éve tanulsz kínaiul?
我学汉语三年了。 Három éve tanulok kínaiul.
A párbeszédben:
你回去几天？ Hány napra mész vissza?
我回去半个月。 Fél hónapra megyek vissza.
A 回去 igének nincs tárgya: az időtartam közvetlenül az igét követi.
Egy kicsit nehezebb mondat
你在北京大学读书读几年？ Hány évig tanulsz a Pekingi Egyetemen?
Miért 读书读?
A 读书 ige-tárgy szerkezet: a 读 („olvasni, tanulni”) igét és a tárgyát, a 书 („könyv, tanulmányok”) szót egyesíti.
Az időtartamot az egész után is tehetnénk, a 学汉语两年 mintájára: a 读书几年 érthető volna. A nyelvhasználat azonban nem ezt őrizte meg, mert egy kínai fülének rosszul hangzik (hogy miért megy az egyik, és miért nem a másik? Megint csak a nyelvhasználat). A párbeszéd ezért egy másik, nagyon gyakori megoldást választ: megismétli az igét a tárgy után, hogy ahhoz kapcsolja az időtartamot.
Magyar szemmel ez nehézkesnek tűnik. A kínaiban mégis nagyon természetes fordulat, és gyakran találkozni fog vele.
Van egy harmadik lehetőség is, amely az ige-tárgy szerkezetekre jellemző: az időtartamot az ige és a tárgya közé illesztjük: 读几年书. Az ige-tárgy szerkezeteket a következő leckében részletezzük.
A 半 számnév
A 半 jelentése „fél, fele”.
A számlálószó előtt állva az utána következő dolog felét jelöli:
半个月 : fél hónap
A mértékegység vagy a számlálószó után állva egy felet hozzáad:
一个半月 : másfél hónap
八点半 : 8:30 (fél kilenc)
Előtte vagy utána: az egész jelentés ezen a helyen múlik.
A 会 mint a jövő jele
Láttuk, hogy a 会 jelentése „tudni (valamit csinálni)”. A valószínű jövőt is kifejezi, azt a gondolatot, hogy valami be fog következni. Ez előrelátható jövő, amely a dolgok szokásos menetében várható.
A párbeszédben:
你今年会回法国吗？ Idén hazamész Franciaországba?
我今年会回去。 Idén hazamegyek.
他会来吗？ Eljön?
Ha egy 会-t tartalmazó mondat végére 的-t teszünk, a bizonyosságot hangsúlyozzuk:
他会来的。 Biztosan eljön.
Az egyszerű irányjelölők: 来 és 去
A 来 („jönni”) a beszélőhöz való közeledést, a 去 („menni”) a távolodást jelöli:
他去中国。 Kínába megy. (a beszélők nincsenek Kínában)
他来法国。 Franciaországba jön. (a beszélők Franciaországban vannak)
A 来 és a 去 cselekvést kifejező igékhez is kapcsolódhat: ilyenkor a cselekvés irányát adják meg a beszélőkhöz képest, és egyszerű irányjelölőkké válnak.
我回去。 Visszamegyek. (távolodom)
你回来了！ Visszajöttél! (a beszélő itt van)
A párbeszédben:
我今年会回去。 Idén hazamegyek. (Bai Xue távolodik Pekingtől)
你几号回来？ Hányadikán jössz vissza? (Gao Xiaoyu Pekingben van, és a visszatérését várja)
Ha ebben a szerkezetben a helyet is meg akarjuk adni, a cselekvést kifejező ige és az irányjelölő közé illesztjük:
Példák:
我回中国去。 Visszamegyek Kínába.
他回我家来。 Visszajön hozzánk.
Megjegyzés: a „hazamenni” egyszerűen 回家 :
我下午六点回家。 Délután hatkor megyek haza.
