A 4. lecke nyelvtana

Tanuljunk kínaiul: a 4. lecke nyelvtana

„Mennyi, hány” a 多 és a 几 szóval

A kínaiban kétféleképpen kérdezhetjük meg, hogy „mennyi”, a szövegkörnyezettől és a várt válasz nagyságától függően.

1. 多 duō melléknévi ige előtt

A 大 dà melléknévi ige jelentése „nagy”, mind méretre, mind életkorra.
中国很大。 Zhōngguó hěn dà. Kína nagy.
大人: a felnőttek.

Figyelem: az „öreg” kínaiul 老 lǎo, nem 大.

A „sok, számos” jelentésű 多 duō szót „mennyi?”-nek is fordíthatjuk, ha melléknévi ige előtt áll:
中国人很多。 Zhōngguó rén hěn duō. A kínaiak sokan vannak.
你多大？ Nǐ duō dà? Hány éves vagy? (szó szerint „mennyire vagy nagy?”)

A 多 ilyen használatával olyan kérdéseket tehetünk fel, amelyek kínaiul teljesen természetesek, és magyarul a „mennyire” szóval jól visszaadhatók:
她多美？ Tā duō měi? „Mennyire szép?”
他多好？ Tā duō hǎo? „Mennyire kedves?”

A 你多大？ kérdésre ige nélkül válaszolunk:

Példa: „17 éves vagyok” kínaiul 我十七岁。 Wǒ shíqī suì.

A 岁 suì csak az életkor éveinek kifejezésére szolgál.

2. 几 jǐ

Gyereknek azt is mondhatjuk: 你几岁？ Nǐ jǐ suì?
Valójában a 几 jǐ kérdőszót akkor használjuk, ha a választ nagyjából tíznél kisebbre becsüljük. Afölött egy másik, a 多 duō szóra épülő kérdőszót használunk, ezt később tanuljuk meg.

A számok képzése 99-ig

A 0-tól 10-ig terjedő számokat a szókincsben tanulta meg. Semmi nehézség nincs bennük, kivéve a nulla írását: 零 líng. Írják így is: 〇; ez egyszerűbb, de kevésbé hagyományos. A HSK vizsgán a nulla 零 alakban szerepel, ezért ezt a formát kell elsajátítani.

A kínaiak az arab számokat is használják, sőt nagyon gyakran. A kínai számok azonban továbbra is mindennaposak, ezért ismerni kell őket.

10 után a sor logikus:
11 十一
12 十二
13 十三
…
19 十九
Aztán 20 二十
21 二十一
22 二十二
és így tovább.

Nagyon egyszerű. Csak egy dologra kell figyelni: 10 és 19 között nem teszünk elé „egyet”. Se 一十, se 一十一.

Az állító-tagadó kérdés

Megismertük az eldöntendő kérdést, amelyet a mondat végi 吗 ma-val képezünk, és a kiegészítendő kérdést, amelyet kérdőszóval képezünk (谁？ shéi?, 什么？ shénme?).

Az eldöntendő kérdést másképp is feltehetjük: megkettőzzük az igét, és a két alak közé tagadószót teszünk.

Így a 吗 ma-s kérdést:
他是老师吗？ Tā shì lǎoshī ma? Ő tanár?
ugyanúgy mondhatjuk így is:
他是不是老师？ Tā shì bú shì lǎoshī? Ő tanár?

Ez az állító-tagadó kérdés.

Mi a különbség akkor a 吗 ma-s kérdéshez képest? Kettő van, egy kisebb és egy nagyobb horderejű:

• a kisebb: az állító-tagadó forma kicsit gyakoribb a beszélt nyelvben, a 吗 ma-s kérdés kicsit gyakoribb az írott nyelvben;
• a nagyobb: az állító-tagadó formában nem használhatunk határozószót (很，也).

Így ez a mondat helyes:
她也姓李吗？ Tā yě xìng Lǐ ma? Neki is Li a családneve?
ez viszont hibás:
她也姓不姓李？ Tā yě xìng bú xìng Lǐ?

Utolsó megjegyzés: ha az ige kétszótagú, mint a 高兴 gāoxìng („elégedett”) vagy a 客气 kèqi („udvarias”), általában csak az első ige első szótagját tartjuk meg. Ez nem kötelező.
她高不高兴？ Tā gāo bù gāoxìng? Elégedett?
de nyugodtan mondhatjuk így is:
她高兴不高兴？ Tā gāoxìng bù gāoxìng? Elégedett?

Példa a párbeszédből:
你是不是中学老师？ Nǐ shì bú shì zhōngxué lǎoshī? Középiskolai tanár vagy?

A melléknév a főnév előtt

A kínaiban a melléknév, illetve a jelző mindig megelőzi a jelzett főnevet, akárcsak a magyarban. Ez a 的 partikula logikája (jelző + 的 + jelzett szó), azzal a különbséggel, hogy a 的 összehasonlítást sugall: elkülöníti a dolgot a csoport többi tagjától.

Példák a párbeszédből:
中学老师 zhōngxué lǎoshī: középiskolai tanár (szó szerint „középiskola tanár”)
大学老师 dàxué lǎoshī: egyetemi tanár

A 的 partikulával:
中学的老师 zhōngxué de lǎoshī: középiskolai tanár, ha meg akarjuk különböztetni a többi iskolatípus tanáraitól.

Itt is ugyanazt a sorrendet látjuk, mint a magyarban: a jelző (中学 vagy 大学) a jelzett szó (老师) elé kerül. Ezt a reflexet érdemes korán kialakítani, minden szinten hasznát veszi.