A tisztálkodás és a szépség

A mosakodás kínaiul 洗澡 xǐzǎo, és a két írásjegy szinte ugyanazt mondja: 洗 „mosni”, 澡 „a testet mosni”. A második alig lép ki ebből a szóból és a családjából: 澡堂 zǎotáng, a közfürdő, vagy 泡澡 pàozǎo, szó szerint „ázni a fürdőben” ⟶ kádfürdőt venni, és elnyúlni benne. Figyelem: a 洗澡 nem mondja meg, hogy zuhanyozunk vagy fürdünk. A kínai nem dönt, és a legtöbb lakásban a kérdés fel sem merül, csak zuhany van. A tisztálkodás többi része is ugyanarra a 洗 írásjegyre épül: megmossuk az arcunkat (洗脸), a kezünket (洗手), a fejünket (洗头), este pedig a lábunkat (洗脚), amelyet sok kínai lefekvés előtt forró vízben áztat, a hagyományos orvoslás tanácsára.

Északon, ahol a régi lakásokban nem volt fürdőszoba, az emberek a 澡堂 nevű közfürdőbe jártak. Ott egy 搓澡工 cuōzǎogōng dörzsölte le a bőrüket lószőr kesztyűvel; a 搓 azt jelenti: „a tenyér között dörzsölni”. Ezek a környékbeli fürdők a fürdőszobák elterjedésével sokat visszaszorultak, bár teljesen nem tűntek el. A 搓澡 szó viszont meg sem mozdult.

A kefe 刷. A 刷牙 shuāyá „fogat súrolni” fordítva 牙刷 yáshuā „fog + kefe” ⟶ a fogkefe: ugyanaz az írásjegy ige vagy főnév, attól függően, hol áll. Csakhogy a 刷 kiszökött a fürdőszobából. A 刷卡 shuākǎ, „kártyát súrolni” ⟶ kártyával fizetni, a résen áthúzott kártya mozdulatából ered. A 刷屏 shuāpíng, „képernyőt súrolni” ⟶ elárasztani a közösségi médiát. A 刷新 shuāxīn, „újjá súrolni” ⟶ frissíteni egy oldalt, vagy rekordot dönteni. Még azt is mondják: 刷脸 shuāliǎn, „arcot súrolni” ⟶ arcfelismeréssel fizetni. A fogkefétől mindenhová el lehet jutni.

A haj klasszikus csapdát rejt. Az egyszerűsített írásban a 发 két írásjegyet egyesít, amelyeknek semmi közük nem volt egymáshoz: 髮 „haj”, olvasata fà, és 發 „kibocsátani, elindulni”, olvasata fā. Innen a 理发 lǐfà, a 理 „rendbe tenni” írásjeggyel ⟶ hajat vágatni, a 发型 fàxíng vagy a 假发 jiǎfà „hamis haj” ⟶ paróka, de a 发财 fācái „meggazdagodni”. A 头发 tóufa szóban a szótag semleges tónusú, ami nem segít. Jegyezze meg egyszerűen, hogy a haj negyedik tónusú. Az interneten a fodrász neve Tony老师, „Tony tanár úr” (hogy miért éppen Tony, azt senki sem tudta megmondani nekem).

A 24. mondat, 身体发肤，受之父母, a 孝经 Xiàojīng, A gyermeki tisztelet könyve első mondata: a testünket, a hajunkat és a bőrünket a szüleinktől kaptuk, nem merjük megsérteni őket. Kétezer éven át a férfiak ezért hosszú hajat viseltek, kontyba tűzve. 1645-ben a mandzsuk rákényszerítették a saját hajviseletüket: borotvált homlok és hosszú copf a háton, a 辫子 biànzi. A jelszó brutális volt: 留头不留发，留发不留头 liú tóu bù liú fà, liú fà bù liú tóu, „aki megtartja a fejét, elveszti a haját, aki megtartja a haját, elveszti a fejét” (lásd: Qing-dinasztia). A copf a császársággal együtt eltűnt, a szó megmaradt: 抓辫子 zhuā biànzi, „copfnál fogva megragadni” ⟶ rajtakapni valakit egy hibán.

A hajról szóló szólások gyakran erőszakosak. A 怒发冲冠 nù fà chōng guān, „a harag a sapkának feszíti a hajat”, a 史记 című műből származik: Lin Hsziang-zsu, kezében a jádekoronggal, amelyért Csin királya nem akart fizetni, egy oszlophoz hátrál, a haja égnek áll a dühtől. Jüe Fej 满江红 című verse tette híressé (máig vitatják, hogy valóban Jüe Fej írta-e). A 千钧一发 qiān jūn yí fà harmincezer fontot függeszt egyetlen hajszálra, mert egy 钧 harminc fontot ért. A 披头散发 pī tóu sàn fà, a szétzilált haj pedig a rendetlenség képe: Konfuciusz szemében a barbároké volt (lásd A kiegészítők és a hagyományos viseletek című oldalt).

Sminkelni kínaiul 化妆 huàzhuāng: 化 „átalakítani”, 妆 „ékesség”. Vigyázat a 化装 homofónnal, amelyben a 装 „jelmez” ⟶ beöltözni, jelmezt ölteni. Ugyanaz a hangzás, ugyanaz a tónus, és egészen más buli. Sminket lemosni: 卸妆 xièzhuāng, „lerakni az ékességet”, azzal a 卸 írásjeggyel, amellyel a teherautót is lerakodják (卸货 xièhuò). A smink nélküli arc 素颜 sùyán, a 素 pedig eredetileg a nyers, még festetlen selymet jelentette. Márpedig éppen festékről és fehér alapról beszél Ce-hszia és Konfuciusz a 25. mondatban: Ce-hszia egy verset idéz (巧笑倩兮，美目盼兮), Konfuciusz így felel: 绘事后素 huì shì hòu sù, amit Couvreur így fordít: „Mielőtt festenénk, fehér alapra van szükség” (lásd 3. fejezet Konfuciusz beszélgetéseiből). Csakhogy a kommentátorok nem mind így olvassák a mondatot, és van, aki a fehéret a színek után teszi. Nem egyszerű kérdés.

A 画眉 huàméi, „szemöldököt festeni”, egy énekesmadár neve is, az énekes álszajkóé (Garrulax canorus), a fehér csík miatt, amely szemöldökként öleli körül a szemét. A Han-korban Csang Csang, a főváros prefektusa, minden reggel maga rajzolta meg a felesége szemöldökét. Feljelentették a császárnál. A válasza fennmaradt: a hálószobában, házastársak között, meghittebb dolgok is történnek, mint a szemöldökrajzolás. A császár nem firtatta tovább, de Csang Csang soha nem kapott magas hivatalt.

A 23. mondat szintén a 史记 című műből való: 士为知己者死，女为悦己者容, „a férfi azért hal meg, aki megérti őt, a nő annak szépíti magát, aki szereti”. Jü Zsang mondja, mielőtt megpróbálja megbosszulni meggyilkolt urát. A 容, „arc”, itt ige: rendbe tenni az arcát. Ma a 悦己 kifejezést szívesen olvassák úgy, hogy „örömet szerezni önmagának”: a nő önmagáért szépül, és a kozmetikai reklámok nem hagyták ki az alkalmat (nem tudom, ki indította el ezt az olvasatot, de elterjedt). Aki kicsit túlzásba viszi a szépítkezést, azt hallja: 臭美 chòuměi, szó szerint „büdös szép” ⟶ hiú, piperkőc, ugratásképpen. A 美白 měibái, a bőr fehérítése pedig arra a közmondásra felel, amelyet A külső megjelenés című oldal idéz.

A kínai ékszer par excellence a 玉 yù, a jáde. A Szertartások könyve a nemes ember erényét a jádéhoz hasonlítja, és sokan ma is hiszik, hogy véd (16. mondat): az eltörő jádekarperec állítólag magára vette a viselőjének szánt balszerencsét. A 翡翠 fěicuì, a jadeit, eredetileg a jégmadár neve, 翡 a vörös, 翠 a zöld tollazatért; a Burmából érkező kő a madár színeiről kapta a nevét. A 长命锁 chángmìngsuǒ, „a hosszú élet lakata”, a csecsemők nyakába kerül, hogy az élethez kösse őket. És a 戒指 jièzhi, a gyűrű? A 戒 jelentése „óvakodni, figyelmeztetni”. Azt mesélik, hogy a palotában a gyűrű jelezte, ha egy ágyas nem szolgálhatta a császárt. A magyarázat szép, de nem vagyok biztos benne, hogy igaz.

Marad a fém. A 眼镜 yǎnjìng „a szemek tükrei”, a 镜 pedig a fém gyököt viseli, mert a régi tükrök csiszolt bronzból készültek. A 墨镜 mòjìng, a sötét szemüveg, szó szerint „tintaszemüveg”, a 老花镜 lǎohuājìng, az olvasószemüveg pedig a „kortól virágos szemek” szemüvege, amelyek előtt minden elmosódik. A 表 a 手表 shǒubiǎo szóban a 錶 egyszerűsített alakja: fém gyök plusz „mutatni”. Karórát gond nélkül lehet ajándékozni. Faliórát ajándékozni viszont, 送钟 sòng zhōng, úgy hangzik, mint 送终 sòngzhōng, „elkísérni egy haldoklót”. Kerüljük.

Kattintson az oldal bármelyik írásjegyére: a vonássorrendje vonásról vonásra megjelenik, a nyíllal, amely a húzás irányát adja.