Az óra, a napok és a dátumok

Az idő kínaiul 时间 shíjiān: 时 „pillanat” + 间 „köz, időköz” ⟶ az idő, az is, amelyik múlik, és az is, amelyikkel rendelkezünk. A 时 hagyományos alakja 時, bal oldalán a Nap jelével 日: az időt először az égről olvasták le. Ez az oldal annál marad, ami egy óráról és egy naptárról leolvasható: az óra, a napok, a hét, a hónapok, a dátumok. Az évszakok ezen az oldalon vannak: Az időjárás, az életkor és a születésnap pedig ezen: Az élet szakaszai. Az időtartam, a gyakoriság és a holdnaptár külön oldalt kap.

A magyar „óra” két dolgot jelent, amelyeket a kínai szétválaszt. Az óra, amelyet a számlap mutat, 点 diǎn, szó szerint „pont”: 三点 sān diǎn, három óra van. Az óra, amely eltelik, 小时 xiǎoshí: 三个小时 sān ge xiǎoshí, három órán át. Ugyanez a felosztás a percnél: 分 fēn a számlapon, 分钟 fēnzhōng az időtartamra. A 小时 azt jelenti, „kis óra”, és ez nem költői kép: a régi kínai óra, a 时辰 shíchen, kettőt ért a mieinkből (20. mondat). Amikor megérkeztek a nyugati órák, az ő órájuk volt a kicsi. A 点 szót általában az éjszakai őrségek alatt leütött jelzésekhez kötik, de ebben nem vagyok száz százalékig biztos.

A negyedóra, 刻 kè, „rovátka”: az, amelyet a vízóra mérőpálcájába véstek. Naponta száz volt belőle, mindegyik valamivel rövidebb egy negyedóránál; a Csing-korban, a jezsuiták óráival, a számuk kilencvenhatra változott, és a 刻 azóta pontosan tizenöt perc. Azt mondják, 三点一刻 sān diǎn yí kè és 三点三刻 sān diǎn sān kè, de „két negyed” soha: az 三点半 sān diǎn bàn. Ha néhány perc hiányzik az egész órához, előbb azt mondják meg, ami hiányzik: 差五分九点 chà wǔ fēn jiǔ diǎn, szó szerint „öt perc hiányzik a kilenc órához” (9. mondat).

A nap a 午 wǔ, a nap közepe köré rendeződik: 上午 shàngwǔ „a dél fölött” ⟶ délelőtt, 下午 xiàwǔ „a dél alatt” ⟶ délután. A magyarnak itt könnyű dolga van, mert a reggelt és a délelőttöt ő is megkülönbözteti. A 早上 zǎoshang a reggel, a nap eleje, nyolc vagy kilenc óráig; a 上午 délig tart. A „hajnali három” pedig sem az egyikkel, sem a másikkal nem mondható, hanem a 凌晨 língchén szóval. A határ a 早上 és a 上午 között nem rögzített (emberenként változik, és egy kicsit vidékenként is). Ami pedig a déli pihenőt, a 午休 wǔxiū idejét illeti, azt komolyan veszik: sok iskolában és irodában alszanak.

A napokat a mai naptól, 今天 jīntiān, számolják. A holnapután 后天 hòutiān, „a hátsó nap”, a tegnapelőtt 前天 qiántiān, „az elülső nap”. Ez eléggé megzavarja a magyar anyanyelvűt, aki a jövőt maga előtt látja. A szokásos magyarázat az, hogy az ember a múlt felé néz, hiszen azt ismeri, a jövő pedig a háta mögül érkezik. Nem tudom, mennyit ér, de segít megjegyezni. Az idő felülről lefelé is folyik: 上个星期 shàng ge xīngqī, a „fenti” hét a múlt hét, 下个星期 xià ge xīngqī pedig a jövő hét.

A hétnapos hét behozott dolog. A neve, 星期 xīngqī, azt jelenti, „a csillagok időszaka”: a Nap, a Hold és az öt bolygó, amelyekről a japánban ma is a napokat nevezik. A kínai inkább megszámozta őket (nekünk ez nem is olyan idegen, a kedd a kettőből lett): 星期一 xīngqīyī hétfő, 星期二 xīngqī’èr kedd, egészen 星期六 xīngqīliù szombatig. „Hetedik nap” nincs: a vasárnap 星期天 xīngqītiān vagy 星期日 xīngqīrì. Ezt a sort két másik kettőzi meg. A 礼拜 lǐbài, „istentisztelet”, a misszionáriusoktól ered, és a beszélt nyelvben máig nagyon gyakori; a 周 zhōu, „körforgás”, inkább írott (周一 zhōuyī, 周末 zhōumò). Mindhármat mindenütt megértik. A hét előtt a hónapot három tíznapos szakaszra osztották, és ebből maradt meg a 上旬 shàngxún, a 中旬 zhōngxún és a 下旬 xiàxún, amelyeket nap mint nap olvasni a sajtóban.

A hónapoknak nincs nevük, csak számuk: 一月 yīyuè január, 十月 shíyuè október. Vigyázat, nem tévesztendő össze az 一月, a január, és az 一个月 yí ge yuè, az egy hónap. A dátum a legnagyobbtól a legkisebb felé halad, 年月日 nián-yuè-rì: év, hónap, nap, pontosan úgy, ahogy magyarul is írjuk. A hónap napját szóban 号 hào jelöli, írásban 日 rì. Az évszámot számjegyenként olvassák, 一九九八年 yī jiǔ jiǔ bā nián (12. mondat), az évtizedeket pedig a 年代 niándài szóval számolják: 八十年代 bāshí niándài, a nyolcvanas évek.

Egész Kína a 北京时间 Běijīng shíjiān, a pekingi idő szerint él (19. mondat). Pedig az ország öt időzónán nyúlik át, és 1949 előtt hivatalosan is öt volt. Hszincsiangban télen az óra szerint tíz körül kel fel a nap; mellette egy helyi idő is használatban van, két órával eltolva, és találkozó megbeszélésekor jobb megkérdezni, melyikről van szó. A hivatali munkaidő viszont elfér négy írásjegyben: 朝九晚五 zhāo jiǔ wǎn wǔ, „reggel kilenc, este öt” (22. mondat). Az egyhetes szünet kedvéért áthelyezett hétvégékről ezen az oldalon van szó: Az ünnepek.

Két Tang-kori verssor zárja a listát. Csang Csié a szucsoui Hansan-templom éjféli harangját szólaltatja meg (23. mondat); már a Szung-korban a szemére vetették, hogy templomban ilyenkor nem harangoznak, és a vita jó ideig foglalkoztatta az írástudókat. Li Sang-jiné a lenyugvó napot nézi (24. mondat). Az utolsó mondat Konfuciusztól való: aki reggel megértette az Utat, este meghalhat (25. mondat, lásd: 4. fejezet Konfuciusz beszélgetéseiből). A reggel itt 朝 zhāo, az este 夕 xī, a klasszikus nyelv két szava, amelyek a 朝九晚五 kifejezésben és a 夕阳 xīyáng szóban is megvannak. Órarendhez ennek semmi köze.

Kattintson az oldal bármelyik írásjegyére: a vonássorrendje vonásról vonásra megjelenik, a nyíllal, amely a húzás irányát adja.