A 3. lecke nyelvtana

Tanuljunk kínaiul: a 3. lecke nyelvtana

Ebben a leckében a „lenni” jelentésű 是 igével, a 什么 és a 谁 kérdőszóval, a 的 jelzői partikulával, a kínai nevek felépítésével, valamint a 学生 és a 同学 közötti különbséggel foglalkozunk.

---

A „lenni” jelentésű 是 ige

A „lenni” jelentésű 是 shì igét másként használjuk, mint a magyar „van” igét, és jóval ritkábban, mint gondolnánk.

Emlékszik az 1. és a 2. leckében tanult melléknévi igékre?

Ezek a 好 hǎo „jó, jól van”, a 客气 kèqi „udvarias” és a 高兴 gāoxìng „elégedett, boldog”. Ez a lecke egy újabbal bővíti a sort: 老 lǎo „öreg”.

Két szabályt jegyezzen meg ezekről az igékről:
1. állító mondatban összehasonlító értelmük van. Példa: 他老， „Ő öreg, míg…”. Az összehasonlítás megszüntetéséhez hozzátesszük a 很 hěn határozószót: 他很老。 „Ő (nagyon) öreg.”
2. a melléknévi igék már magukban foglalják a „lenni” igét. Ezért melléknévi ige elé soha nem teszünk 是 shì-t.

A következő mondat tehát hibás: 他是老。
Mégis ez az egyik legmakacsabb hiba a kínait tanulók körében. Még harmadéves diákoknál is javítom.

A 是 tehát csak főnevekkel használatos:
他是老师。 Tā shì lǎoshī. Ő tanár.
他是谁？ Tā shì shéi? Ki ő?
她是我的同学。 Tā shì wǒ de tóngxué. Ő az osztálytársam.

---

A kiegészítendő kérdés: 什么 és 谁

Korábban már megismerkedtünk az eldöntendő kérdéssel, amelyre igennel vagy nemmel válaszolunk. Úgy képezzük, hogy a mondat végére 吗 ma-t teszünk.
Példa: 你是老师吗？ Nǐ shì lǎoshī ma? Tanár vagy?

A kiegészítendő kérdésre nem lehet igennel vagy nemmel válaszolni: információt kér. Ilyenkor kérdőszavakat használunk.

Íme a lecke két kérdőszava:

A 什么 shénme jelentése „mi”, „milyen”. Tárgyakra vagy fogalmakra vonatkozik.
A 谁 shéi jelentése „ki”. Személyekre vonatkozik.

A kiegészítendő kérdésekről ezt kell megjegyezni: nincs alany-ige csere, és a kérdőszó pontosan a válaszszó helyén áll. Ez nagyon kényelmes: a kérdés és a válasz szerkezete szinte teljesen azonos.

他是谁？ Tā shì shéi ? Ki ő?
他是李老师。 Tā shì Lǐ lǎoshī. Ő Li tanár úr.

你叫什么名字？ Nǐ jiào shénme míngzi ? Mi a neved?
我叫月月。 Wǒ jiào Yuèyue. A nevem Yueyue.

---

A 他 és a 她 személyes névmás

A kínaiban a férfira és a nőre utaló „ő” kiejtése pontosan ugyanaz: tā, akárcsak a magyarban. Írásban azonban két különböző írásjegy jelöli őket:

他 tā: ő (férfi)
她 tā: ő (nő)

Ez az írásbeli megkülönböztetés a kínai nyelv történetében új keletű: a 20. század elejéről származik, az európai nyelvek hatására. Szóban csak a szövegkörnyezetből derül ki, kiről van szó. Sok nyelv beszélőit ez eleinte zavarja, a magyar anyanyelvűnek viszont ismerős: a magyar „ő” is ugyanígy működik.

Az eddig tanult személyes névmások összefoglalása:
我 wǒ: én
你 nǐ: te
他 tā: ő (férfi)
她 tā: ő (nő)
我们 wǒmen: mi
你们 nǐmen: ti
他们 tāmen: ők (férfiak vagy vegyes csoport)
她们 tāmen: ők (nők)

---

A 的 jelzői partikula

A 的 de jelzői partikula. A jelzőt, vagyis a kiegészítő információt köti össze a jelzett szóval, azzal, amiről beszélünk:

Példa: 老师的名字 lǎoshī de míngzi: a tanár neve. Amiről beszélünk, az egy név (名字), de nem akármelyik. A jelző pontosítja, hogy melyik: a tanáré, nem pedig valaki másé.

Gyakran „birtokos” partikuláról beszélnek. Ez leegyszerűsítés: a birtoklás csak a jelzői viszony egyik különleges esete. A jelző ráadásul nemcsak egyetlen szó lehet, hanem egy egész mondat is, amelyet magyarul legtöbbször vonatkozó mellékmondattal vagy melléknévi igenévvel adunk vissza.

Például: 叫月月的学生: a Yueyue nevű diák vagy diákok.

Figyelje meg, hogy a sorrend ugyanaz, mint a magyarban: előbb a birtokos, aztán a birtok. Ez döntő a hasonló szócsoportok megkülönböztetésében:
老师的学生 lǎoshī de xuéshēng: a tanár diákjai
学生的老师 xuéshēng de lǎoshī: a diákok tanára

Ugyanez a módszer a személyes névmásokkal is működik, így fejezzük ki a birtokos viszonyt (a magyarban ezt birtokos személyjel jelöli):
我的: az én … (-m)
你的: a te … (-d)
他的: az ő … (-a, -e; egy férfié)
她的: az ő … (-a, -e; egy nőé)

Például:
我的老师 wǒ de lǎoshī: a tanárom
她的同学 tā de tóngxué: az osztálytársa (egy nőé)

A jelzett szó el is maradhat, ha odaértjük vagy ismeretlen. Ilyenkor a birtokos szerkezetből birtokos névmás lesz:
我的: az enyém
李老师的 Lǐ lǎoshī de: Li tanár úré

---

A kínai nevek felépítése

A kínaiban a családnév (姓 xìng) mindig megelőzi az utónevet (名字 míngzi), pontosan úgy, mint a magyarban.

Példa: 李明 Lǐ Míng, ahol a 李 a családnév, a 明 pedig az utónév.

A családnevek egyetlen írásjegyből állnak, kivéve néhány ritka, kétírásjegyű nevet. Az utónevek egy vagy két írásjegyből állnak.

Ha udvariasan szólítunk meg valakit, a családnevét és utána egy címet mondunk:
李老师 Lǐ lǎoshī: Li tanár úr
王先生 Wáng xiānsheng: Wang úr

---

A 学生 és a 同学 közötti különbség

A 学生 xuéshēng jelentése „diák, tanuló, hallgató”. Ez az általános szó arra, aki tanul.
Példa: 他是学生。 Tā shì xuéshēng. Ő diák.

A 同学 tóngxué jelentése „osztálytárs”. Szó szerint 同 „ugyanaz” és 学 „tanulni” ⟶ akik együtt tanulnak. A szó tehát kapcsolatot feltételez a személyek között.
Példa: 她是我的同学。 Tā shì wǒ de tóngxué. Ő az osztálytársam.

Másként fogalmazva: a 学生 státuszt jelöl, a 同学 kapcsolatot. A tanár a 同学 szóval szólítja meg a diákjait, gyakran többes számban: 同学们 tóngxuémen.

A 同学 címként is szolgál, ugyanúgy, mint a tanár, az úr vagy az asszony: 李同学 „Li diák”.

Ebben a használatban könnyen felismerhető, hiszen ilyenkor családnév áll előtte.