A 3. lecke írásjegyei

是 shì: lenni (valaki, valami)
Az írásjegy írásmódja:

Grafikai komponensek: 日 nap; 𤴓 a 正 változata: egyenes, helyes.
Etimológia: A 是 shì két részből áll: felül a 日 rì komponens, jelentése „nap” (az égitest és a nap mint időegység), alul a 正 (zhèng) komponens, jelentése „egyenes” vagy „helyes”. A régi írásokban a 是 eredetileg az igazság vagy a helyesség gondolatát fejezte ki, ebből fejlődött ki egy állapot vagy létezés megerősítésének jelentése.

他 tā: ő (férfi)
Az írásjegy írásmódja:

Grafikai komponensek: 亻 ember; 也 vipera vagy váza.
Etimológia: A 他 tā írásjegy eredetileg a kígyót jelentő 它 tā írásjegy hangalak szerinti kölcsönzése. Később hozzáadták az ember komponensét (亻), így jött létre a 佗 írásjegy. A 他 ennek egy változata, és ez a változat maradt fenn.

她 tā: ő (nő). Kiejtése ugyanaz, mint a férfira utaló „ő”-é (a beszélt kínai, akárcsak a magyar, itt nem tesz különbséget), de az írásjegy más: a bal oldali komponens a nőé.
Az írásjegy írásmódja:

Grafikai komponensek: 女 nő; 也 vipera vagy váza.
Etimológia: A 20. század előtt a nőre utaló „tā” névmásnak nem volt külön írásjegye. Ezt az írásjegyet azért alkották meg, hogy a modern írott nyelvben jelöljék a nemek közötti különbséget: a férfira utaló 他 tā írásjegy bal oldalán az ember komponensét (亻) a nő komponensére (女) cserélték.

的 de: jelzői partikula (lásd a nyelvtant)
Az írásjegy írásmódja:

Grafikai komponensek: 白 fehér; 勺 kanál.
Etimológia: A 的 bal oldalán a 白 (fehér), jobb oldalán a 勺 (kanál) áll. Együtt eredetileg a fényes világosságot fejezték ki, amely segít az embereknek abban, hogy felismerjék és megragadják a körülöttük lévő dolgokat. Átvitt értelemben a céltábla közepét jelentette. Egyes szavakban ma is megtalálható ebben a jelentésben, ilyenkor a kiejtése dì.

叫 jiào: hívják (valahogy), nevezni
Az írásjegy írásmódja:

Grafikai komponensek: 口 száj; 丩 két összekötött zsinór.
Etimológia: A 叫 jiào írásjegyet a száj (口) alkotja, amely a hangokat vagy a beszéd cselekvését jelöli, valamint a 丩 (jiū) fonetikus rész, amely a kiejtésre utal. A 丩 jiū eredetileg két összekötött zsinórt ábrázolt.

什 shén: önmagában nincs jelentése. 什么 shénme: mi?

Az írásjegy írásmódja:

Grafikai komponensek: 亻 ember; 十 tíz.
Etimológia: A 什 shén vagy shí egy gyökből és egy fonetikus részből álló írásjegy. Bal oldalán az ember gyöke (亻, a 人 „ember” változata), jobb oldalán a 十 (shí, „tíz”) fonetikus rész áll. A 什 eredetileg egy 10 katonából álló csoportot jelölt.

么 me: önmagában nincs jelentése. 什么 shénme: mi?

Az írásjegy írásmódja:

Grafikai komponensek: 厶 magán, személyes.
Etimológia: A 么 me vagy ma egyszerűsített írásjegy, amelyet főleg kérdőszavakban használunk, például a 什么 („shénme”, „mi” vagy „milyen”) szóban. A hagyományos 麼 írásjegy egyszerűsítése. Ez az írásjegy a 麻 má (kender) fonetikus elemből és a 幺 yāo („nagyon vékony fonal”) elemből áll. A 麼 eredeti jelentése „vékony, finom” volt. Ma a 么 írásjegyet főleg kérdő kifejezésekben és köznyelvi szavakban használjuk.

谁 shéi: ki?

Az írásjegy írásmódja:

Grafikai komponensek: 讠 beszéd; 隹 rövid farkú madár.
Etimológia: A 谁 shéi (vagy shuí) a 誰 egyszerűsített alakja. A beszéd gyökéből (讠, a 言 egyszerűsítése, jelentése „beszéd” vagy „nyelv”) áll, amely a kommunikációval vagy a kérdésekkel való kapcsolatra utal, valamint a 隹 zhuī fonetikus részből, amely egy rövid farkú madarat ábrázol, és itt fonetikus komponensként szolgál.

老 lǎo: öreg, idős

Az írásjegy írásmódja:

Grafikai komponensek: 耂 fejdísz; 匕 kanál.
Etimológia: A 老 lǎo piktogram, amely egy botra görnyedő, hosszú hajú idős embert ábrázol.

师 shī: (mester), önállóan nem használjuk. A „mester” szó kínaiul 师父 shīfu

Az írásjegy írásmódja:

Grafikai komponensek: 刂 kés (a 刀 függőleges változata); 一 egy; 巾 szövet, sál, turbán.
Etimológia: A 师 shī ideogram. A 師 egyszerűsítése, amely két elemből áll: bal oldalon a 𠂤 komponens, amely egy kis dombot ábrázol; jobb oldalon a 帀 zā, amelynek jelentése „körülvenni” volt. Az eredeti írásjegy a tábort körbejáró katonák csoportját jelölte. Átvitt értelemben a 师 a mester vagy tanító, egy adott terület tekintélyes alakjának megnevezésévé vált.

同 tóng: hasonló, azonos

Az írásjegy írásmódja:

Grafikai komponensek: 冂 fordított doboz; 一 egy; 口 száj.
Etimológia: A 同 tóng ideogram. Két elemből áll: felül a 凡 fán („mind, együtt”) komponens, belül a 口 kǒu írásjegy, jelentése „száj” vagy „nyílás”. Együtt azt a gondolatot idézik, hogy több embert egyetlen hang egyesít. Átvitt értelemben a 同 jelentése „együtt”, „azonos” vagy „hasonló” lett.

学 xué: tanulni
Az írásjegy írásmódja:

Grafikai komponensek: ⺍ kicsi; 冖 tető; 子 gyermek.
Etimológia: A 学 xué ideogram. A hagyományos 學 írásjegy kulcsot ad a felépítés megértéséhez. Két kéz (臼) alkotja, amelyek számolópálcikákat (爻) fognak közre, továbbá a tető (冖 mì) és a gyermek (子 zǐ). Együtt az írásjegy tető alatti gyermekeket idéz, vagyis a tanulásnak szentelt hely gondolatát. Az egyszerűsített 学 megőrzi ezt a jelképrendszert, de a tetőt leegyszerűsíti, és néhány vonást elhagy.

请 qǐng: meghívni, kérem
Az írásjegy írásmódja:

Grafikai komponensek: 讠 a beszéd; 青 qīng kékeszöld.
Etimológia: A 请 qǐng fonetikus-szemantikus írásjegy. A beszéd komponenséből (讠) áll, amely a meghívás gondolatát adja, és a 青 qīng (kékeszöld) fonetikus komponensből.

问 wèn: kérdezni, kérdés

Az írásjegy írásmódja:

Grafikai komponensek: 门 ajtó; 口 száj.
Etimológia: A 问 wèn (a 問 egyszerűsített alakja) a 门 mén (ajtó) és a 口 kǒu (száj) komponensekből áll. Eredetileg a ház bejáratánál történő kérdezősködést ábrázolta. Átvitt értelemben a „kérdezni”, „kérni” jelentést vette fel.

名 míng: (keresztnév)

Az írásjegy írásmódja:

Grafikai komponensek: 夕 alkony; 口 száj.
Etimológia: A 名 míng két részből áll: alul a száj komponense (口), amely a nyelvhez, illetve a beszédhez kapcsolódik, felül a 夕, amely a holdat vagy az éjszakát ábrázolta, ma pedig az alkonyatot jelöli. Az ókori Kínában gyakran alkonyatkor tartott szertartásokon adtak nevet, innen ered a kapcsolat az éjszakával. Az írásjegy így valakinek hivatalos vagy rituális keretek között történő elnevezését jelképezi.

字 zì: írásjegy
Az írásjegy írásmódja:

Grafikai komponensek: 宀 tető; 子 gyermek.
Etimológia: A 字 zì két elemből áll: felül a tető (宀), amely menedéket vagy házat jelöl, alul a 子 zǐ fonetikus komponens, jelentése „gyermek”. Az ókori kínai kultúrában a gyerekeket hagyományosan otthon tanították írni. Így a 字 az írott jel gondolatát idézi, a tető alatt tanuló gyermekekkel összefüggésben.

明 míng: (fény, világosság, a Ming-dinasztia neve, 1368–1644)

Az írásjegy írásmódja:

Grafikai komponensek: 日 nap; 月 hold.
Etimológia: A 明 míng ideogram. Két elemből áll: bal oldalon a 日 rì, jelentése „nap”, jobb oldalon a 月 yuè, jelentése „hold”. A nap és a hold együttese a világosság és a megvilágosodás gondolatát jelképezi, hiszen a nap nappal, a hold éjjel ragyog. A 明 így a fényt, a tudást, és átvitt értelemben a megértést, az éleslátást jelöli.

月 yuè: hónap / (hold)
Az írásjegy írásmódja:

Komponens: A 月 „hold” jelentésű komponens.
Etimológia: A 月 yuè ősi piktogram, amely egy holdsarlót ábrázol. Az írásjegy egyszerre jelképezi a Holdat mint égitestet és a holdciklushoz kötődő hónap fogalmát.