A 2. lecke nyelvtana

Tanuljunk kínaiul: a 2. lecke nyelvtana

Emlékeztető az 1. leckéből: a kínai nyelvtan papíron egyszerű. Nincs nyelvtani nem, nincs szám, nincs igeragozás, a szavak mind változatlanok. Minden a szavak helyén múlik, és ez a hely logikus rendet követ.

A tagadó mondat a kínaiban

A mondat tagadásához az ige elé tesszük a 不 bù tagadószót:

我不好。 Wǒ bù hǎo. Nem vagyok jól.

Mivel nem állító mondatról van szó, a melléknévi ige már nem fejez ki összehasonlítást. Ezért fölösleges hozzátenni a 很 hěn határozószót.

Idézzük fel a tagadó mondat szerkezetét:

Példák (az első a párbeszédből való):
我不好！ Wǒ bù hǎo! Nem vagyok jól!
我不高兴。 Wǒ bù gāoxìng. Nem vagyok elégedett.

A 呢 kérdő partikula

A 呢 ne partikulával egy imént feltett kérdést adunk vissza a beszélgetőtársnak. Egy szó után áll, általában névmás vagy főnév után.

Példa a párbeszédből:
你好吗？ Nǐ hǎo ma? Jól vagy?
我很好，你呢？ Wǒ hěn hǎo, nǐ ne? Jól vagyok, és te?
我不好。 Wǒ bù hǎo. Nem vagyok jól.

A családnév és a cím helye

Ha udvariasan szólítunk meg valakit, a családnevét mondjuk, és utána a címét. Pontosan úgy, ahogy a magyarban: „Kovács úr”, vagyis előbb a név, aztán a cím.

Példák a párbeszédből:
白女士 Bái nǚshì: Bai asszony (és nem „Nüshi Bai”)
李先生 Lǐ xiānsheng: Li úr (és nem „Xiansheng Li”)

A két leggyakoribb udvariassági cím:

• 先生 xiānsheng: úr
• 女士 nǚshì: asszony, hölgy

Hogyan mondjuk, hogy örülünk a megismerkedésnek: 很高兴认识你

Ha azt akarjuk mondani, hogy örülünk a megismerkedésnek, a 高兴 gāoxìng („elégedett, örül”) melléknévi igét és a 认识 rènshi („ismerni, megismerkedni”) igét használjuk.

A szórendtől függően kétféleképpen mondhatjuk.

1. Klasszikus szerkezet

Példa: 很高兴认识你。 Hěn gāoxìng rènshi nǐ. Örülök, hogy megismerhetlek.

A 我 alanyt gyakran elhagyjuk (akárcsak a magyarban az „én”-t), mert a szövegkörnyezet elég. A teljes mondat így hangzana: 我很高兴认识你。 Wǒ hěn gāoxìng rènshi nǐ.

2. Fordított szerkezet, kiemeléssel

Példa a párbeszédből:
认识李先生，我也很高兴。 Rènshi Lǐ xiānsheng, wǒ yě hěn gāoxìng. Li úr megismerésének én is nagyon örülök.

Itt a megismerés ténye (认识 + személy) kerül a mondat elejére, hogy hangsúlyt kapjon. Kicsit olyan, mintha azt mondanánk: „Az Ön megismerése engem is nagyon boldoggá tesz.” A kínai először a témát mondja ki, aztán azt, amit róla állít: ezzel a mozgással nagyon gyakran találkozik majd.

Foglaljuk össze a két szerkezetet úgy, ahogy a párbeszédben megjelennek:
很高兴认识你，白女士。 Hěn gāoxìng rènshi nǐ, Bái nǚshì. Örülök, hogy megismerhetem, Bai asszony.
认识李先生，我也很高兴。 Rènshi Lǐ xiānsheng, wǒ yě hěn gāoxìng. Li úr megismerésének én is nagyon örülök.