Az 1. lecke írásjegyei

A kínai írásjegyek írásának megtanulásához elég egy golyóstoll és egy négyzetrácsos papírlap.

Az elején azonban jobb mintákkal ellátott írásgyakorló rácsokat használni.

Az írásgyakorlatot ebben a videóban tekintheti meg (francia nyelven):

Tanuljunk kínaiul: az 1. lecke írásjegyeinek írása

Válassza ki, hogyan jelenjen meg az írásjegyek vonássorrendje:

你 nǐ: te

Az írásjegy írásmódja:

Grafikai komponensek: 亻 ember; 冖 tető; 小 kicsi.
Etimológia: A „te” névmást kifejező régi írásjegy a 尔 ěr, a 爾 egyszerűsített alakja, amely egy fonalszárító keretet ábrázolt. Ezt az írásjegyet kölcsönvették a „te” személyes névmás jelölésére. A modern kínaiban az ember komponense, a 亻 került hozzá, így jött létre a 你.

Az írásjegy fejlődése:

Jóslócsont-írás	Bronzírás	Pecsétírás	Írnokírás	Szabályos írás	Egyszerűsített írás
爾	尔	尔	尔	尔	尔

好 hǎo: jó, jól van

Fonetika: a h hangot ki kell ejteni. Kína egyes vidékein többé-kevésbé „kemény”: hol csak enyhe lehelet, mint a magyar h, hol inkább reszelős hang, mint a „pech” szó végén hallható ch.

Az írásjegy írásmódja:

Grafikai komponensek: 女 nő; 子 gyermek.
Etimológia: A 好 hǎo ideogram, a nőből és a gyermekből áll. Eredetileg azt jelentette: „szép megjelenésű”. Később jelentése kibővült: „szép és jó”, majd „jó”.

Az írásjegy fejlődése:

Jóslócsont-írás	Bronzírás	Pecsétírás	Írnokírás	Szabályos írás
好	好	好	好	好

Szókincs:

你好 nǐhǎo: jó napot, szia

吗 ma: kérdő partikula a mondat végén

Az írásjegy írásmódja:

Grafikai komponensek: 口 száj; 马 ló.
Etimológia: A 吗 ma fonetikus-szemantikus írásjegy. A 口 (száj) komponensből áll, amely a száj kinyitására utal beszéd vagy kérdezés közben, valamint a 马 mǎ (ló) komponensből, amely az írásjegy kiejtését jelzi.

Az írásjegy fejlődése:

Bronzírás	Pecsétírás	Írnokírás	Szabályos írás	Egyszerűsített írás
吗	吗	吗	吗	吗

我 wǒ: én

Az írásjegy írásmódja:

Grafikai komponensek: 扌 kéz; 戈 alabárd.
Etimológia: A 我 wǒ piktogram, amely egy hosszú nyelű, háromágú pengéjű ősi fegyvert ábrázolt. Később hangalakja miatt kölcsönvették az „én” személyes névmás jelölésére.

Az írásjegy fejlődése:

Jóslócsont-írás	Bronzírás	Pecsétírás	Írnokírás	Szabályos írás
我	我	我	我	我

很 hěn: nagyon

Az írásjegy írásmódja:

Grafikai komponensek: 彳 út / a bal láb lépése; 艮 gèn fonetikus elem (az ezzel a komponenssel alkotott írásjegyek „en” végűek).
Etimológia: A 很 hěn fonetikus-szemantikus írásjegy, az út (彳) és a 艮 gèn fonetikus elem alkotja. A 艮 ideogram volt, jelentése „haraggal nézni” (felismerhető benne a szem, 目, és egy ember, 人). A 很 eredetileg azt jelentette: „szembeszegülni”, „engedetlenkedni”, később pedig a „nagymértékben, erősen, nagyon” jelentést vette fel.

Az írásjegy fejlődése:

Bronzírás	Pecsétírás	Írnokírás	Szabályos írás
很	很	很	很

也 yě: szintén, is

Az írásjegy írásmódja:

Grafikai komponensek: Komponensként a 也 a viperát vagy a vázát jelöli.
Etimológia: A 也 yě egy eredetileg kígyót ábrázoló piktogram kölcsönzése. A váza írásjegye nagyon hasonlított rá, és összeolvadt vele. Hangalakja miatt kölcsönvették a „szintén, is” jelentésre.

Az írásjegy fejlődése:

Bronzírás	Pecsétírás	Írnokírás	Szabályos írás
也	也	也	也

不 bù: tagadás, nem

Fonetika: a pinjin B betűjét a magyar b és p között ejtjük, de közelebb áll a p-hez, mint a b-hez. A pinjin U betűjét u-nak ejtjük, kivéve a J, Y, Q, X után, ahol ü-nek hangzik.

Az írásjegy írásmódja:

Grafikai komponensek: A 不 négy alapvonásból áll (vízszintes, balra lefelé húzott, függőleges, jobbra lefelé húzott). A 不 nem szerepel a 214 gyök listáján, de alapvető grafikai elem.
Etimológia: A 不 bù piktogram, amely egy virág vacokját ábrázolta. Később hangalakja miatt kölcsönvették a tagadás kifejezésére.

Az írásjegy fejlődése:

Jóslócsont-írás	Bronzírás	Pecsétírás	Írnokírás	Szabályos írás
不	不	不	不	不

客 kè: (vendég), önállóan nem használjuk

Fonetika: a pinjin K betűjét erős levegőkiáramlással ejtjük, sokkal erősebbel, mint a magyar k-t: ez hehezetes mássalhangzó. A „hehezetes mássalhangzó” kifejezés félrevezető lehet. Részletes magyarázatot a Szószedet erről szóló cikkében talál, ha a következő szóra kattint: hehezetes mássalhangzó.

Az írásjegy írásmódja:

Grafikai komponensek: 宀 tető; 夂 menni; 口 száj.
Etimológia: A 客 kè fonetikus-szemantikus írásjegy. Alkotórészei: a tető (宀), amely alá a vendégeink érkeznek, és a 各 gè (mindegyik) írásjegy, amely a hangalakra utal.

Az írásjegy fejlődése:

Bronzírás	Pecsétírás	Írnokírás	Szabályos írás
客	客	客	客

气 qì: (lehelet), önállóan nem használjuk. A kèqi („udvarias”) szóban elveszíti a tónusát.

Fonetika: a pinjin Q betűjét levegőkiáramlással ejtjük (hehezetes mássalhangzó), kicsit úgy, mint egy „c”-t, de a NYELVHÁTTAL. A trükk: helyezze a nyelve hegyét az alsó fogai mögé, és így ejtsen „c”-t. Az eredmény a magyar „ty” és „cs” közötti, hehezetes hang.

Az írásjegy írásmódja:

Grafikai komponensek: A 气 grafikai komponens.
Etimológia: A 气 piktogram, amely ködgomolyokat ábrázolt. Meglepő módon az egyszerűsített írásjegy a legősibb alakot veszi vissza. Később a rizs komponense (米) került hozzá, így jött létre a hagyományos 氣. A 气 a híres QI (régebben CHI, magyarul gyakran csi alakban írták), az az energia, amellyel a harcművészek dolgoznak, és amelyet az akupunktúrás tűk szétoszlatnak vagy erősítenek.

Az írásjegy fejlődése:

Jóslócsont-írás	Bronzírás	Pecsétírás	Írnokírás	Szabályos írás	Egyszerűsített írás
气	气	气	气	气	气

Szókincs:

客气 kèqi: udvarias
不客气 bú kèqi: szívesen, nincs mit (szó szerint „ne udvariaskodj”. Lásd a Kultúra oldalt.)

再 zài: újra, ismét

Fonetika: a pinjin Z betűjét nagyjából úgy ejtjük, mint a magyar „c”-t, amely kissé a „dz” felé hajlik, a nyelv hegye a felső fogak mögött van. Az AI pinjinben úgy hangzik, mint a magyar „áj” a „táj” szóban.

Az írásjegy írásmódja:

Grafikai komponensek: 一 egy; 冉 lecsüngő szőrszálak.
Etimológia: A 再 zài eredetileg ideogram volt, amely a 2-es számból (二) és a halból (魚) állt. Először azt jelentette: „két hal”, majd jelentése kibővült: „kettő”, aztán „másodszor / újra”.

Az írásjegy fejlődése:

Jóslócsont-írás	Bronzírás	Pecsétírás	Írnokírás	Szabályos írás
再	再	再	再	再

见 jiàn: látni, meglátni

Fonetika: a pinjin J betűje a „dz” és a „dzs” között hangzik, de a NYELVHÁTTAL képezzük. Tipp: ejtsen „dz”-t úgy, hogy a nyelve hegye az alsó fogai mögött van. Az eredmény a magyar „gy” és „ty” közötti hang. Az IAN pinjinben úgy hangzik, mint a magyar „jen”.

Az írásjegy írásmódja:

Grafikai komponensek: A 见 grafikai komponens.
Etimológia: A 见 jiàn a hagyományos 見 írásjegy egyszerűsített alakja. Ideogram, amely a szemből (目) és egy emberből (人) áll. Jelentése kezdettől fogva „látni, meglátni”.

Az írásjegy fejlődése:

Jóslócsont-írás	Bronzírás	Pecsétírás	Írnokírás	Szabályos írás	Egyszerűsített írás
見	见	见	见	见	见

Szókincs:

再见 zàijiàn: viszontlátásra

A következő írásjegyet, a 谢-t, nehezebb megírni. Ha nehezen megy a tanulása, az írását egyelőre kihagyhatja. Olvasni azonban legalább tudnia kell. Később, amikor már magabiztosabban bánik a kínai írással, visszatérhet rá.

谢 xiè: (köszönet)

Fonetika: a pinjin X betűjét úgy ejtjük, mint egy „sz”-t, de a NYELVHÁTTAL. Tipp: ejtsen „sz”-t úgy, hogy a nyelve hegye az alsó fogai mögött van. Az eredmény a magyar „sz” és „s” közötti, lágy hang.

Az írásjegy írásmódja:

Grafikai komponensek: 讠 a beszéd; 身 a test; 寸 a hüvelyk.
Etimológia: A 谢 xiè ideogram. A régi hagyományos írásjegy egy két kézzel átnyújtott tárgyat ábrázolt. Kínában ma is udvariasabb két kézzel átadni valamit. Az írásjegy stilizálódása során alakult ki az itt látható három grafikai komponens.

Az írásjegy fejlődése: