Tanuljunk kínaiul: a 6. lecke nyelvtana
A 个 és a 口 számlálószó
A kínaiban a szám soha nem áll közvetlenül a főnév előtt. Közéjük egy szót kell iktatni, amelyet számlálószónak nevezünk. Ahogy a neve is mutatja, a főnevet egy kategóriába sorolja: lapos tárgyak, állatok, személyek és így tovább. (A magyar is ismer ilyen szavakat, például egy szál virág, két fej káposzta, de nálunk ezek nem kötelezők.)
Az emberek számlálószava a 个 :
一个人 : egy ember
两个孩子 : két gyermek
七个人 : hét ember
Sok számlálószó létezik. Egyes szavaknak nincs saját számlálószavuk: ilyenkor a 个 szolgál alapértelmezett számlálószóként. Ez a beszélt kínai pótkereke, sok mondatot megment.
A számlálószó a mutató névmások (这,那, ez, az) és a hozzájuk tartozó kérdőszó (哪, melyik?) után is kötelező:
这个人 : ez az ember
那个学生 : az a diák ott
哪个人? Melyik ember?
A családtagok megszámlálására a 口 (száj) számlálószót használjuk:
我家有四口人。 A családom négytagú.
你家有几口人? Hány tagú a családod?
Miért éppen a 口, a száj?
A kép az etetni való szájaké. Ez a számlálószó a családi összefüggésre jellemző. Minden más esetben a személyeket a 个 számlálószóval számoljuk.
A 两 szám használata
A kínaiban kétféleképpen mondhatjuk, hogy „kettő” (kicsit hasonlóan a magyar „kettő” és „két” szóhoz):
- 二 : a számjegy, számoláskor (1, 2, 3…), telefonszámokban, emeleteknél;
- 两 : a mennyiség, számlálószó előtt.
Példák:
两个孩子 : két gyermek
两口人 : két személy (egy családban)
Figyelem
Ne mondja: 二个孩子, hanem: 两个孩子.
Számlálószó előtt mindig 两 áll, soha nem 二.
A 有 ige és tagadása, a 没有
A 有 jelentése „van valamije, birtokol” vagy „van (létezik)”. Szerkezete ugyanaz, mint minden igéé:
Példák a párbeszédből:
我有两个孩子。 Két gyermekem van.
你有几个孩子? Hány gyermeked van?
Figyelem
A 有 tagadása mindig 没 vagy 没有 . Soha nem mondjuk: 不有 (akárcsak a magyarban, ahol sem mondjuk, hogy „nem van”, hanem azt, hogy „nincs”). Ez az egyetlen ilyen ige a kínaiban: jobb, ha rögtön megjegyzi.
Példák:
我没有弟弟。 Nincs öcsém.
你没有弟弟吗? Nincs öcséd?
A 和 kötőszó
A 和 jelentése „és”. Főneveket vagy főnévi szerkezeteket köt össze.
Példák a párbeszédből:
一个女儿和一个儿子 : egy lány és egy fiú
我的爸爸、妈妈、一个哥哥、一个姐姐、两个妹妹和我。 Az apukám, az anyukám, egy bátyám, egy nővérem, két húgom és én.
Figyelem
A 和 nem köt össze tagmondatokat. Magyarul a tagmondatot a ragozott igéjéről ismerjük fel.
Mondhatjuk tehát: 我学汉语和日语。 „Kínaiul és japánul tanulok”,
de nem mondhatjuk: 我学中文和说汉语。 „Kínait tanulok, és beszélek kínaiul”.
A magyar „és” főneveket és mondatokat egyaránt összeköthet. A kínai nem.
A felsoroló vessző: 、
Talán észrevette a párbeszédben a 、 jelet, amelynek neve 顿号 . Ez a felsoroló vessző, amely egy felsorolás elemeit választja el; a magyarban ilyenkor közönséges vesszőt használunk.
Példa: 我的爸爸、妈妈、一个哥哥、一个姐姐、两个妹妹和我。
A közönséges vessző (,, kínai neve 逗号 ) viszont a mondat tagmondatait választja el. A kettőt nem szabad összetéveszteni.
A 的 elmaradása a 你家 kifejezésben
A párbeszédben ez áll: 你家有几口人?, és nem 你的家有几口人?.
Ha a jelző és a jelzett szó közötti viszony nagyon szoros (család, testrészek, bizalmas kapcsolat), a 的 gyakran elmarad:
你家: a családod, nálatok (otthon)
我妈妈: az anyukám
他爸爸: az apukája
Jegyezze meg
A közeli rokonságot jelölő szavaknál a 的 természetes módon elmarad. Ki is tehetjük (我的妈妈), ez nem hiba: csupán hivatalosabb, kissé távolságtartóbb.


