A 8. lecke írásjegyei

爱 ài: szeretet, szerelem; szeretni

Az írásjegy írásmódja:

Grafikai komponensek: 爪 karom; 冖 tető; 友 barátság.
Etimológia: Az 爱 ài a 愛 egyszerűsített alakja. Régi alakja egy szívet tartó emberre hasonlít, amely a szeretetet jelképezi. A hagyományos 愛 írásjegyben benne volt a szív komponense (心), amely az egyszerűsítéskor eltűnt; ebből született a szójáték, hogy „az egyszerűsített szeretet szív nélküli szeretet”.

喜 xǐ: öröm; kedvelni
Az írásjegy írásmódja:

Grafikai komponensek: 士 az írástudó; 口 a száj; 丷 a fordított nyolcas; 一 az egyes szám.
Etimológia: A 喜 xǐ a 壴 zhù (dob) és a 口 kǒu (száj) összetétele. Eredetileg az ünnepségeken megszólaló dob vidám hangját ábrázolta. Átvitt értelemben az „öröm”, „örülni” vagy „kedvelni valamit” jelentést vette fel.

欢 huān: öröm, vidámság

Az írásjegy írásmódja:

Grafikai komponensek: 又 kéz; 欠 hiányozni (egy tátott szájú ember).
Etimológia: A 欢 huān a 歡 egyszerűsített alakja. Eredetileg fonetikus-szemantikus írásjegy volt, amelynek fonetikus komponense a 雚 guàn (gólya vagy gém). Az örömteli kifejezést ábrázolta. Átvitt értelemben jelentése „öröm”, „vidámság” vagy „élvezet”.

漂 piào: (csinos), önállóan nem használjuk

Az írásjegy írásmódja:

Grafikai komponensek: 氵 víz; 票 piào jegy.
Etimológia: A 漂 piào fonetikus-szemantikus írásjegy, amelyet a víz (氵) és a 票 piào fonetikus komponens alkot. Eredeti jelentése „a víz felszínén lebegni” volt. A „csinos, szép” jelentés hangalak szerinti kölcsönzés.

亮 liàng: fényes, ragyogó

Az írásjegy írásmódja:

Grafikai komponensek: 亠 fedő; 口 száj; 冖 tető; 几 asztal.
Etimológia: A 亮 liàng ideogram. Régi alakja egy álló embert ábrázolt, feje fölött lánggal, amely a fényt jelképezte. A felső komponensek, a 亠 és a 口, a fényforrást idézik, az alsó rész, a 几, pedig eredetileg egy ember lábait ábrázolta.

玩 wán: játszani, szórakozni

Az írásjegy írásmódja:

Grafikai komponensek: 王 wáng király/jáde; 元 yuán eredet.
Etimológia: A 玩 wán a 玉 yù (jáde, drágakő) gyökből és a 元 yuán fonetikus elemből áll. Eredetileg az értékes tárgyak kézbevételének gondolatát idézte. Átvitt értelemben a „játszani”, „szórakozni” vagy „egy műtárgyban gyönyörködni” jelentést vette fel.

猫 māo: macska

Az írásjegy írásmódja:

Grafikai komponensek: 犭 állat; 苗 miáo palánta, hajtás.
Etimológia: A 猫 māo fonetikus-szemantikus írásjegy, amelyet az állat gyöke (犭, a 犬, „kutya” változata) és a 苗 miáo fonetikus komponens alkot. A gyök jelzi, hogy állatról van szó, a miáo hangzás pedig a macska nyávogására emlékeztet. A hagyományos írásjegy a 貓, a 豸 (vadállat) gyökkel.

狗 gǒu: kutya

Az írásjegy írásmódja:

Grafikai komponensek: 犭 állat; 句 jù mondat.
Etimológia: A 狗 gǒu fonetikus-szemantikus írásjegy, amelyet az állat gyöke (犭, a 犬 quǎn, „kutya” változata) és a 句 gōu fonetikus komponens alkot. A gyök jelzi, hogy állatról van szó, a 句 pedig a hangzásra utal. Eredetileg a 犬 általában a kutyát jelölte, a 狗 inkább a kölyökkutyát. Ma a 狗 a „kutya” szokásos szava.

它 tā: ő, az (állatokra és tárgyakra)

Az írásjegy írásmódja:

Grafikai komponensek: 宀 tető; a többi rész egy kígyót ábrázolt.
Etimológia: A 它 tā a kígyó ősi piktogramja. A csontfeliratokon egyértelműen egy összetekeredett kígyót ábrázolt. Később hangalakja miatt kölcsönvették az állatokra és tárgyakra vonatkozó harmadik személyű névmásként. A 它 alapján jött létre a 他 (ő, férfiakra, az ember gyökével, 亻) és a 她 (ő, nőkre, a nő gyökével, 女).

只 zhī: a kisállatok számlálószava; zhǐ: csak
Az írásjegy írásmódja:

Grafikai komponensek: 口 száj; 八 nyolc.
Etimológia: A 只 kettős eredetű írásjegy. A „csak” (zhǐ) jelentésben a szájból (口) és a 八 elemből áll, amely könnyű leheletet jelképez, innen ered a „nem több, mint” gondolata. A kisállatok számlálószavaként (zhī) a 隻 egyszerűsítése; ez egy kézben (又) tartott madárból (隹 zhuī) állt: egyetlen elfogott madár, innen az állatok egyenkénti megszámlálásának gondolata.

点 diǎn: pont; egy kicsit

Az írásjegy írásmódja:

Grafikai komponensek: 卜 jóslás; 口 száj; 灬 tűz (alsó változat).
Etimológia: A 点 diǎn a hagyományos 點 írásjegy egyszerűsített alakja. Eredetileg a 點 a 黑 (hēi, „fekete”) és a 占 (zhàn, „elfoglalni”) írásjegyet kapcsolta össze, és a tűzhely körüli koromfoltokat jelölte. Ma ez az írásjegy pontot, pillanatot vagy a meggyújtás cselekvését jelöli.

了 le: modális partikula, amely azt jelzi, hogy a helyzet új (helyzetváltozás). Lásd a nyelvtant.

Az írásjegy írásmódja:

Etimológia: A 了 le/liǎo archaikus piktogram, amely egy behajlított végtagú embert ábrázol, és a befejezettség vagy az átalakulás gondolatát jelképezi. Ma ez az írásjegy aspektusjelölő partikulaként (pl. 吃了, „megette”) vagy „érteni” jelentésű igeként (pl. 了解) használatos.

校 xiào: (iskola)

Az írásjegy írásmódja:

Grafikai komponensek: 木 fa; 交 jiāo keresztezni.
Etimológia: A 校 xiào fonetikus-szemantikus írásjegy, amelyet a 木 (fa) és a 交 jiāo (keresztezni) fonetikus elem alkot. Eredetileg egy faszerkezetet (például kerítést vagy keretet) jelölt, majd az oktatás helyének jelképévé vált (学校, „iskola”).

新 xīn: új

Az írásjegy írásmódja:

Grafikai komponensek: 木 fa; 辛 csípős; 斤 fejsze.
Etimológia: A 新 xīn a fejszéből (斤 jīn) és egy fonetikus-szemantikus összetételből áll, amelyet a csípős (辛 xīn, ez jelzi a kiejtést) és a fa (木 mù, ez jelzi a faanyagot) alkot. Eredetileg a favágás cselekvését ábrázolta, innen ered a „friss fa”, majd az „új” jelentés.

雨 yǔ: eső

Az írásjegy írásmódja:

A 雨 grafikai komponens.
Etimológia: A 雨 yǔ piktogram, amely egy felhőből hulló esőcseppeket ábrázol. A felső vízszintes vonal az eget jelképezi, a pontok vagy függőleges vonások pedig a csapadékot.

北 běi: észak

Az írásjegy írásmódja:

Grafikai komponensek: 匕 kanál; a másik elemet nem tekintjük grafikai komponensnek.
Etimológia: A 北 běi ősi piktogram, amely két, egymásnak háttal álló embert (人) ábrázol. Eredetileg a hátat vagy a szembeszegülés cselekvését jelképezte, majd az észak jelentést vette fel, a kínai paloták tájolására utalva (hátukkal északnak, homlokzatukkal délnek fordultak).

京 jīng: főváros

Az írásjegy írásmódja:

Grafikai komponensek: 亠 fedő; 口 száj; 小 kicsi.
Etimológia: A 京 jīng ősi piktogram, amely egy tornyot vagy tekintélyes épületet ábrázol (egymásra épülő szintekkel). Ma a fővárost jelöli.